Idő 
Értékelés 
Értékelés Ki író-poéta, annak hő vágya, hogy a legszebbet megírja…
r>
r>Minden íróember szívében lobogva ég a vágy,
r>Ezt a heveny nyugtot apró percig ki, sohasem hágy!
r>A vágy igy véglegesen él benne, részként, mélyen a lelkében,
r>Sírba nem megy, míg művét 'legjobbra' meg nem írta egészében.
r>*
r>(HIQ trió)
r>A sírok
r>éje, leszállhat.
r>Írnom kell.
r>
r>De vers
r>A lelkembe írt.
r>Bányászni…
r>
r>Nem tudom
r>Megírni mélyben…
r>Tentát vár.
r>*
r>(Senrjon trió)
r>Feltöltöm tenta-tartót,
r>Tentával, nem a könnyeimmel.
r>Asztalon írok!
r>
r>Témát még csiszolgatom,
r>Igyekszem, hogy még szebbre írjam.
r>Asztalon írok!
r>
r>Eddig még nem olvasták,
r>De most bizony, meglesz alkalmuk.
r>Asztalon írok!
r>*
r>(Senrjú)
r>Azonnal írok
r>Mire várjak, idő megy.
r>Olvasóimnak!
r>*
r>(10 szavas)
r>Megyek és a verselést megkezdem, papír várja,
r>Tenta is várja…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Megyek, legszebb versem írhatnám…
r>Aztán: sírok éje, akár leszállhat reám,
r>Megyek, legszebb versem írhatnám…
r>*
r>
r>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki…
r>És jelentem nem vagyok hibás, hogy eddig nem olvasta senki…
r>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki…
r>
r>Vecsés, 2024. május 6. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában: „A legszebb vers” c. című 2023. december 9. már közzétett művem átirataként.
r>
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
r>Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik…
r>Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik.
r>
r>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak,
r>Sokszor olyan, mint egy álomkép, ki érti, csak annak…
r>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak.
r>
r>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár, még maradt nyári napsugár,
r>És csak nézem, mire képesek, melegség is van bennük bár nyár elmúlt már…
r>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár még maradt nyári napsugár.
r>
r>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró,
r>Lassan kezdi is csavarni az orromat… ez időjárás kanyar, ó…
r>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró.
r>
r>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot,
r>Őt is borítja az avar, le is ülök, másutt nem lelek ily’ fapadot…
r>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot.
r>
r>Szemem csak csendben nézelődik,
r>Nadrágom csendben büdösödik…
r>Szemem csak csendben nézelődik.
r>
r>Szerintem otthon az asszony, megérzi, nem enged be a házba,
r>Már az udvaron, facsarodott orral belekezd… nagy dumába…
r>Nekem ezt hozta az ősz, most épp' szélmenetesen, szép látványba.
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 30. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)
r>
Közben a világhírek a kiterjesztett háborúkról értesítenek…
r>
r>Úgy kéne végre élnünk emberek… finom és rózsát markolók kezek...
r>És nem koszos, izzadó kezekkel, fegyvert markoló sérült kezekkel...
r>Nem kellenek kosok, mit kezdünk velük? Látva őket, kezet is mosok.
r>
r>Vecsés, 2024. október 24. -Kustra Ferenc József
r>
Magyarnak lenni…r>Magyarnak lenni áldott állapot.r>Ez anyanyelv, az anyától kapott …r>E drága nyelven imádni az Istentr>s tanítani rá a gyermeket,r>ennél csodásabb semmi nem lehet…r>Anyanyelven írni a verseket!r>r> Magyar nyelven zengeni énekemr>s benne átadni szívem lelkesen… r>Ez „ősnyelven” olvasni Bibliátr>e nyelven szólva szeretni hazát…r>E képalkotó nyelv egyedül ERŐ,r>a gondolat más, ha e nyelven tör elő…r> r> Magyarnak lenni büszkeség nekem,r>hálával telik érette szívem.r>Magyar szót érteni, s érezni vele…r>érzékeny lelkem megremeg bele!r>A tudatba, hogy magyar lehetek,r>Kárpát-haza szent földjén élhetek,r>e nyelven értek, érzek, s szeretek!
Megint nyár van, és virágzik minden,r>piros pipacsoktól díszlik a határ,r>aranysárgába öltözött minden,r>szinte aranylik minden búzaszál.r>r>Olyan szép minden. Foltos felhők úsznakr>takarót bontva az ég vásznaján,r>rongyos ruhájuk mintha szél cibálná,r>olyan tépettek. Mégis oly csodás.r>r>Felhő szemüknek kéklő tisztaságar>elbűvöl mindig, és nyugalmat ád,r>szinte hallom a sóhajuk a szélben,r>mikor szemeikből sűrű könny szitál.r>r>Hajlonganak a büszke búzatáblák,r>s felhőkbe bújik most a napsugár,r>milyen furcsa! Most mosolyog ő is,r>egyszerre esik, s napfényes a táj.r>r>Milyen jó volna nekünk is így élni,r>hogy könnyes szemünkben ott a ragyogás,r>felszárítva a kiontott könnyet,r>mit azokért ontunk, ki nem lehet márr>r>r>velünk, hisz messze, vitte már a sorsuk,r>s szívünkben mégis miattuk van nyár,r>s érezni, ahogy mosolyuk szétáradr>szívük mélyéből, ha gondolnak reánk.
