Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend!
r>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend?
r>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó,
r>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó!
r>*
r>
r>(HIQ csokor)
r>Sűrűség
r>A masszív csendem.
r>Rám szorult...
r>
r>Hallgatok,
r>Nagy vehemensen.
r>Tudni kell?
r>
r>Nem hallik
r>Szarv súrlódása.
r>Minden áll!
r>
r>Kígyóbőr
r>Avarban csendes...
r>Egerek?
r>
r>Unalmas
r>Ücsörgő magány...
r>Egyedül.
r>
r>Maradjak?
r>Mi a fenének?
r>Unom már...
r>
r>Köhögők!
r>Torkom... poros lett.
r>Nincs vizem.
r>
r>Megyek is…
r>Zaj, elcsendesül.
r>Ez volt nap!
r>
r>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Vendégem lehetnél, Etelka!
r>Élvezettel rád másznék még ma.
r>Szerelem oltárán,
r>Áldoznánk… netalán.
r>Szeretném… élvezném tested… ma.
r>
r>Vendégem lennél és a párnám?
r>Fejemet hasadra hajtanám.
r>Húsidat zabálnám,
r>Cickókat csókolnám.
r>Szeretném élvezeted, bíz’… ám.
r>
r>Vendégem lennél lepedőmön?
r>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn.
r>Simítgatnám tested,
r>Simogatnám lelked.
r>Vágyom orgazmusod örökkön.
r>
r>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
r>Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
r>Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
r>*
r>
r>(Bokorrímes csokor)
r>Bizony benned mind ezeket föltalálom,
r>Mindaz mindenestől az én ideálom,
r>Örök hűség és a mélységes szeretet.
r>
r>Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
r>Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
r>Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
r>Kivel az életet, nagy szeretetben járom.
r>
r>Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
r>Vagytok nekem… az örök boldogságom.
r>
r>Amikor meg rám nevet a két kis angyal
r>Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
r>Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
r>Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…
r>
r>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.
r>
Most meg mi legyen velem?
r>
r>De már egy lerúgott bakancsként
r>Szívem él megátalkodottként.
r>Életből élet lesz,
r>Vesztésből semmi lesz!
r>Szemed fénye voltam, áldottként!
r>
r>Itt hagytál, elmentél, elhagytál…
r>Most éljek úgy, mintha… vad halál?
r>Messze vagy, nem vagy itt.
r>Nem tudod mi van itt.
r>Ne bánjam, ha érkezik halál?
r>
r>Élni pedig kéne… érdemes.
r>De egyedül élni kétséges.
r>Életből élet lesz,
r>Halálból, halál lesz.
r>Élni pedig kéne… érdemes?
r>
r>
Én mind belső ajtó, Borsika,
r>Vágyok külső ajtót, Te vagy a’.
r>Szívünk ravatalon,
r>Életünk asztalon.
r>Rabok vagyunk sőt, egymás rabja…
r>
r>Ülők a kis előszobában,
r>Majd’ megőrülök vágyódásban.
r>Ha legalább itten
r>Kezem fogó lennél…
r>Lehet én vagyok rabságodban?
r>
r>Forró én szívem, Tied jeges,
r>Nekem ez ám, nem fergeteges…
r>Mit sem tudok rólad,
r>Beágyaztad ágyad.
r>Nincs! Hiába volt ígéretes…
r>
r>Vecsés, 2021. október 11. –Kustra Ferenc József– íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
