Idő 
Értékelés 
Értékelés Évezredek múltán találtam egy rózsaszálat,r>Reméltem, hogy a szerelem ezek után rám találhat.r>Egyedül bolyongtam sűrű erdők közepén,r>Majd bátran hajóztam ki, keresve azt a lányt az idő búskomor tengerén.r>r>Majdnem elcsattant az első szerelmes csók,r>De ez a végzet rosszat ígért csak, nem is igazán a jót.r>A szívem akkor is húzott ehhez a tüskés rózsához,r>Míg el nem jutottam az út végére, a legsötétebb forráshoz.r>r>Az évezred fordulóján én voltam az utolsó,r>Aki beengedte ezt a lányt, kinek az ajka szomjoltó.r>Több millenniumon át tengődtem évekig,r>Míg el nem kísért a hercegnőm az utolsó percekig.r>r>Sötétségbe borult a legfényesebb csillagom,r>Végül teljesült is a várva várt jóslatom.r>Ahogy csendesebb lett a vihar körülöttem,r>Felvettem azt az álarcot, amit akkor levetettem.r>r>Naiv módon engedtem önmagamnak,r>Hogy elhiggyem azt, hogy az érzései irántam megmaradtak.r>Átlépett rajtam embertelen módon,r>Mert elhitette magával, hogy ő ült végig a trónon.r>r>Eltelt ezer év, egy síremlékre leltem,r>Csorbító üvöltéseket kísért a csendem.r>Vért ontottam a gonosz büszkeség magjából,r>Az én életem másik fele soha nem tér vissza a halálból.
Sok mondanivalója nincs ennek a versnekr>Örülök, hogy behódolhatok minden egyes percnekr>Sok mondanivalóm, sosem volt a világnakr>Hogy a vérem külőnbözik e, és tekinthető vajon beismert hibának.r>r>Népem hányszor hanyatlott el, múltunk keserves szellemébenr>Vándorló életet folytatva, nem merült el feledésben.r>Más időket élünk, mint megfáradt őseink,r>Értük nem lesz reménytelenebb, elhervadt éveink.r>r>Csúfolhattok, gúnyolhattok, ítélhettek el minket,r>Nem minden cigány olyan, aki csak galádságot hirdet.r>Magyarok vagyunk mi is, akár csak ti cimborákr>Nem mi vagyunk azok, akik az országotokat tiporják.r>r>Felszínes gondolatokkal, erőszakos bélyegzésekkel jellemznek minket,r>Nem sajnáltatom magamat, nem forgatok ebből filmet.r>Attól függetlenül, minden ember egy fajta hibát követ el,r>Nincs cigánybűnözés, nincs fekete eljövetel.r>r>Esélyt adva, jobb emberré válni nem gyengeségr>Van ami elévül, és van az rossz ami felejthetetlen veszteségr>Hibásak voltunk, mert engedtük zabolázni,r>Mert harcoltak fiaink, mint e népnek katonái.r>r>Nem védem azokat, kik vért és ártatlanságot ontottak aljas módonr>Nincs közülünk senki se igazán, ki értünk fel szóljon.r>Mindent a pénz ural, feketén és fehérenr>Nem ecsetelek feleslegesen, akár a gyereknek szánt mesékben.r>r>Nem tartozok az árulóknak revanssal,r>Éjjel a végrehajtók előtt nem veszem körbe magam falakkal.r>Gyilkos órákban, ide ne tévedjetek,r>Hisz a becsületemért, jó magam és a családom nevében felelek.
Sajnáltassa magát, ahelyett, hogy helyre hozná amit tönkretettr>Inkább könyebb neki más háta mögé bújni, főleg aki közvetettr>Nem tud sirni, röstelni, vagy hibákat megbánnir>Nehezebb lenne neki erre magát őszíntén elszánni.r>r>Voltak borus percek, mikor leszált a csendes éj,r>A múlt árnyai felszinre kerültek, mint a váratlan, de makacs szeszély.r>Öccsétől búcsúzva, térdelve könyörgött,r>Megtorlásra szomjazva, minden ép és szilárd falat ledöntött.r>r>Senki sem figyelmeztette, mivé fog ezután válni,r>Ha talán másképp döntött volna, nem kellett volna még több mély gödröt ásni.r>Nem tehetett róla, hisz gyenge volt a józan ész,r>Vérbe fagyva karjai, kettéhasítva az örökrész.r>r>Holtak földjéhez, egy szál rózsával érkezett,r>Testvérétől búcsúzva, egy dolgot tőle kérdezett.r>Miért nem ő hagyta el, ezt a borzalmas életet,r>Majd véresre szoritva a rózsát, úgy kapott vérszemet.r>r>Kettémetszett alkony, árnyékba borulvar>Ígéretett fogadott, megtorlatlanul okulva.r>Játszótér ehhez képes, a bukott angyalok otthona.r>Eljön az idő, kezdődik a gonoszok ostroma.
Henceghetel a szabadságoddal,r>Nekem te csak kevesebb voltál egy gonddalr>Bármennyire is vágytam arra hogy rács mögött lássalak,r>A rossz szellemek, akkor is csak engem bántanak.r>r>Nem érzem magamon azokat a súlyokat, melyeket rám helyeztélr>Ameddig a föld alá nem kerülsz, addig sose feledjélr>Rosszabb vagyok, bármelyik ellenfelednél.r>A férgeket akkorra kiírtom, mire te temetnél.r>r>Ezek a rossz szellemek, nem bennem élnek továbbr>A keresztbe ért lánc, egyre csak mostohább.r>Az ördögöt is elkaptam, hogy pokolra küldjelekr>Amíg a pokol lángjai közt égsz, én addig nem csüggedek.r>r>Sosem voltál méltó, hogy hű szolgám lehessélr>Aljas áruló voltál, nem több egy szerepnélr>Oly gyenge és gyáva leszel az én szememben,r>Úgy a földbe tiporlak, hogy a kezed örökké remegjen.r>r>Sosem volt ez személyes ügy, annál inkább kötelességr>Láncaimat feltépve, úgy lett ez becstelenség.r>Önhatalmúlag rendelkezem pondró életed felett,r>Hisz bármikor elvehetem azt, ameddig még lehet.r>r>Leláncollak, kárhozatra ítélve kőböl vájt szíved,r>Mindened megvolt, kívéve a erőteljes hited.r>Nem tanultad meg, hogy kerülj engem te hítvány szörnyeteg,r>Ebből kifolyólag, búcsúzom, mert most elveszem a te érdemtelen nyikhaj életed.
Éjfekete tollú árnyék, város felett suhan át,r>kúszik csendben tetők között, éjféltájban egy madár,r>füstöt, kormot ont a kémény, szénszagú az ég-perem,r>riadt szempár fel-fel villan, s fújtat reá vészesen.r>Köd szitál a hideg utcán, gázlámpából gyenge fény,r>macskaköves útperemén holtan fekszik a remény.r>r>Gyászos az éj, dögszaga jár, város felett egyre száll,r>rekedt hangján riogatón, éjféltájban egy madár.r>Sötét ablak, fénye nincsen, bent lüktet a fájdalom,r>síri csendben osonva el, alatta a szánalom.r>Felül gyászos sötét éjben, házgerincek peremén,r>lelket visz el titkot rejtve, csőrében a vakremény.
