Idő 
Értékelés 
Értékelés Bánatom van, Melitta asszony,
r>Busságomban… ez csak egy esély…
r>Emlékszem, ölelés
r>Volt osztályrész… mesés.
r>Most elhatárolódsz, most mesélj…
r>
r>Búdat hallom... kapu zárt noha,
r>Kérsz ölelést, nem adom soha.
r>Volt osztályrész régen,
r>Csend ül azon régen.
r>Szívem zárva, nincs vissza, soha.
r>*
r>Ígértem neked, jó… hű leszek,
r>Én bizony, máig is így teszek.
r>Más nőre nem vágyok,
r>Téged várnak álmok…
r>Már nincs benned semmi szeretlek?
r>
r>A hited szép, de elhalt bennem,
r>Hűséged tisztelem, de már nem.
r>Régi láng elaludt,
r>Nem ébreszt új lángot.
r>Marad: tisztelet, más többé nem.
r>*
r>Még szeretlek, ez fontos hitem.
r>Én tebenned biz’ mindig hittem…
r>Mi újra kezdhetnénk,
r>Részemről… szeretnék!
r>Egyedül hagytál, pedig hittem!
r>
r>Újrakezdést kérsz, de mély sebem,
r>Ígéretnek gyenge ez nekem.
r>Elhagytál már régen,
r>Most gyógyulok csendben.
r>Vissza többé már nincs út szívem.
r>
r>Vecsés, 2025. július 13. – Siófok, 2025. szeptember 20. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva- írtuk: romantikus LIMERIKBEN 2 szerzősnek.
r>
r>
(leoninus trió)
r>Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem,
r>A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem.
r>Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám.
r>**
r>
r>(tízszavas trió)
r>Úgy érzem, csapdában él lelkem...
r>Jézus, el ne engedj engem.
r>
r>Szerelem, lábam nyomod járja,
r>Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa.
r>
r>Szeretlek, te vagy a csillagfény,
r>Veled lesz mindenem… mániás remény.
r>
r>Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat.
r>
Évszakváltozás…
r>
r>Ősz szeleit hozzák fellegek,
r>Még, amit hoznak biz’ hidegek.
r>
r>Parton söpör már az őszi szél,
r>A nyári szerelmekről mesél.
r>*
r>
r>Rohanva hullik le az őszi eső,
r>Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
r>
r>Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
r>Szürke felszínén buborékok kelnek.
r>*
r>
r>A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
r>De örömünk van őszesővel szemben.
r>
r>Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
r>Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
r>*
r>
r>Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
r>Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
r>
r>Eső jöhet, kell az utánpótlás,
r>Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
r>*
r>
r>Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
r>Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
r>
r>Őszi eső nyár porát lemossa,
r>Út, táj, lélek minden megtisztulva.
r>
r>Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
r>
Avagy van békés békétlenség? Miközben a szomszédunkban háború van…
r>
r>Békétlen, jó nagy békességben
r>Ezen összes lehetőségben…
r>Békétlen egész nagyvilágban, féltett hazánkban,
r>Hogy kell élni, háborúra hajazó világban?
r>A világ irányítók betegek, alkalmatlanok,
r>A szépnem világirányitók, nem alkalmazkodók…
r>Én már megírtam, az emberiség kiírtul,
r>Pl., úgy, hogy a férfiak többsége, fronton pusztul.
r>
r>A krokodilok megmaradnak kis diónyi aggyal,
r>Amiben éltek és élnek történelmi alappal.
r>
r>Vecsés, 2025, október 7. – Kustra Ferenc József – írtam: helyzetjelenségként a mai emberiség -háborúzó és azt kedvelő- világáról, történelmi hűséggel… bokorrímesben.
r>
Kegyed lenne az én örök pirkadatom…
r>Kegyed lenne a reggeli napsugárom…
r>Kegyed lenne a szépség-örök napfényem,
r>Kegyed lenne a reggeli ébredésem…
r>
r>Kegyed lehetne a szerelem-szellőm…
r>Kegyed lehetne szerelem észvesztőm…
r>Kegyed lehetne, aki inná a csókomat…
r>Kegyed lehetne, ki visszaadná csókomat…
r>
r>Kegyed legyen már az, ki melengeti a szívemet…
r>Kegyed legyen már az, ki pátyolgatja a lelkemet…
r>Kegyed legyen már az, ki este engem álomba simogat…
r>Kegyed legyen már az, ki velem valósítja meg álmokat!
r>
r>Vecsés, 2021. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott, szerelmesen vágyódó, anaforás csokorban.
r>
