Idő 
Értékelés 
Értékelés Ma még hiszem azt, hogy egyszer minden más lesz,r>s elvonulnak egyszer majd a fellegekr>fejem fölül, és csöndes kis szobámatr>egyszer még öröm hangja veri fel.r>r>Ma még hiszem, azt, hogy úgyis talpra állok,r>bárhogy húz földre mázsás súly, teher,r>kopott szívemben van még annyi álom,r>hogy mindig, mindenben vigaszt nyújt nekem.r>r>r>Ma még hiszem azt, hogy enyém lesz a holnap,r>ha erősen küzdök, s nincs olyan teher,r>melytől gyönge lábam bárhogy megroggyanna,r>ne tudnék felállni százszor is, ha kell.r>r>Ma még hiszem azt, hogy minden egyes napbanr>van valami, miért élni érdemes,r>hisz bármily törékeny az emberi lélek,r>minden kis örömtől lepkeszárnyra kel.r>r>Ma még hiszem, hogy bármily hideg tél lesz,r>mindig találok majd egy kis meleget,r>amely melegít, s adhatok belőler>minden embernek, ki fázik, hogyha kell.r>r>Hiszen éppen attól oly erős az ember,r>hogy minden akadályon átlép, és lehet,r>épp attól erős az élni akarása,r>hogy száz csatát megvív, amíg újra nyer.
Ott, a távoli réteken, holr>napfényben fürdik a táj,r>ott szeretnék most kóborolni,r>szívem most úgy oda vágy.r>r>Hol a táj most annyira színes,r>s olyan szép most a határ,r>piros pipacsok, szarkalábakr>között a kedvem is más.r>r>Most csak egyedül kóborolnék, r>hisz szívem annyira fáj,r>nem akarom, hogy sírni lásson r>senki, hogy nem tudja másr>r>mért sírok, hiszen nem bánt senki,r>és mégis: valami bánt,r>nem is értem, hogy mi van vélem,r>hisz csak a hiányod fáj.r>r>Valami furcsa fájdalomr>most lelkemben ütött tanyát,r>kínzó, égető szenvedéllyel,r>s nyugodni sehogy sem hágy.r>r>Kereslek. Lehunyt szemeimmelr>látom az arcodat márr>magam előtt, és egyre kérdem:r>mikor jössz? Nem bírom már.r>r>S látom: szemeid íriszébenr>hogy te is ugyanúgy vágysz,r>arra a forró pillanatra,r>mikor a karodba zársz.
Az ünnep csak addig ünnep,r>ameddig itt vannak veled,r>azok, kit szívednek mélyénr>őrzöl és annyira szeretsz.r>r>Olyankor lázasan készülszr>értük. S nem magadért teszed,r>hiszen az ünnepek fényer>csak bennük világít neked.r>r>Amikor magadnak készülsz,r>nincs mért, és nincsen kinek.r>Épp olyan nap, mint a többi,r>s ugyanúgy nem leled helyed.r>r>Minek a pompa? Hisz úgyisr>most is csak magad leszel,r>ugyan oly üres az este,r>s épp olyan néma a csend.r>r>Az ünnep csak akkor ünnep,r>amikor itt vannak veledr>azok, kit szívedben őrzöl,r>s mindennél jobban szeretsz.
Oltsd el a lámpát. Zavar a fénye.r>Nem kell semmilyen fény nekem,r>csak te, hisz a szemeid fényer>oly szépen világít nekem.r>r>Most csak bújj hozzám. Te légy a mécses,r>mely utat mutatva világít nekem,r>Hiszen úgy félek. E gonosz világbanr>lassan már sehol nem lelem helyem.r>r>Ma éjjel minden bánatodban,r>s örömben osztozom veled,r>ha fázol, majd felmelegítlek,r>s ha kell, majd takaród leszek.r>r>Ma éjjel úgy bújj majd hozzám,r>hogy eloszlasd minden kételyem,r>amely úgy kínoz. S kérlek.r>Ne okozz csalódást nekem.r>r>Tudod, hogy egyetlen álmom,r>csak az, hogy veled legyek,r>s nem kell semmi, csak úgy szeress engem,r>ahogyan én szeretek.
Tétova éjjelek megtestesült álma,r>melyeknek száma már szinte végtelen,r>színessé tették annyi éjszakámat,r>de reggelre már csak puszta képzelet.r>r>Olyan jó lenne emlékezni rájuk,r>de messzire tűnnek, mire ébredek,r>s nem marad más, csak halomba hullt álom,r>melyre már alig emlékezem.r>r>Mint ifjú koromra, melyben annyi álomr>terített elém színes képeket,r>mégis kifakult. Szürke por takarja,r>s már csak álmaimban emlékezem.r>r>Akkor még mindent más színben láttam,r>s azt hittem, talán el is érhetem,r>de eltűntek, mint a szappanbuborékok,r>mit a levegőbe eregetek.r>r>Ma már nincsenek rózsaszínű álmok,r>tétova éjjelek, minden elveszett,r>most oly mélyen, szinte álom nélkül alszom,r>s néha félek: már fel sem ébredek.
