Idő 
Értékelés 
Értékelés Ablaknál ülök a vonatomon, a többi hely üres, látom vakon…
r>A villanyoszlopok, mind elrohannak mellettem, szoruló torok…
r>Nem unatkozok, mert néha őzeket is látok, ó… kisasszonyok!
r>
r>Bámuláson kívül semmit ne tevékenykedek, de örülök, hogy leledzek.
r>Már unalmas, mert csak a tájat nézhetem, igy telik lassan életem…
r>Végtelen az út, láttam máris lakott és romos tanyabokrokat is!
r>
r>Kattog alattam a kerekem, összeérésnél -kat… -kat… nem defekt ez alattam…
r>Volt már néha utasom is, most hallottam, hogy valaki lehúzta a Wécét is!
r>Huh! De ki vagy és hogyan kerültél ide? Nézem az ajtót, ki léphet be!
r>
r>Nos, a szerzőtársam nem hagyott egyedül, nem ülök tehetetlenül…
r>Mondta, akkor szállt föl, mikor a gőzmozdony vizet vett föl…
r>Addig itt marad velem, míg megint nem lesz mozdonyom… víz vételem…
r>Mondtad, hogy ne üljünk itt éltlen-szomjan,
r>Igy hoztál kácsa zsíros kenyeret, meg kávét termoszban.
r>
r>Nos, akkor majd újra élem, hogy az élet kissé unalmas egyedül nékem.
r>
r>Jön az újabb élet rész, ami biz’ monoton… ha egyedül ülök a vonaton.
r>Bizony ilyen az életem, a sorsom élet receptre ezt írta föl nékem…
r>**
r>
r>Jó, hogy találkoztunk, s elővettem a kávés termoszunk,
r>Ittunk lassan kortyolva, néztük a tájat bámészkodva.
r>Veled maradok kettesben, amíg víz van a gőzösben.
r>Tankoláskor majd leszállok és szépen hazaballagok.
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 5. – Siófok, 2025. szeptember 1. -Kustra Ferenc József - Gránicz Éva Írtuk 2 szerzősnek. Az utolsó 4 sor a poétatársam munkája! Művünket az ötletvers ihletésével írtuk.
r>
A szeretet talán egy az Isten által megalkotott fogalom,
r>A szeretet tán’ egybevalóság kifejezésére fogalom...
r>A szeretet tán’ egy Isten által megalkotott véges fogalom.
r>Ahol van szeretet, ott ő, ki szívből folyvástan ébereskedik.
r>**
r>
r>A szeretet nem dísz vagy múló szó,
r>Hanem erő, mi mindent összefog,
r>Ha minden más már elhalványuló,
r>Éltető fény, mely mindig ott ragyog.
r>
r>Tiszta rezgés, isteni harmónia,
r>Önzetlenül ad és sosem kérkedik,
r>Az univerzum időtlen dallama:
r>Szeretet nélkül semmi sem létezik!
r>
r>Vecsés, 2022. január 1. – Siófok, 2025. szeptember 15. - Kustra Ferenc József – Gránicz Éva; írtuk 2 szerzős műnek, Biró Ferenc fredok „Szeretet” c. ötletadó verse ihletésével.
r>
Ha lennél, fognám a kezed, Ida!
r>Ha lennél, csókolnám kezed, Ida!
r>Elmentél, már nem vagy!
r>Elmentél! Mér’ nem vagy?
r>Ha visszajönnél, simogatnálak,
r>Ha visszajönnél, úgy csókolnálak.
r>
r>Szívem visszahúz, ölelésed vár rám,
r>Itt vagyok, mindig megtalálsz... lám.
r>*
r>Sétálhatnánk a régi erdei úton,
r>Megint ülnénk kispadon, átélve vágyón…
r>Sétálhatnánk a régi erdei úton.
r>
r>Erdei utacska hív, ott vagyok,
r>Padon súgom: sosem hagylak, maradok.
r>*
r>Emlékszel még, mekkora eső csapott le ránk?
r>Összeölelkezve gyorsan rohantunk hozzánk…
r>Emlék ez, és nem vonatkozik másra, csak ránk!
r>
r>Esőcseppek csókoltak, mikor hozzád bújtam,
r>Szívverésed zenéje itt maradt nálam.
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 19. – Siófok, 2025. szeptember 1. Kustra Ferenc József- Írtuk: két szerzősnek. A tíz szavasokat Gránicz Éva írta.
r>
Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Vágylak puszilni, simogatni…
r>Ülhetnénk a fűbe,
r>Álmosan… el dőlve.
r>Rég jártál erre… nincs valami?
r>
r>Kedvesem, nem feledlek soha,
r>Szívem nem lett másé, nyugodj na!
r>Fűben majd heverünk,
r>Álom-nyugtot lelünk.
r>S a szélben zeng szívünk dala.
r>
r>Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Írd meg, nem kell nekem aggódni!
r>Hiányzik szép lelked,
r>Hiányzik sok eszed.
r>Jöjjél már, ne kelljen aggódni!
r>
r>Kedvesem, nem hagylak el téged,
r>Csak az élet sodort el tőled.
r>De eszem, lelkem él,
r>S ha írok, azzal kél.
r>Jövök, újra ott leszek veled!
r>
r>Kedveském, kis szerelmem Judi,
r>Vágylak kicsim… fogsz megérkezni?
r>Nagyon el vagy tűnve,
r>Kettőnknél: kihűlve?
r>Hiányzol, szerelmetes Judit!
r>
r>Kedvesem, csak csókomat várod,
r>Szívemben a lángot meggyújtod.
r>Ne hidd, hogy eltűntem,
r>Tűz most is ég bennem.
r>Lelkemben élsz, újra láthatod...
r>
r>Vecsés, 2025. március 21. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. A páratlan versszakokat én írtam, a párosokat, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
r>
Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
r>Még szeretlek… meg még szeretlek!
r>Lehet együtt élni?
r>Boldogságban félni!
r>Forró csók naponta… szeretlek…
r>
r>Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
r>Szíved szaván én is merengek.
r>Lehet együtt élni,
r>Nem kell már csak félni.
r>Csókjaidért mindent megteszek.
r>
r>Pihenjünk együtt az ágyunkban,
r>Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
r>Napjaink csókosak,
r>Szemeid csábosak…
r>Szemed tükröződne ágyunkban…
r>
r>Jó veled bújni ágyikóba,
r>Szívem dobban, mint halk muzsika.
r>Karodban elcsitul,
r>Bennem a vágy felgyúl.
r>Veled élni... ez volna csoda.
r>
r>Sok csók és benne vagyunk nyárba…
r>Együtt merülnénk nagy álomba…
r>Tudom, ez kell neked,
r>Megélném ezt veled!
r>Együtt élnénk boldogan… még ma!
r>
r>Álmokba bújnánk nyár hevével,
r>Ölelésben remény szelével.
r>Itt vagyok, csak neked,
r>Egy a sorsom veled.
r>Legyünk boldogok… örökléttel.
r>
r>
r>2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.
r>
