Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímesek)
r>A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött,
r>A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött.
r>Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között
r>
r>Hetven múltam, tudom hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni.
r>Elakadtunk folyton, sorompó... jelző piros, és nekem kellett evezni…
r>Mindenkit szeretni marhaság, az regressziót volt szerencsém ismerni.
r>
r>Pusztába rohantunk zakatolva, a porhullámok szembejőve…
r>Eltakarták a pár lézengő kórót, mik voltak a semmi őre.
r>Vonatommal, most is még rohanunk, ott van-e halál… csak előre!
r>*
r>(apeva)
r>Le
r>Kéne
r>Taglózni
r>A mozdonyom
r>Masinisztáját?!
r>*
r>Meg
r>Kéne
r>Nézni, hogy
r>Görcs rángatta?
r>Szóltam, kiszállok!
r>*
r>(10 szavas)
r>Kiszállni a saját életvonatomból?
r>Nem tehetem halál-tokosságból!
r>Maradtam, végtelen életvágyból!
r>*
r>De
r>Bizony.
r>Ki, aki
r>Dumál neki?
r>Mért van ellenem?
r>*
r>Én
r>Nagyon
r>Másképpen
r>Gondoltam tán’?
r>Rosszul alakult…
r>*
r>Az
r>Enyém
r>Vonat, ment.
r>Ki mondta, hogy
r>Mért éppen arra?
r>*
r>Jaj!
r>Oda
r>Kötöztek
r>Fűtéscsőhöz!
r>Élet… elsuhant!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok,
r>Hogy mi, hogy volt… már csak szomorún meditálok…
r>Az enyém vonat… ma már mindegy bármit mondok.
r>
r>Vecsés, 2018. május 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
Vendégem lehetnél, Etelka!
r>Élvezettel rád másznék még ma.
r>Szerelem oltárán,
r>Áldoznánk… netalán.
r>Szeretném… élvezném tested… ma.
r>
r>Vendégem lennél és a párnám?
r>Fejemet hasadra hajtanám.
r>Húsidat zabálnám,
r>Cickókat csókolnám.
r>Szeretném élvezeted, bíz’… ám.
r>
r>Vendégem lennél lepedőmön?
r>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn.
r>Simítgatnám tested,
r>Simogatnám lelked.
r>Vágyom orgazmusod örökkön.
r>
r>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Az ölésnek vágya,
r>Katonának nagy erénye.
r>Lecsillapítható?
r>*
r>
r>Béke minden vágya?
r>Eltetvesedett bakának…
r>Csillapíthatatlan.
r>*
r>
r>Elpusztítás vágya,
r>Beteg elme zugaiban.
r>Lecsillapítható?
r>*
r>
r>Ölelésnek vágya,
r>Szerelmeseknél kívánság.
r>Csillapíthatatlan!
r>*
r>
r>A háború vágya,
r>Pénzemberek álmaiban.
r>Lecsillapítható?
r>*
r>
r>Az építés vágya,
r>Lelkesedés ujjongása.
r>Csillapíthatatlan.
r>*
r>
r>Ha megjő háború,
r>Megoldás a kételyekre?
r>Győzelmes téveszme!
r>*
r>
r>Ha kitör a béke,
r>Háború, lövések nélkül…
r>Kinek, mi érdeke?
r>*
r>
r>Újra és újra hit!
r>Vágy, mit a remény teljesít.
r>Hit, remény, szeretet.
r>
r>Vecsés, 2015. december 3. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban.
r>
Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett,
r>Lent a tengerszoros kék vize oly' sejtelmesen csillogott,
r>A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott.
r>Belenéztem a kékes verőfénybe... lélek énekelgetett.
r>
r>Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt,
r>Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát.
r>Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát.
r>De megyek tovább, várok még élményt... a következőt.
r>
r>Vecsés, 2014. november 21. - Kustra Ferenc József
r>
Septolet)
r>Világ oly’, mintha
r>Züllötten aranyos,
r>Tán’ kapatos
r>Is volna…
r>
r>Min mulatott?
r>Vagy múlatott?
r>Elhagyott?
r>*
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó)
r>Megoldás: életállást kellene változtatni,
r>Megoldás nem lehet, újra kellene születni…
r>*
r>Világ oly’ nekünk, amilyenbe születtünk,
r>Világot… sorséknál kik rendelték nekünk?
r>
r>Vecsés, 2021. január 31. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként.
r>
