Szófelhő » R » 56. oldal
Idő    Értékelés
Ki író-poéta, annak hő vágya, hogy a legszebbet megírja… r> r>Minden íróember szívében lobogva ég a vágy, r>Ezt a heveny nyugtot apró percig ki, sohasem hágy! r>A vágy igy véglegesen él benne, részként, mélyen a lelkében, r>Sírba nem megy, míg művét 'legjobbra' meg nem írta egészében. r>* r>(HIQ trió) r>A sírok r>éje, leszállhat. r>Írnom kell. r> r>De vers r>A lelkembe írt. r>Bányászni… r> r>Nem tudom r>Megírni mélyben… r>Tentát vár. r>* r>(Senrjon trió) r>Feltöltöm tenta-tartót, r>Tentával, nem a könnyeimmel. r>Asztalon írok! r> r>Témát még csiszolgatom, r>Igyekszem, hogy még szebbre írjam. r>Asztalon írok! r> r>Eddig még nem olvasták, r>De most bizony, meglesz alkalmuk. r>Asztalon írok! r>* r>(Senrjú) r>Azonnal írok r>Mire várjak, idő megy. r>Olvasóimnak! r>* r>(10 szavas) r>Megyek és a verselést megkezdem, papírrja, r>Tenta is várja… r>* r>(3 soros-zárttükrös) r>Megyek, legszebb versem írhatnám… r>Aztán: sírok éje, akár leszállhat reám, r>Megyek, legszebb versem írhatnám… r>* r> r>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki… r>És jelentem nem vagyok hibás, hogy eddig nem olvasta senki… r>Ha a legszebb versem megírtam olvashatja is mindenki… r> r>Vecsés, 2024. május 6. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában: „A legszebb vers” c. című 2023. december 9. már közzétett művem átirataként. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 137
Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik, r>Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik… r>Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik. r> r>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak, r>Sokszor olyan, mint egy álomkép, ki érti, csak annak… r>Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak. r> r>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár, még maradt nyári napsugár, r>És csak nézem, mire képesek, melegség is van bennük bár nyár elmúlt márr>Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár még maradt nyári napsugár. r> r>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró, r>Lassan kezdi is csavarni az orromat… ez időjárás kanyar, ó… r>Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró. r> r>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot, r>Őt is borítja az avar, le is ülök, másutt nem lelek ily’ fapadot… r>Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot. r> r>Szemem csak csendben nézelődik, r>Nadrágom csendben büdösödik… r>Szemem csak csendben nézelődik. r> r>Szerintem otthon az asszony, megérzi, nem enged be a házba, r>Már az udvaron, facsarodott orral belekezd… nagy dumába… r>Nekem ezt hozta az ősz, most épp' szélmenetesen, szép látványba. r> r>Vecsés, 2021. szeptember 30. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 127
Közben a világhírek a kiterjesztett háborúkról értesítenek… r> r>Úgy kéne végre élnünk emberek… finom és rózsát markolók kezek... r>És nem koszos, izzadó kezekkel, fegyvert markoló sérült kezekkel... r>Nem kellenek kosok, mit kezdünk velük? Látva őket, kezet is mosok. r> r>Vecsés, 2024. október 24. -Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 131
Magyarnak lenni…r>Magyarnak lenni áldott állapot.r>Ez anyanyelv, az anyától kapott …r>E drága nyelven imádni az Istentr>s tanítani rá a gyermeket,r>ennél csodásabb semmi nem lehet…r>Anyanyelven írni a verseket!r>r> Magyar nyelven zengeni énekemr>s benne átadni szívem lelkesen… r>Ez „ősnyelven” olvasni Bibliátr>e nyelven szólva szeretni hazát…r>E képalkotó nyelv egyedül ERŐ,r>a gondolat más, ha e nyelven tör elő…r> r> Magyarnak lenni büszkeség nekem,r>hálával telik érette szívem.r>Magyar szót érteni, s érezni vele…r>érzékeny lelkem megremeg bele!r>A tudatba, hogy magyar lehetek,r>Kárpát-haza szent földjén élhetek,r>e nyelven értek, érzek, s szeretek!
Beküldő: Losonczi Léna
Olvasták: 200
Megint nyár van, és virágzik minden,r>piros pipacsoktól díszlik a határ,r>aranysárgába öltözött minden,r>szinte aranylik minden búzaszál.r>r>Olyan szép minden. Foltos felhők úsznakr>takarót bontva az ég vásznaján,r>rongyos ruhájuk mintha szél cibálná,r>olyan tépettek. Mégis oly csodás.r>r>Felhő szemüknek kéklő tisztaságar>elbűvöl mindig, és nyugalmat ád,r>szinte hallom a sóhajuk a szélben,r>mikor szemeikből sűrű könny szitál.r>r>Hajlonganak a büszke búzatáblák,r>s felhőkbe bújik most a napsugár,r>milyen furcsa! Most mosolyog ő is,r>egyszerre esik, s napfényes a táj.r>r>Milyen jó volna nekünk is így élni,r>hogy könnyes szemünkben ott a ragyogás,r>felszárítva a kiontott könnyet,r>mit azokért ontunk, ki nem lehet márr>r>r>velünk, hisz messze, vitte már a sorsuk,r>s szívünkben mégis miattuk van nyár,r>s érezni, ahogy mosolyuk szétáradr>szívük mélyéből, ha gondolnak reánk.
Beküldő: Meggyesi Éva
Olvasták: 106