Idő 
Értékelés 
Értékelés Gyöngy harmat a fűszálakon felragyog a fényben,r>Illan a nyár, párolog már, ősz libben a térben.r>Köd paplannal takaródzik, nyirkos már a reggel,r>Beleolvad a napsugár, pancsol mikor felkel.r>r>Villany dróton fecske sereg, gyülekeznek szépen.r>Bízunk benne vissza térnek a költésre épen.r>Erőt vesztett falevelek szelet várják éppen,r>Az ágakon meglibbennek landolásra készen.r>r>A darvak is készülődnek, s velük néhány fajta,r>Természettől az ösztönük dél vidékre hajtja.r>A körforgás tova gördül, változik az arca,r>Emberesek a hónapok, színkavalkád rajta.r> r>Nyár idéző röpke napot vénasszonyok hoznak,r>Sütkérezve egy kis padon múltról álmodoznak.r>Idő íve laposodik, megnyúlnak az esték,r>Fellegekből csordogál már a sok színű festék.
Átalakul a természet,r>Rezes lángja felrebben.r>Pihenés ez nem enyészet,r>Erőt gyűjtöget csendben.r>r>Elköszönő tarka díszletr>Levelekkel integet,r>A vidékre dér pírt csíptet,r>S begyűjti a kincseket.r>r>Kéményeknek füstje fázik,r>Köd szuszog hűs hajnalon.r>Fény helyett most árnyék játszikr>Minden álmos ablakon.r>r>Bár a világ búsnak látszik,r>Földnek mélyén élet él.r>Új tavaszra készülődik,r>Csak előtte jön a tél.
(anaforás)
r>Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
r>Haza sorsa Önök kezében van!
r>Kérem, tegyenek... itt mig élet van.
r>
r>Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
r>Szeressék feltétel nélkül hazát,
r>Piacon vegyék makói hagymát...
r>
r>Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
r>Oly szép dolog a nemzetköziség...
r>De még él a haza, nem tűnt el még.
r>
r>Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
r>Gondozzátok magyarságot, hazát,
r>Ne veszítse ezeréves múltját!
r>
r>Nagyságtok! Kigyelmetek! Uraim!
r>„Dolgozzatok” már a saját „hazán”,
r>Őrködjetek már... a saját vártán!
r>
r>Vecsés, 2014. április 13. – Kustra Ferenc József
r>
Felhők mögött a Nap szunnyad,r>Rózsaszín az álma.r>Égszínkék már lilára vált,r>Estnek csókját várja.r>Harang hang szól, halk madárdal,r>Tücsök nyűvi húrját,r>Ki megfáradt szépen lassanr>Elfelejti búját.r>r>Szellő játszik fák lombjával,r>Csillan már az este.r>Hold töltében mámor ámor,r>Reményt táplál lesve. r>Estnek szárnya néma árnyék,r>Mintha bagoly szállna.r>Átrepül az éjszakábar>Szebb holnapot várva.r>r>Mártózik a táj a csendbe,r>Pára levét issza,r>Idő folyik pillanattal, r>Soha nem jő vissza.r>Álmot őriz már az éjjel,r>Csillagfénybe bújva,r>Emlék lett a mai napból,r>Holnapnak a múltja.
Rövid tél, és kurta tavasz,r>Forró nyár, és hosszú ősz;r>Úgy tűnik, hogy jó Föld anyánk r>Az emberre nagyon bősz.r>r>Fél évszázad sem kell hozzá,r>Figyelhetünk változást.r>Sok rosszért mit vele tettünkr>Benyújtja a számadást.
