Idő 
Értékelés 
Értékelés A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros…
r>
r>Szél úrfi futkos,
r>Lebbenti leveleket.
r>Gyengét leveri.
r>Tegnap még boldog voltam.
r>Férjem lelem félholtan.
r>*
r>Zúgva közelít,
r>Morc hangulatú vihar.
r>Fekete felhők.
r>Szélvészként jön a mentő,
r>Szirénája üvöltő.
r>*
r>Viharos szélben,
r>Vörös-bronzban állnak fák.
r>Szürke ég alja.
r>Vijjogást hallom, lárma...
r>Küzd lelke, fénye-árnya.
r>*
r>Szél már kivonta
r>Kardját és rohamozgat.
r>Mezőn nyargalász.
r>Hosszú harc, elfogy erő,
r>Ma a kaszás a nyerő.
r>*
r>Nagy fa taron áll.
r>Szélsüvítő zokogás.
r>Levelet, lefújt.
r>A semmibe bámultam,
r>ELMENT... állok fásultan.
r>*
r>Vihar, csak lecsap,
r>Ágreccsenések körbe.
r>Erdő, elképedt…
r>Gyászba borult életem,
r>Fájdalom tépi lelkem.
r>*
r>Fekete függöny,
r>Bíbort is éjbe zárja.
r>Szélvihar, tarol.
r>Fejem felett gyászmadár,
r>Varjú károg kár-kár-kár.
r>*
r>Tetőn, forgószél
r>Szippantja, meleg pernyét.
r>Kémény, csak ámul.
r>Sorsom, mint a forgószél,
r>Sodor, tépáz, nem kímél.
r>*
r>Üvöltve vadul
r>A szél, kéménybe befúj.
r>Gólyafészek, bús.
r>Szívemből bánat ordít.
r>Árny, családot mért csonkít?
r>*
r>Viharos a szél,
r>Hajnali fény már, dereng.
r>Ágakat is tép.
r>Pirkadatig virrasztok,
r>Hozzá árván indulok.
r>*
r>Sok, kopasz akác,
r>Dísztelen ágaikkal.
r>Gallyon, szél zenél.
r>Zokogástól nincs hangom,
r>Keservesen szól dalom.
r>*
r>Erős szelekben,
r>Csend mélységesen hallgat.
r>Sodródó levél.
r>Romba zúzott életem,
r>Lábaim alatt hever.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!”
r>
Vaj’
r>Mit rejt
r>A tükröm
r>Hátoldala?
r>Elmúlt életem.
r>*
r>Bíz’
r>Voltam
r>Fiatal,
r>Boldog, derűs.
r>Életet faltam.
r>
r>Így öregen nincs már… percnyi a boldogság,
r>Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság.
r>*
r>Száz
r>Kislány
r>Szívével
r>Játszogattam,
r>Elcsábítottam.
r>
r>Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom,
r>Senkinek nem mondtam, hogy üres pókhálóra vágyom…
r>*
r>Sok
r>Barát,
r>Hát, hátat
r>Védett... Győztünk!
r>Kizárt veszteség.
r>
r>Magány kiül a megöregedett, sokat látott arcokra,
r>A lélek szeretettel buzdít a vég nélküli harcokra
r>*
r>Mint
r>A gyöngy,
r>Hófehér
r>Fogam sörös
r>Üveget nyitott.
r>
r>Azt mondják, öregen is mosolyogjak! Fogatlan szájjal?
r>*
r>Szép
r>Jövő,
r>Hű hitves,
r>Boldog család,
r>Volt egyke álmunk.
r>
r>Háborgó, megöregedett lélekkel még szeretetre vágyunk,
r>Szívvel-lélekkel ocsmányságokat fröcsög az öreg szájunk.
r>*
r>Jaj!
r>Fele
r>Sem valós,
r>Nem is éltem...
r>Lesz-e még időm?
r>
r>Nézem a hatvannyolc éves életemet, belül színes és mégis sivár.
r>Mikor leszek már boldog? Úgy tűnik a kék madár, még kivár…
r>*
r>Mért
r>Kanál
r>A mérce,
r>Ha boldogság
r>A tét? Mért van így?
r>
r>Hatvannyolc éves vagyok, telnek a napok!
r>Vajon boldogságra, még elég sok időt kapok?
r>*
r>Azt
r>Hittem
r>Nem leszek
r>Öreg soha.
r>S halál se nincsen.
r>
r>Eldöntetett, egészen addig élni fogok,
r>Míg ki nem róják, idő van, meghalok.
r>*
r>Meg
r>Tettem
r>Tehetőt.
r>Helyrehozni?
r>Nem áll módomban.
r>
r>Úszni próbáltam életemben, mint ebihal, de eredmény nélkül…
r>Most gondoltam, akkor cápa leszek! De ezt, hogy, fogsor nélkül?
r>*
r>Nem
r>Is volt...
r>Romba dőlt.
r>Rejtegettem
r>A valóságot.
r>
r>Elfelejtettem úszni, bár sosem tudtam,
r>A mélység fölött, jó életet hazudtam.
r>*
r>Most
r>Vissza
r>Fordítom
r>Tükröm. Ráncok
r>Tovább mesélnek.
r>
r>Szépek az emlékek, előjön az álmok képe,
r>Már nem tudok semmit a nagy leépülésbe…
r>*
r>Már
r>Érzem,
r>Öregség
r>Behálózza
r>Minden atomom.
r>
r>Már belehaltam, úgy élek,
r>Derűsen, folyvást remélek.
r>
r>Vecsés, 2015. február 2. – Szabadka, 2017. augusztus 3. – Jurisin (Szőke) Margit – Az oximoronokat szerző- és poétatársam Kustra Ferenc József írta, az apevákat én. Az apevák összefoglaló címet kaptak: Az oximoron tükör hátulja…
r>
A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros
r>
r>Jó lenne kislánynak lenni,
r>És mindent elfelejteni,
r>Gond nélkül élni, nevetni,
r>Boldogan felhőt kergetni.
r>
r>Indul reggel, múló
r>Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
r>Napfény-sugár ébreszt.
r>*
r>Tavaszi szellővel futni,
r>Minden kis virágot tudni,
r>Ahol szép, oda eljutni,
r>A sok rosszat átaludni.
r>
r>Fonok vágyaimból,
r>Napfény tűzén át, koszorút.
r>Derűsít, árnyjáték.
r>*
r>Porba szíveket rajzolni,
r>Nyári záporban táncolni,
r>Égre szivárványt mázolni,
r>Szeretetet varázsolni.
r>
r>Hitünk, örökké áll,
r>Ő vakolat, élet-vártán.
r>Szárnyát bontja jövő!
r>*
r>Mindenben szépet keresni,
r>Boldogság titkát ellesni,
r>A szívet hagyni, repesni,
r>Rögös úton nem elesni.
r>
r>Sorsunk, lohol velünk,
r>Fogja kezünk és vezetget.
r>Sőt, terel, mint gulyás...
r>*
r>Álomszép jövőt tervezni,
r>Az élet csábját élvezni,
r>A kedvesnek csak kedvezni,
r>A jót nem hagyni, elveszni.
r>
r>Hálát pillanatnak!
r>Azért, mert segített, óvott.
r>Pillanat… légy magad.
r>
r>*
r>Csak még egyszer ezt átélni,
r>Öregséggel megbékélni,
r>Ha a végén le kell lépni,
r>A haláltól sem kell félni.
r>
r>Ravatali csendben,
r>Koszorúk is elhervadnak.
r>Majd, minden elmúlik.
r>
r>Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.
r>
Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros
r>
r>A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
r>Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még…
r>A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr,
r>Kutakodás közben a saját magányom gyötör….
r>
r>Már nem táplál életet,
r>Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt.
r>*
r>Ismerem az ördögöt, biztosan elviszi a múltamat,
r>Megkaptam én már erről, jó régen a valós jóslatokat.
r>Múltam pillérét hordom, mint vitéz, a már rozsdás kardokat!
r>
r>Az ősz színei odavesztek,
r>A hajnali derek mindent fehérre színeztek.
r>*
r>A halotti torom képei már itt lebegnek előttem…
r>Mögöttem, még integet a letöltött, semmise életem.
r>Körbenézek, észlelem, hogy nincs is már mám… semmi ilyenem.
r>
r>Semmi sem mozdul, téli álomba vonul
r>Vagy válik fagyhalál áldozatául.
r>
r>Vecsés, – Szabadka, 2017. augusztus 4. –Kustra Ferenc – A három versszakot én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>A 10 szavasok címe:”Hajnali derek…”.
r>
Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban…
r>
r>Fény kikandikál
r>A hajnali felhőkből.
r>Sugara, villog.
r>
r>Arcomon vesztegel, enyhén melenget,
r>Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget.
r>*
r>Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat.
r>Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat.
r>Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt...
r>*
r>Színes avar-szín
r>Keveredik fehérrel.
r>Lassan, teret nyer…
r>
r>A hajam barna színét már elvesztette,
r>Az ősz ezüstösre színezte.
r>*
r>Éjszaka sötét…
r>Éjfél vagy hajnal, mindegy.
r>Reggel erős fagy.
r>
r>Gyengeségem érzem... Ha jön is kikelet,
r>Lehetetlen kijátszani a végzetet.
r>
r>Vecsés, 2014. december 3. – Szabadka, 2017. július 25. –Kustra Ferenc – A bokorrímes és a 3 haikut én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: „Már nem táplál életet...”.
r>
