Idő 
Értékelés 
Értékelés Már én is igen unom, hogy a számon.
r>Csak panasz szava tódul elő vádlón,
r>De egyedül vívom dicstelen harcom,
r>Közben szép lassan elvesztem az arcom.
r>
r>Hiába van hű, szamuráj szellemem,
r>Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
r>Pedig a hovatartozás nagy erő,
r>Amit csak én tudok és miért nem ő?
r>
r>Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
r>És földerítem azt, minden részibe.
r>Nincs itt fa, bokor, épület és semmi,
r>Sőt körülnézek; nincsen is itt senki.
r>
r>A kardom még éles, a kezem még gyors,
r>De, hogy használjam fel? Nem igényli sors.
r>Gím koszolódik, övem szakadozott,
r>Bajuszom számba lóg, életem kopott.
r>
r>Magányos harcos? Nem viszem semmire,
r>Magányos harcost nem vesz be senki se.
r>Hiába az önbizalmam töretlen,
r>Ha a kilátásom matt és fénytelen.
r>
r>Mélyalázattal helyekre kopogok,
r>De eredmény semmi, amit megfogok.
r>Üres a kezem, kiürül a lelkem,
r>Kóborlok, nem lelem egyedül helyem.
r>
r>Kardom fenem, fényesítem, kirántom!
r>Belevágom semmibe... számat tátom,
r>Hogy milyen könnyen vágom szét a semmit,
r>Mely nagy eredmény, de nem látok senkit.
r>
r>Egyet azért látok, sötét felhő jő,
r>Mi több az előző tetejére nő.
r>A nagy semmibe jól beborul az ég,
r>Eltűnik, az mi nem volt; a fényesség.
r>
r>Fura „kincs” a vak kilátástalanság,
r>Sokaknak ez az igazi szabadság.
r>Én nem ilyen vagyok, tovább keresek…
r>Tán’ semmibe… még sikeres lehetek?
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Földre tüsszent bágyadt felhő,r>Fejem védi az esernyő,r>De a szél is prüszköl vele,r>Nedves lett a hátam fele.r>Loccsan a csepp, szerte fröccsen,r>A kátyuból könnyen löttyen.r>r>Égnek leve pancsol, kopog,r>Csatornákból szinte csobog.r>Bár esernyőm fejem védte,r>Víz a gúnyám térdig érte.r>Mire utam végig jártamr>Esernyőmmel bőrig áztam.
Századokat átélt r>Odvas fának kérger>Porladozva málik, r>Falja idő férge.r>r>Aszalt már a vidék, r>Fojtja ember mérge,r>Földanyánknak szennyes r>Minden cseppben vére.r>r>Csak sóhajtás fakad,r>Feketéllik ármány,r>Minden égtáj alattr>Tört remények árnyán.r>r>A sok irány kétes,r>Csak ne legyen véges...
Mint füst száll a lét.r>Nincs már új nap csak a múlt-r>Itt huny mind ki élt.r>Por lesz a test, vár az ég?r>Rög és hant fed, ez a vég...r>r>Holt-park sok sírt rejt,r>Nem szól, de a csend bút ont...r>Bent kong, fáj a szív.r>r>Nem szór hőt a Nap,r>Már csak zord, hűlt holt árny lengr>Mit nem lát a szem.r>Rög és hant fed, ez a vég;r>Ha test por lesz...vár az ég?r>r>A perc itt már áll.r>Hull rá a könny, fojt az űr...r>Csak a hit gyújt fényt.
Fáradt, élettől barázdált homlokát,r>Véste hosszú-hosszú éveken átr>Munkához való kedve, becsülete;r>Nehéz élete nem maradt elrejtve.r>r>Minden könnycsepp, mely legördült rajta,r>Néha olyan volt, mint a megáradt Rajna.r>De ő csak éjjel, mikor senki sem látta,r>Meggörnyedt izmos, erős, széles háta.r>r>Egy könnycsepp áztatta lefelé arcát,r>Feltöltötte az élet véste barázdát.r>Ő hátrahagyta szegényes faházát,r>Magányosan folytatta szélmalomharcát.r>r>Amit nem tudott legyőzni soha,r>Érezte, sorsa hiába mostoha.r>Hiába tudta, legfőbb erénye:r>Soha foltot nem látott becsülete.r>r>És mégis, magát legyőzöttnek érzi,r>Ezt az emléket hiába féltve meséli.r>Türelme határát nemsoká eléri;r>Miért lett a világ ilyen,? Sehogy sem érti.
