Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Ígérd meg nekem, majd akkor, ha már neked nem leszek,
r>Időben figyelsz, mert közeledik a Mindenszentek,
r>Síromra nem vásárolsz-emelsz jó nagy virághegyet.
r>Kérlek, gyertya sem kell sokkal több csak egy… ez eleget.
r>
r>Kérlek, hogy elegánsan szolid legyen az emlékezés,
r>Az igy méltó lesz hozzám… ez legyen neked írott végzés.
r>Aztán meg elég, ha színes vadvirág nyílik síromon,
r>Majd takarja be hó, az legyen szűzi fehér, síromon.
r>
r>Kérlek, könnyeket se ejts értem, mi lenne az értelme,
r>Ha meg haragszol a megbocsátásodnak sincs lényege...
r>Kérlek, addig mond el a szíved búját… ami őt bántja,
r>Még azelőtt, mielőtt síromon lobban gyertya lángja.
r>
r>Ha van szerinted is ragyogásom, azt ne homályosíts el,
r>Dehogy is kell versenyezned a sokféle sír díszítőkkel.
r>Ezektől biz’ nekem nem lesz könnyebb… rajtam levő föld,
r>A sok virág csak elhervad… sorsa, legyen bár fű-zöld.
r>*
r>(HIQ)
r>Emlékezz
r>Örökre inkább…
r>Szíved győz!
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 29. – Kustra Ferenc József- íródott: Tóth Enikő (Teni) poétatársam „Ígérd meg” c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
(Bokorrímes)
r>A fránya őszi szél be akarja rúgni az ajtómat,
r>Nyitott ablakomban meg a függönyt letépné a huzat!
r>Ablakom be is kell csukom, mert a függöny drága,
r>Gyertyám meg ábrákat festeget a meszelt falra.
r>
r>(HIQ)
r>Írok a
r>Papirra verset.
r>Őszi táj…
r>
r>Zörgő szél
r>Bántja ajtómat!
r>Őszi táj…
r>
r>Sötétül
r>Az este… ábrák.
r>Őszi táj…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az ősz erősen aktiválja magát.
r>Magányosan vívja heves-vad harcát…
r>Az ősz erősen aktiválja magát.
r>
r>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves,
r>Látszik az ajtómhoz egy kicsit sem kedves…
r>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves.
r>
r>(senrjon)
r>Az előbb, ablakomon
r>Már hűvöske jött be. Jézusom!
r>Őszi már a táj…
r>
r>Szálkásak már a padok
r>Homok repül, homokozóból.
r>Őszi már a táj…
r>
r>(tíz szavasok)
r>Úgy tűnik nem ismeretlenbe vágyik!
r>Marad itt bőszen, gyönyörű változásig.
r>
r>Mindenre ráteríti az új szín világot,
r>Elhozza a színes másságot!
r>
r>(leoninus)
r>Halottak napjára már avar is kialakul, őseinkhez fájdalmunk ezen gurul…
r>Aztán később az ideért fagy a nedves szőnyeget keményíti, jó, hogy nem fáj neki…
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Kutató-meditáció filozófiai távlatokban…
r>
r>(10 szavas trió)
r>Nem várt esemény, csak megjelenik,
r>Körülmények, a gyors megoldást követelik.
r>
r>Ha nyomás alá kerültem,
r>Akkor baj, ha megoldást nem lelem.
r>
r>Elmém sokszor fényben barangol,
r>Mire észreveszem, a vaksötétben egyedül csatangol.
r>*
r>
r>(HIAQ duó)
r>A gondolataim
r>Sokszor kuszák, ez művészet?
r>Nem, ez pokol-hatás.
r>
r>Túlvilágon minek
r>Bármilyen okos gondolat!
r>Ez, biztos művészet!
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Engemet a mennyországban nem is tartanak nyilván!
r>Lent… ilyenekre, rám lent sincs szükség, fölöttébb nyilván...
r>Énem mondja, ott majd jó lesz, főnökök leszünk
r>Aztán ha majd éhezünk, csillagnál melegszünk.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Új amnéziám van.
r>Mindennap erősíti ént!
r>Mindennap ad újat…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
r>Az énem, bent lakik a lelkemben, nem igen jő elő…
r>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
r>*
r>
r>(Kínai: csi-csüe- 7.-7.-7.-7. Rímképlet: aaxa)
r>Mért oly’ furcsák az álmok?
r>Ketten, énemmel járok.
r>Mindenfelé csavargunk…
r>Énemmel humni vágyok.
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Magamat keresem, de valószínűleg nem valószínű,
r>Hogy az én énem nem én vagyok, ő meg bizony nagy kétszínű.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen,
r>Lehet, hogy azért dolgozik az örökké küzdelem…
r>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen.
r>
r>Vecsés, 2015. december 4. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írtásként.
r>
(HIQ szellem, csokorban)
r>Magyarnak
r>Lenni… születtem!
r>Honfiság.
r>
r>Anyanyelv
r>Mit kaptam… legszebb.
r>Hazafi!
r>
r>Magyar nyelv
r>Zengeti lelkem…
r>Hazámért.
r>
r>Magyarság
r>Áldott állapot.
r>Haza fő!
r>
r>Anyanyelv
r>Ismertető jel.
r>Jó helyzet!
r>
r>Büszkeség
r>A magyar létem.
r>Honfiú.
r>*
r>(tíz szavas)
r>Ha beszélek, zengő a magyar hangzás…
r>Ez mienk, nincs más…
r>
r>Magyar nyelven mesélek el viccet,
r>És még ehhez, csak írástöredéket!
r>
r>Kisfiúként, mindenhol nagyon magyarul tanítottak,
r>Jól tették, épülésemre, sikeresek voltak.
r>
r>Szívemben lelkesen gyakorolom a magyart,
r>Lelkemben lelkesen gyakorolom a magyart!
r>
r>A világban sok élő író volt,
r>Véleményük, fölöttébb ismeretes volt.
r>
r>Örömöm, hogy a Kárpát-medencében élhetek,
r>És hogy nektek nagyban művészkedhetek…
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Tudatos, kell, igen nagy ügyességi
r>Anyanyelvemen szép verset írni.
r>
r>Én azonban igyekszek, ehhez felnőni,
r>Magyarságom igy is igyekszik feltörni.
r>
r>Értem én, hogy ez magyarság kifejeződése,
r>Igyekszem is sikerüljön a felfejlődése…
r>Vecsés, 2022. október 17. – Kustra Ferenc József- írtam: a ’HAZA’ jegyében.
r>
(Bokorrímes)
r>Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
r>Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
r>Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
r>Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
r>Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Repülő lett az idő,
r>Nem számít kit akarunk, ő jő!
r>Ilyen ez a tél…
r>
r>Már évek óta telet
r>Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
r>Ilyen ez a tél…
r>
r>Azt a kacifántosát,
r>Mikor meg a naptárba megjött…
r>Ilyen ez a tél?
r>*
r>(senrjú csokor)
r>Csípős szellő itt
r>Játszik velünk, hideg hol?
r>Ilyen ez a tél…
r>
r>Nem voltam senki,
r>Nem is lettem én senki…
r>Ködben, köd nélkül!
r>
r>Mi sem szikrázik,
r>Ha nem párja a hideg…
r>Ha nincs, minek köd?
r>*
r>(haiku csokor)
r>November útja
r>Már beleér a jégbe.
r>Hószállingózás.
r>
r>Rögök sötétbe
r>Burkolództak, megfagytak.
r>Erdő hóban áll.
r>
r>Erdő, vastag hó
r>Alatt, mint ami kihalt.
r>Téli álomban…
r>
r>Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
r>
