Idő 
Értékelés 
Értékelés Titokról filozofált a szerzőpáros…
r>
r>Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
r>Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
r>Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
r>Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.
r>
r>Más titkát őrizni
r>Megtisztelő s felelősség.
r>Bizalom kérdése.
r>*
r>
r>Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
r>Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.
r>
r>Más titkát ki ne mond!
r>Olyan, mint ha elárulnád.
r>Becsüld meg bizalmát.
r>*
r>
r>(sedoka)
r>Akármekkora
r>Akármilyen a titok,
r>Azt biz' meg kell őrizni.
r>
r>Bármekkora is,
r>A titkot, azt óvni kell.
r>Titokőrző köteles.
r>*
r>
r>Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
r>Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.
r>
r>Ne fecsegj túl sokat,
r>Gondold meg jól mit, hol mondasz.
r>Felelősséggel tartozol.
r>*
r>
r>A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
r>Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
r>Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
r>Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.
r>
r>Ne játszd el bizalmát,
r>Kibeszélve az ő titkát.
r>Kegyvesztetté válhatsz.
r>*
r>
r>Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
r>Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
r>Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?
r>
r>Ha napfény derül rá,
r>A titok többé nem titok.
r>Eljátszott bizalom
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrős)
r>A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
r>Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
r>A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.
r>
r>A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
r>Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
r>A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
r>*
r>
r>(Bokorrím)
r>A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
r>Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
r>A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
r>Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.
r>
r>Ha más titkát őrzöd,
r>Mindenáron védened kell.
r>Tudatos tettel is.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
r>Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
r>Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
r>
r>Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”
r>
Meditálás a lélekről… versben és HIAQ -ban.
r>
r>Akinek a lelke vára bevehetetlen,
r>Annak a magánya kiküszöbölhetetlen…
r>
r>Ki nem engedi, hogy
r>Szeressék, lelke elhervad.
r>Magányra ítélt lesz.
r>*
r>Ki a létét nem érti,
r>Az, életét, hogy éli?
r>Először mindig értsd meg tenmagadat,
r>Aztán propagáld eszed, önmagadat.
r>
r>Ismerd meg önmagad,
r>Akkor élheted életed.
r>Máris bizonyíthatsz.
r>*
r>Lélek súlyos terhe, nyomasztólag hat rád?
r>Ez bizony, oly’ minthogy leveszed a ruhád…
r>Lélek terhét levenni, nem is olyan egyszerű,
r>Evidens, hogy ezt hinni, nagyon is meseszerű.
r>Lélekfánk is ágas-bogas, de fűrészelni nem lehet,
r>Meg kell érte küzdeni, hogy leakaszthassuk terheket.
r>
r>Lelked terhe nehéz.
r>Szabaddá tenni nem könnyű.
r>Küzdj! Vedd hát le terhét.
r>*
r>Meg kell dolgozni,
r>Fel kell dolgozni
r>A problémákat, az élethelyzeteket,
r>Akkor talán bejárhatjátok mennyeket.
r>csak így segíthetsz magadon.
r>
r>Ismerd fel az okát,
r>Akkor könnyíthetsz lelkeden.
r>Had szálljon az égig...
r>*
r>Ha a lelket eluralja egy érzése, azzal nem lehet mit kezdeni,
r>De, dolgozni a témán, akkor küzdeni kell, lehetőséget keresni.
r>
r>Ha érzelemdús lesz,
r>Ne fogd vissza, engedd útra.
r>Adj lehetőséget.
r>*
r>Akinek a lelke bezárkózott a palotába,
r>Annak lehet, hogy bele is tört már, a kulcs a zárba!
r>A lelkünk, az a mienké, azt nekünk kell kezelni,
r>Ez nem elhagyott ló pata, hogy tovább lehet menni…
r>
r>Ne zárd kalitkába,
r>Ápold lelked! Ne hagyd cserben.
r>Így lelsz lelki békét.
r>
r>*
r>Az élet tele van kisebb-nagyobb tragédiákkal,
r>Örökre visszavonhatatlan anomáliákkal.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 5. – Kustra Ferenc - A verset én írtam, bele a HIAQ- kat szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit! A HIAQ csokor címe: ,,Ápold lelked’’
r>
Életről vizionálás…
r>
r>Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok,
r>És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok.
r>Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben,
r>Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben?
r>Bennem is volna a jobbítás igénye,
r>De ez biz', senkinek nincsen az ínyére.
r>*
r>
r>Egyedül vagyok,
r>Meghalok a magányban...
r>Lefagyott élet.
r>
r>Nyolc
r>Évig
r>Marcangolt
r>Egyedüllét.
r>Hittem...meghalok.
r>
r>Sors adta-vette szerelem...már nem ölel,
r>A magány ismét körülölel.
r>*
r>
r>Újra egyedül,
r>Az élet, nagy ismétlő!
r>Élet, inaktív.
r>
r>Bú,
r>S bánat...
r>Újra társ
r>Ő, a magány.
r>Sors kerék forog.
r>
r>Újrakezdés, társ...? Esély kevés. Nem talány.
r>Gyökeret vert a magány.
r>*
r>
r>Ha kezdődne a
r>Javulás, visszarángat.
r>Ily’ lét magánya.
r>
r>Csak
r>Moccan
r>Test és szív.
r>Mit remélsz még?
r>Sors, magányt ítélt.
r>
r>Nincs remény... testem fáradt, alig él,
r>Egyedül nincs már cél.
r>*
r>
r>A totemfa nem lehet simulékony és nem maga a védő erőd...
r>Én is egy érző lélek vagyok a világban, de, ehhez nincsen erőd...
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 10. – Szabadka, 2017. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, alá az apevákat és 10 szavasokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A „vegyes” címe:”Egyedül nincs már cél”
r>
Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
r>
r>Rózsaszirmokkal
r>Teleszórt ágy hívogat.
r>Szerelmi mámor.
r>Férfiak, van rózsátok?
r>Gondozzátok, óvjátok!
r> *
r>Lebeg langymeleg
r>Légóceán. Átölel.
r>Hűség reménye.
r>Gyönyörű, akár a Nő,
r>Lesz kertedben, királynő.
r> *
r>Szenvedély nyílik…
r>Lélekben, dalol a kéj.
r>Elvarázsoltság.
r>Amíg zsenge fiatal,
r>Vonz, csábít illatával.
r> *
r> A fák és bokrok
r>Zöldeknek, szellő derűs.
r>Patak csörgedez.
r>Embert, Napot elbájol,
r>Téged levesz lábadról.
r> *
r>Tarka réten már,
r>Lepkék szállnak, játszanak.
r>Boldogságlátvány.
r>Minden reggel és este
r>Szeretettel bánj vele.
r> *
r>Érzelemvetés
r>Ideje dívik, már most.
r>Szerelem is új!
r>Öntözgesd, őrizd féltve,
r>Lenyűgöz szépségével.
r> *
r>Kertbe a jó idő,
r>A hajnallal lopódzott.
r>Rózsa, virágzik.
r>Csodás rózsává válik,
r>Büszkeséged lesz váltig.
r> *
r>Gyümölcsfa éled,
r>Dús cseresznyefa virág.
r>Nap is rávirít.
r>Ha el nem hanyagolod,
r>Új rügy lesz ajándékod.
r> *
r>Remeteségnek
r>Vége, lét nem hallódik.
r>Felhő megáll… néz…
r>Ne hagyd, hogy gaz belepje,
r>Erejét tönkre tegye.
r> *
r>Csodaszép élet.
r>Egész világ szerelem.
r>Természet virul.
r>Szétszórtságod torolja,
r>Tövissel kezed szúrja.
r> *
r>Mocsár kiszárad,
r>Éltető fél, újra él.
r>Boldogságfolyam.
r>Varázsa vonzza lelked,
r>Leld meg benne örömed.
r> *
r>Lágy fuvallatok
r>Hozzák a megújulást.
r>Szerelem szellő.
r>Időd jusson rá mindig,
r>Veled marad mindvégig.
r>
r>Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
r>
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
r>Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>A kéklő hegyeket...
r>Lenyugvó napkorong még fest.
r>Bíbor, a csúcs színe!
r>*
r>A bíboros palást,
r>Alkony elől elmenekül.
r>Messzi a láthatár.
r>*
r>Fény, föld mögé borul,
r>Naplemente vége után.
r>Bíbor, befeketül.
r>*
r>
r>Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
r>Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
r>*
r>
r>Napsugarak még a
r>Patakfelszínt beszínezik.
r>Arany-szín hullámok.
r>*
r>Nesztelen bíbor szín
r>Fedi-borítja a tájat.
r>Csend már uralkodik.
r>*
r>Domboldalakra is
r>Tűz, a hőgutás napsütés.
r>Bíbor-meleg az est.
r>*
r>
r>Estiségbe ér véget a nap,
r>Esti imát elmondja a pap,
r>Elülnek a japán tyúkok,
r>Hazamennek az ittasok.
r>Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
r>Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
r>Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
r>Megfogom, ütemesen ver a véna.
r>A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
r>De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
r>*
r>
r>Ég, már aranyszínű...
r>Nap, oldalazva messzi megy.
r>Alvásnak ideje.
r>*
r>Szemben, az alkonyon
r>Csüngve, világos-sötét est.
r>Esti álmodozás.
r>*
r>A fény, vörösesen,
r>Jól lefröccsenti a tájat.
r>Éjben, meleg a szél.
r>*
r>Víztükör föllángol,
r>A lemenő bíbor napban.
r>Vaksötét lesz éjjel.
r>*
r>Est, bérc mögé, a Nap,
r>Még bíborfényébe bújik.
r>Orom csak sziluett!
r>*
r>Aranylók a fények,
r>Szétterülnek a lombokon.
r>Eltávozó napfény...
r>*
r>Csupasz az ég széle,
r>Lassan már koromfekete.
r>Bíbor eltűnőben…
r>*
r>Nap, már alig csillan...
r>Bíborfény-este rezgése.
r>Minden vaksötét lesz.
r>
r>Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
r>
