Idő 
Értékelés 
Értékelés Tegnap a reggeli keléskor rendben voltunk, ebéd után elszunnyadtunk.
r>Ügy tűnik engemet elkapott az alvás heve, jó mélyen éltem benne.
r>Igaz, hogy külön szobánk is volt, mert én nagyon művelem a horkolóst!
r>Ötkor ébredte, de képzeljétek feleim, Nem találtam, mi volt az enyim!
r>
r>Nem veszekedtünk pedig, kicsit sem civakodtunk, nem volt kis közös harcunk!
r>Megnéztem a szekrényed és üresnek találtam, Így magamban csacsogtam!
r>Eltűntél, ruhástól… Ekkora meglepetés nem ért mostanság a sorstól…
r>Se telefon, se SMS, sem egy cetli, így nem is tudom, miért köllött elmenni.
r>
r>Ma hívtalak telefonodon, de a gép bemondta: nincs hívható ezen a számon!
r>Tegnap még délelőtt élveztem a megélt éveket, nem számoltam gyűrődéseket!
r>Jaj, így öregen, tán' ifjú kanra találta? Huh, a sors tegnap elött rád testálta?
r>
r>Most nincs mit tenni, a sors ez rótta rám, öregségemre már nem vagy babám…
r>Már egyedül húzom sors törött szárnyú stráfkocsiját, meddig járom még élet útját?
r>Nekem járna még nagykabáton lekefélés, de nem lesz már semmilyen lekefélés…
r>
r>Vecsés, 2024. december 7. – Kustra Ferenc József
r>
Jó volt, voltál… elmentél Iboly,
r>Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
r>Fülemben van semmi,
r>Eltűntél… és semmi!
r>Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
r>
r>Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
r>Nemrég öleltünk, minden este.
r>Este csönd alakult,
r>Szeretet szabadult…
r>Régebben még mi jártunk jegyben…
r>
r>Vártam, hogy talán még elköszönsz,
r>De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
r>Este álmos lettem,
r>Hiányoztál nekem.
r>Álmomban még vártam… nem köszönsz?
r>
r>Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Dörmögök, röfögök,
r>Örökön, pörgőn.
r>Ödön mög nőt… Gödöllőn
r>Gyömöszköl ökörködön.
r>
r>Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A legjobb szív is
r>Ha bántják, megszakadhat
r>És követi bú.
r>*
r>
r>Lélek nyugalma
r>Maga a föloldozás;
r>A hit, semmi más.
r>*
r>
r>Becsüld életed,
r>Tiszteld nagyon önmagad.
r>Üdvözülést nyersz.
r>*
r>
r>Legyél folyvást jobb,
r>Léted értelmet nyerhet.
r>Add meg magadnak.
r>*
r>
r>Lelj nyugalomra,
r>Meg lesz a harmóniád,
r>Megleled helyed.
r>*
r>
r>Hallgass szívedre,
r>De vésd jól az eszedbe:
r>Gondolkodni kell!
r>*
r>
r>Ha bánatos vagy
r>Így várod a holnapot!
r>Lépd át önmagad.
r> *
r>
r>Cselekedeted
r>Meghatározza, ki vagy!
r>Így ítélnek meg…
r>*
r>
r>Hallgass a múltra,
r>Lépésedhez például!
r>Így előbbre jutsz…
r>*
r>
r>Igaz bölcsesség,
r>Belül, mint forrás fakad.
r>Rossz, ha elapad.
r>*
r>
r>Öregszel? Én is.
r>Nem tetszik? Bizony mégis…
r>Fogadd el magad!
r>
r>Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
r>
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
r>Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
r>
r>A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
r>Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
r>
r>A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
r>Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
r>
r>Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
r>Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
r>Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
r>Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
r>
r>Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
r>Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
r>A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
r>Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
r>
r>Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
r>És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
r>Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
r>A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
r>
r>A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
r>De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
r>
r>Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
r>Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
r>A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
r>A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
r>
r>A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
r>Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
r>A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
r>Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
r>
r>Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
r>
