Idő 
Értékelés 
Értékelés Lomb pereg halkan,r>Szél viszi hosszan,r>Aranyba hajló színes a lét.r>Nesz ül a tájra,r>Köd simul játszva,r>Ősz dalát zengi halkan a rét.r>r>Víz csobogása,r>Szél tapad rája,r>Fodrokban méri most a levét.r>Folyónak partjar>Pancsol a habra,r>Felejti lassan nyárnak hevét.r>r>Felhő csak lebben,r>Lágy eső cseppen,r>Hűti a szívek nagy bánatát.r>Ringat az este,r>Árnyék a lelke,r>Hozza a hajnal fény-mosolyát.r>r>Idő csak folyik,r>Napokkal kopik,r>Ősi varázsló éveket csen.r>Minden, mi volt már,r>Múltunkban ott jár —r>Ősz ölelése szép kegyelem.
Ősznek pírja körös-körbe,r>Eső lába lóg a földre.r>Beleszürkült, a fény sápad,r>Sáros úton tócsa árad.r>r>Arany napnak bronz lett lelke,r>A lombhullás megkövette.r>Fürtökben lóg nyár melege,r>Hordókba folyik dús leve.r>r>Térdel a köd nyirkos reggel,r>Ölelkezik hűvös csenddel.r>Nyári emlék, fénylő paplanr>Ott ázik most az avarban.r>r>Lucskos napon a táj bágyad,r>Rozsdásodva őszbe árad.r>Csobban a csepp, szerte fröccsenr>Karikázik víz tükrében.r>r>Fakó fény ül háztetőkre,r>Gyorsan hajlik nap az estbe.r>Néma sóhaj múltba csorgó,r>Emlék hívó a telt hordó.r>r>Párás hajnal ködöt ringat,r>Fázós szellő ágat ingat.r>Dérpalástot sző a reggel,r>Tó tükörbe dermed csenddel.r>r>Az időt is szél kergeti,r>Pókhálóját messze veti.r>Mint a gyöngy lánc, lóg a fákonr>Véget ért a nyári álom.r>r>Horizonton körös körber>Gomolyfelhők gyűlnek össze.r>Kályha mellett nyárnak hever>Bele olvad a szívekbe.
Ma egy biztos van,r>Túl-fejlődött világban...r>Bizonytalanság!r>r>Két szék közt érikr>A végzetes huppanás...r>Biztonság-hiány.r>r>Emberség fogyó,r>Emberiség veszélyben...r>Bizonyosságos.
Holdtalan éjszaka fekete az erdő,r>Csendes folyó partján minden nesz most megnő.r>Sustorog a nádas, mocorgó a cserjés,r>Az érzelem játszik, óvatosság pengés.r>r>Szemfüles, s az erős bátorságban bízik,r>Cserkésző léptekkel önbizalma hízik.r>Éhes gyomor oson pecsenyét remélver>Orra hegyén szimat, szellő az esélye.r>r>Prédának figyelme hogyha el nem lankad,r>Álcát kihasználva újabb napra virrad.r>Szelíd teremtménynek az alvása éber,r>Vadon világában ösztön szülte kényszer.r>r>Holdtalan éjszaka fekete az erdő,r>Vadásznak, prédának az esélye megnő...
Történelmünk a miénk…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Évszázadokban nem azért maradtunk életben, mert könnyű... de azért, mert régi, korhű!
r>Évszázadokban csak jöttek a tatárok, utána törökök… tovább éltek platánok...
r>Évszázadok, mindig élt a ’kard ki kard’! Következő lovasrohamot átéltük, fanyart...
r>
r>„Gyümölcséről ismerszik meg a fa” ... századokban vagyunk ujratermő gyümölcsök úja!
r>Nem voltunk időjárás ellen, jobb híján használtunk esernyőt... újra! Kard meg hadd pengjen!
r>Voltak tendenciák, hogy a vihar leverte gyümölcsöket... leeresztettük redőnyöket.
r>
r>Volt a török időben, mikor csak kétmilliónyin maradtunk… tovább folytattuk harcunk.
r>Megmaradást hitünk, akarásunk segítette, majd életet is hit, csak segítette.
r>Az ily’ vad időkben, volt, hogy lovunk is alig volt, de vihart mind legyőztük, már mind múlt volt.
r>
r>Mint az ujjak között pergő homok, az évek úgy fogynak, de nekünk ezek nem lomok.
r>A homokot visszatöltjük a homokórába, így aztán hit nem vész, mint a homok…
r>Homok pereg, az idő halad, évek homok… az elmúlt óra a múltban nem homok?
r>**
r>
r>(Bapeva)
r>Élünk,
r>Jön idő.
r>Tatár-török,
r>Harcban megállunk.
r>Platánfa árnyat ad.
r>Kard suhog, mi kitartunk,
r>Hitünk óráját őriztük.
r>Évek, mint homok szétperegnek.
r>Vihar lever, de újra sarjadunk,
r>Megmaradásunk örök, mint századok.
r>
r>Vecsés, 2022. május 19. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam: leoninusban. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.
r>
