Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és HIAQ –ban…
r>
r>Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény,
r>Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény…
r>Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény.
r>
r>A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom,
r>Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom…
r>Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom!
r>*
r>Szószoló poéta,
r>Elméset papírra vési.
r>Hegyezett friss penna.
r>*
r>Gondolat elszállhat,
r>Ha jő, legott le kell írni.
r>Hagyományozandó!
r>*
r>Bízok és remélem, hogy amikor majd közzéteszem magamat,
r>Akkor az olvasók, nagykanállal, slukkal isszák a szavamat…
r>Szólok én hozzájuk, mert nagyon szeretem, az olvasóimat!
r>
r>Mond kedves poéta társam, ha Te is adsz ki műveket,
r>Megérted-e Te első kézből az ilyen lelkűeket?
r>És vajh’ te is érzel így, amikor kiadod művedet?
r>
r>A pennám és a tenta tele van újabb művekkel,
r>Majd szóba állunk együtt, a leírt történetekkel…
r>
r>Vecsés, 2016. március 28.- Kustra Ferenc József– íródott: versben és HIAQ –ban…
r>
Hétköznapi pszichológia… Avagy: lélekharc az életben…
r>
r>Nem tudni, hogy lesz az életben
r>Bele kell nézni, mi van lélekben...
r>
r>Ember tervez, és Isten végez.
r>Ki az, aki lent az üstben végez?
r>
r>Jónak lenni, jót tenni,
r>Életkártyát keverni
r>Ismerni a jövőt, kutatni a múltat,
r>Tudni kell a jövőt, keresni a múltat?
r>
r>Tenni azért, hogy meglegyen az örök élet?
r>De öregen megtudni, hogy ember mivé lett…
r>Saját árnyékot tán' kergetni a betonon
r>Végig menni, nem létező futóhomokon.
r>
r>Szeretni a hazát, ami nincs… csak álom?
r>De szeretni, ha volna… és nem vágyálom…
r>Lélekkufárokat elkerülni, a csalókat elzavarni
r>Gyógyszerkufárokat megkerülni, egészségesnek maradni.
r>
r>Földből boldog bolygót kell csinálni,
r>Földi létben boldogságra vágyni.
r>
r>A jót vágyni!
r>Rosszat fájni!
r>Szépet imádni!
r>Csúnyát utálni!
r>
r>Úgy kéne élni, hogy feloldozást nyerjél
r>Ha osszák a mannát, abból Te is egyél…
r>Szép oroszlánokat manézsban egzecíroztatni,
r>Búvárokat meg a tengerparton keszonoztatni.
r>
r>Nehéz dolog átmenni a tű fokán,
r>Táncolni is... kés élén, nem a fokán.
r>
r>Az is valami, haladni előre, hátrafelé futva,
r>És ha szembe jön a cséplőgép, elugrani, ne légy útba…
r>Meg kell enni a mákos tésztát erős paprikával?
r>Élni normálisan, emberi egzisztenciával…
r>
r>Az ég mindig kék és ez sem igaz
r>Meg a réten a szép pipacs is gaz…
r>Százzal bevenni az életkanyart
r>Van ki ezután vizet nem fakaszt…
r>
r>Kérdésre valaki tudja a választ? Élni, de hogyan?
r>Jöttél, tudod? Eljutni valahová, Te tudod hogyan?
r>
r>Semmi olyan... nem tart örökké.
r>Sziklák is szétesnek kövekké…
r>
r>Vecsés, 2014. április 12. - Kustra Ferenc József
r>
Kicsi voltam és elég huncut, de te még a széltől is védtél.r>Sok csíny van mögöttem, de te sosem engedted el kezem.r>S mikor felnőttem én fogtam szorosan kezed, megígértem mindig melletted leszek.r>A szeretet, amire neveltél megmaradt, őrzöm szívemben.r>Tudom hatalmas próbán vitt az utad, a fájdalmat letenni nem tudtad,r>Elvenni én sem tudtam.r> Harcoltál édesanya, mosolyogva bátran.r>De a mosoly mögött ezernyi kín van.r>Az otthon veled volt igazi, te vártál haza csillogó szemekkel,r>S ölelésre tárt kezekkel.r>Mindig mondtad, ha melletted vagyok bajod nem eshet.r>Most mégsem... nem tudtalak megvédeni téged, elfáradt törékeny szíved,r>Megtörte ez a kemény élet!r>Mondd csak édesanya, jó neked az égben?r>Nem fáj már semmi sem neked?r>Isten karjaiban békét leltél?r>De édesanya mi lesz velünk kiket szerettél?r>A hiányod mi feledhetné?r>Látod megtört szívünket, soha nem múló könnyeinket?r>Elengedtünk... de csak mert semmit sem tehettünk.r>Látsz minket az égből? r>Annyira szeretünk, s hiányzol nekünk.r>Szeretetünk soha nem múlik és nem is csökken.r>Legyen könnyű mostmár terhed,r>Istenre bízlak téged.
Jó volna néha elbújni egy csöndes sarokba olykor,r>hogy ne szóljon hozzám senki sem, s ne zavarjanak folyton.r>Magamban álmodni csendesen, valami egészen jóról,r>hűvös távoli bércekről, amely még csillog a hótól.r>r>Mint vakító, fehér tisztaság, mely szememet bántja olykor,r>olyanná tenni a világot, hogy megtisztuljon a rossztól.r>Ki éhesen, fázva ott vacog, adni neki a sokból,r>mit mások eldobnak, s küzdeni, hogy nekik is jusson a jóból.r>r>Mosolyt látni az arcokon, ahol most bánat ül sokszor,r>s zord, hideg téli szél helyett meleget érezni olykor.r>Reményt, és hitet adni ott, ahol már hideg az otthon,r>s érezni, azt a meleget, mely szívünkből sugárzik akkorr>r>amikor tudjuk, mily kevés kell, hogy örömöt hozzonr>minden apró kis érintés, és néhány emberi jó szó.r>Hogy el tudjuk hinni, van jövőnk, s lehet még bárki itt boldog,r>hol már nem tudunk hinni sem, és félünk. Már elég a rosszból.r>r>Nézz le a földre Istenem! Emelj fel minket a porból!r>Hozd el a jólétet nekünk, elegünk van a pokolból!r>Szeresd mindegyik gyermeked egyformán! Itt, s most!r>Földi jólétet adj nekünk! S méltóbb emberibb sorsot!
Hosszú az út az állomásigr>s azon tűnődöm, mit vegyek?r>Valami szépet szeretnék most,r>amelyben örömed leled.r>Elbambulok. És nem veszem észre,r>hogy a vonat jön, s hirtelenr>csak a vonatok sípolásar>hangzik fülembe élesen.r>felszállok gyorsan, s álmos utasokr>közé leülök csendesen,r>kora hajnal van, alig van élet,r>s néhány utas még szendereg.r>Lehunyt szemekkel utazom én is,r>a kupé olyan jó meleg,r>vagy csak a vágy fűt, nem tudom már,r>amellyel hozzád érkezem.r>Nem tudtam neked venni semmit,r>hisz a vonat jött hirtelen,r>pedig annyira szerettem volna,r>hogy érezd: fontos vagy énnekem.r>Rád gondolok, és feltolul bennemr>annyi öröm, és félelem,r>vajon szeretsz még? S vársz- e, engem?r>Kérdezem magamtól csendesen.r>És a vonat most közelebb visz,r>egyre gyorsabban robog velem,r>olyan hangosan zakatol most,r>akár az én bolond szívem.r>Aztán hirtelen megáll, s látom,r>olyan boldogan integetsz!r>Nem tudok szólni, karodba omlok.r>De jó, hogy itt vagy kedvesem!r>Mintha valami fény derengne,r>amely átjárja mindenem,r>s összeforrunk egy ölelésben,r>szelíden, szerelmesen.
