Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
r>Ha lennél, csókolnám kezed, Ida!
r>Elmentél, már nem vagy!
r>Elmentél! Mér’ nem vagy?
r>Ha visszajönnél, simogatnálak,
r>Ha visszajönnél, úgy csókolnálak.
r>
r>Szívem visszahúz, ölelésed vár rám,
r>Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám.
r>*
r>Sétálhatnánk a régi erdei úton,
r>Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón…
r>Sétálhatnánk a régi erdei úton.
r>
r>Erdei utacska hív, ott vagyok,
r>Padon súgom: sosem hagylak, maradok.
r>*
r>Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk?
r>Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk…
r>Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk!
r>
r>Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam,
r>Szívverésed zenéje itt maradt nálam.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
r>
Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Vágylak puszilni, simogatni…
r>Ülhetnénk a fűbe,
r>Álmosan… el dőlve.
r>Rég jártál erre… nincs valami?
r>
r>Kedvesem, nem feledlek soha,
r>Szívem nem lett másé, nyugodj na!
r>Fűben majd heverünk,
r>Álom-nyugtot lelünk.
r>S a szélben zeng szívünk dala.
r>
r>Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Írd meg, nem kell nekem aggódni!
r>Hiányzik szép lelked,
r>Hiányzik sok eszed.
r>Jöjjél már, ne kelljen aggódni!
r>
r>Kedvesem, nem hagylak el téged,
r>Csak az élet sodort el tőled.
r>De eszem, lelkem él,
r>S ha írok, azzal kél.
r>Jövök, újra ott leszek veled!
r>
r>Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Vágylak kicsim… fogsz megérkezni?
r>Nagyon el vagy tűnve,
r>Kettőnknél: kihűlve?
r>Hiányzol, szerelmetes Judit!
r>
r>Kedvesem, csak csókomat várod,
r>Szívemben a lángot meggyújtod.
r>Ne hidd, hogy eltűntem,
r>Tűz most is ég bennem.
r>Lelkemben élsz, újra láthatod...
r>
r>Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
r>
Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
r>Még szeretlek… meg még szeretlek!
r>Lehet együtt élni?
r>Boldogságban félni!
r>Forró csók naponta… szeretlek…
r>
r>Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
r>Szíved szaván én is merengek.
r>Lehet együtt élni,
r>Nem kell már csak félni.
r>Csókjaidért mindent megteszek.
r>
r>Pihenjünk együtt az ágyunkban,
r>Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
r>Napjaink csókosak,
r>Szemeid csábosak…
r>Szemed tükröződne ágyunkban…
r>
r>Jó veled bújni ágyikóba,
r>Szívem dobban, mint halk muzsika.
r>Karodban elcsitul,
r>Bennem a vágy felgyúl.
r>Veled élni... ez volna csoda.
r>
r>Sok csók és benne vagyunk nyárba…
r>Együtt merülnénk nagy álomba…
r>Tudom, ez kell neked,
r>Megélném ezt veled!
r>Együtt élnénk boldogan… még ma!
r>
r>Álmokba bújnánk nyár hevével,
r>Ölelésben remény szelével.
r>Itt vagyok, csak neked,
r>Egy a sorsom veled.
r>Legyünk boldogok… örökléttel.
r>
r>
r>2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.
r>
Már én is igen unom, hogy a számon.
r>Csak panasz szava tódul elő vádlón,
r>De egyedül vívom dicstelen harcom,
r>Közben szép lassan elvesztem az arcom.
r>
r>Hiába van hű, szamuráj szellemem,
r>Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
r>Pedig a hovatartozás nagy erő,
r>Amit csak én tudok és miért nem ő?
r>
r>Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
r>És földerítem azt, minden részibe.
r>Nincs itt fa, bokor, épület és semmi,
r>Sőt körülnézek; nincsen is itt senki.
r>
r>A kardom még éles, a kezem még gyors,
r>De, hogy használjam fel? Nem igényli sors.
r>Gím koszolódik, övem szakadozott,
r>Bajuszom számba lóg, életem kopott.
r>
r>Magányos harcos? Nem viszem semmire,
r>Magányos harcost nem vesz be senki se.
r>Hiába az önbizalmam töretlen,
r>Ha a kilátásom matt és fénytelen.
r>
r>Mélyalázattal helyekre kopogok,
r>De eredmény semmi, amit megfogok.
r>Üres a kezem, kiürül a lelkem,
r>Kóborlok, nem lelem egyedül helyem.
r>
r>Kardom fenem, fényesítem, kirántom!
r>Belevágom semmibe... számat tátom,
r>Hogy milyen könnyen vágom szét a semmit,
r>Mely nagy eredmény, de nem látok senkit.
r>
r>Egyet azért látok, sötét felhő jő,
r>Mi több az előző tetejére nő.
r>A nagy semmibe jól beborul az ég,
r>Eltűnik, az mi nem volt; a fényesség.
r>
r>Fura „kincs” a vak kilátástalanság,
r>Sokaknak ez az igazi szabadság.
r>Én nem ilyen vagyok, tovább keresek…
r>Tán’ semmibe… még sikeres lehetek?
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Földre tüsszent bágyadt felhő,r>Fejem védi az esernyő,r>De a szél is prüszköl vele,r>Nedves lett a hátam fele.r>Loccsan a csepp, szerte fröccsen,r>A kátyuból könnyen löttyen.r>r>Égnek leve pancsol, kopog,r>Csatornákból szinte csobog.r>Bár esernyőm fejem védte,r>Víz a gúnyám térdig érte.r>Mire utam végig jártamr>Esernyőmmel bőrig áztam.
