Idő 
Értékelés 
Értékelés Ábrándok, melyek úgyr>szállnak messzer>életünk múló színpadán,r>mint a légtérbe eregetettr>gomolygó füstkarikák.r>Valahol eltűnnek az égen,r>s nem látunk semmit se már,r>csak felhőket, melyek összegyűlver>felettünk suhannak át.r>Nem is oly rég még azt hittük,r>hogy színesebb lesz a világ,r>s cikázó napfény sűrűjébenr>megélünk annyi csodát.r>Ma már tudjuk, hogy bárhogy tűz is,r>elég egy szemvillanás,r>s dühöngő villám tépi széjjelr>álmaink fénysugarát.r>De te ne búsulj.r>Ne csüggedj még el!r>Nem érhet annyi csapás,r>hogy eldobj magadtól annyi szépet,r>amely még várhat reád.r>Tudom: most mardos a kétség,r>s nem tudhatod, hogy mi vár,r>de mindennap tartogat valami szépet!r>Hidd el! Még száz csoda vár.
Amikor tűző nap hevében valami árnyékot kapok,r>olyankor én is úgy érzem, hogy lesznek holnapok.r>Amikor meleg van, és szellő simít a vállamon,r>olyankor én is szebb világról álmodom.r>r>Amikor enyhe őszi szellő simít az arcomon,r>s egy fuvallattól érzem, hogy milyen friss vagyok,r>amikor színes levelek közt térdig gázolok,r>olyankor úgy érzem, hogy boldogabb vagyok.r>r>Amikor hűvös téli éjjel melegről álmodom,r>s a tűz nyalábja lángot fest az arcomon,r>amikor megfájdult szívekbe valami reményt adhatok,r>olyankor úgy érzem, hogy sokkal jobb vagyok.r>r>r>Amikor árnyékos ligetben sétálok veled,r>olyankor úgy érzem, hogy van még őszinte szerelem,r>amikor két szemedben látom, hogy mennyi félelemr>r>r>van, mely téged aggaszt, s értem reszketel,r>Amikor fáradt homlokodra egy csókot adhatok,r>olyankor én is sokkal boldogabb vagyok.
Elgondolkozva ülök a parton,r>térdig a vízbe mártva lábamat,r>olyan jól esik! Felfrissülök tőle.r>Hullám csiklandozza most a talpamat.r>r>Olyan békés, és olyan csendes minden.r>Halak úszkálnak lent a víz alatt,r>szinte érzem a fürge surranásuk,r>s mellettem látom a buborékokat.r>r>Milyen jó lenne mindig itt maradni!r>Távol mindentől, hol senki sem zavar.r>Mélyre merülni a hullámzó patakban,r>hogy ne lásson senki, és ne bántsanak.r>r>r>Néha elég egy néma délután is,r>s megcsitul bennem minden indulat,r>mint a folyóvíz csendes csobbanása,r>mely messze sodorja el a hangokat.r>r>r>Nem vágyom mást, csak csöndet és nyugalmat,r>s megtisztulni a kéklő víz alatt,r>lemosva magamról mindent, mi bántott,r>s oly szelíd lenni, mint a hűs patak.
Mit teszel, mondd, ha elkerül az álom,r>s kínzó kétségek közt egyedül maradsz?r>Hiába száll fel esdő kiáltásod,r>nem hallják, csak a roskatag falak.r>r>Hiába tör fel tested börtönébőlr>az az eltitkolt, fájó gondolat,r>nem hallja senki segélykiáltásod,r>és csak felszakadt fájdalom marad.r>r>Tudod, a falak elnyelik a hangot.r>Hogy halljam majd, ha bármi bántana?r>Hiszen messze vagy. Olyan nagyon távol.r>Csak a telefonban hallom hangodat.r>r>Tudod, hogy mennék. Egyetlen egy szóra,r>nem bánva semmit, ami itt marad,r>súlyos láncomat magam tépném széjjel,r>hogy ne legyen semmi, ami visszatart.r>r>Ne titkold el! Hisz megérzem úgyis!r>Nem volt, és nem lesz olyan pillanat,r>hogy anyai szívem ne sajogna érted,r>s ne venném vállamra minden gondodat,r>r>ha tehetném. De csak ember vagyok én is.r>Olyan öreg, és olyan ingatag!r>De hozzád fog szólni minden imádságom,r>míg szívemben egyetlen dobbanás marad.
Végtelen hosszúnak tűnnek a percekr>ameddig hozzád érkezem,r>pedig sietek. S a kavicsos útonr>szinte már futva lépkedek.r>r>Lassan pereg a perc, az óra,r>szinte már alig észlelemr>csak szívem nyugtalan dobbanása,r> sürgeti minden ízemet.r>r>Tudod: tegnap még nem akartam,r>hogy magadhoz láncolj teljesen,r>hiszen annyian bántottak már,r>s túl sok seb van a lelkemen.r>r>Mégis: valami belülről úgy űz,r>szinte égeti mindenem,r>mint futótűz, amely sebesen terjed,r>keresztül gázolva mindenen.r>r>r>Ez a tűz most már hozzád láncol,r>te gyújtottad fel mindenem.r>Te vagy csak, aki elolthatja!r>Többé már nem kell senki sem!r>r>r>Olyan félénken érek hozzád,r>még a szívem is megremeg,r>s érzem ereid lüktetésén,r>ugyan úgy vágysz rám, és szeretsz.r>r>Sosem hittem, hogy valaki egyszerr>áthatol még a szívemen,r>Hiszen úgy védtem, mint a páncél,r>amelyről minden lepereg.r>r>Most itt vagyok. Karodba bújva,r>s szerelmem olyan végtelen,r>mint a csillagok fent az égen,r>melyek annyira fénylenek.
