Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológiában az irigyekről…
r>
r>(Pszichológiai szakversszak)
r>Vannak, kik mosolyogva rám néznek, de arc nem kiséri a mosolyt,
r>Vannak kiknek közben arcán meglátszik az indulatos lélektorzulás.
r>Akarattal álfényt árasztnak, de megtévesztő, mert idegen mosolyt
r>látni,
r>Amiről lelátszik a torzulásban, a rosszindulat, az irigység támadás…
r>
r>Az irigyek különleges faj, mert a másé okoz nála utánzás mosolyt!
r>*
r>
r>(leoninus trió)
r>Rám nevet ő, de az arca mögött remegés kavarog, mosolyát, ha figyelném, látnám, az indulat lobog.
r>Torz mosolyok világa ez, álarcot ölt, aki gyűlöl, s benn a tekintet üzen, bársonytalan, rideg űrből.
r>Irigy ember olyan, hogy más örömére árnyat vet, ám ha követni próbál, hamisan nevet.
r>
r>Vecsés, 2025. június 15. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként ifj. „Fehér Sándor azonos c. verse” átirataként, a szerző engedélyével. A szakversszakot én írtam. A leoninus triót, szerző és poéta társam: Gránicz Éva írta.
r>
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
r>Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós!
r>Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki.
r>Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy!
r>*
r>(10 szavas csokor)
r>Fekete kos, szemében lángol bosszúvágya,
r>Szarva alatt a világ szabálya.
r>*
r>Olvasóim emlékeztek? Már megírtam kosokat, velük kell víni' harcunkat!
r>Emlékeztek? Nem frontkatonák, akik megakarnak halni... jobb békében lakni...
r>Még tartjátok? Mi együtt gyűlöljük háborút, mint örök emberírtó rútságút...
r>
r>Nem testvérrel kell harcolni soha,
r>Háborút gyűlöljük, béke: szív joga.
r>*
r>Csak halnak a katonák, nem a mieink, de bajban összeérnek a szíveink!
r>Csak halnak férjek, apák, ezzel elszakítják a családok vezérlő fonalát...
r>Csak árvulnak a gyerekek, apát hívják és mentegetőznek nekik... örvegyek!
r>
r>Halnak, kik éltek, szívünk gyötrődik,
r>Apákat hívják, s válasz nem érkezik.
r>*
r>Ezek, csak lőnek, mert az nagyon tudnak! Mutatják, ők a fekete-kos urak!
r>Mindennap ígérgetik... adják a modern vadászgépeket. Meg tank lövedéket.
r>Fegyverekkel lövik volt cárok hazáját. Világháború lesz? Azt a nemjóját!
r>
r>Harc dúl tovább, menő fegyverekkel,
r>Fekete kos urak lövetnek vadászgéppel.
r>*
r>Kosok feketék és pénzt kutatják, a háborún keresnek! Világot kiirtják?
r>Hiszik, Óperenciás Tengeren túl őket nem éri semmi. Az lehetetlen.
r>Tudják-e, hogy van nekik mesebeli üveghegy? Odáig bíz' az atom elmegy...
r>
r>Feketék a kosok, pénzért mindent eltaposnak...
r>Mesebeli üveghegyig atomfelleget kaphatnak...
r>*
r>Lövések, hallottak százai, tankok kigyulladásai! TV-k, ezt mind közvetíti...
r>Ezeket kell csak nézni! Emberek! Nem kellene háborúnak már véget vetni?
r>Halnak a katonák, így kihal a lakósság... Ami marad, már nem lesz lakósság!
r>
r>Lövések, halál... napi módi,
r>Képernyőn nézzük, emberből... nem marad semmi.
r>*
r>Szakértők már mondják, földrészünk irányítói is benne vannak, nem páriák...
r>Szakértők: háborút csak elbukni lehet! Kosoknak üzenik, bőven, eleget.
r>Szakértők mondják, már egész környék csúszik a lejtőn... itt már nem lesz: ’emelkedőn’?
r>
r>Hazug szóval kábítanak, s közben rabolnak,
r>Arcuk se rezzen, s zsebünkbe nyúlnak.
r>
r>Vecsés, 2023. aug. 19. – Siófok, 2025. jún. 24. - írtam: leoninusban, a világ, jelen -élő- háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A tíz szavasokban Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írt!
r>
Már majdnem egészen megérkezett az ősz!
r>
r>Nyárutóban a
r>Színek vesztik fényüket.
r>Színes színvilág.
r>Hűvös ősz eljő’,
r>Lassan lehull a levél.
r>Ágak sóhaja.
r>Múló, változó
r>Időnek jele… más szín.
r>Színes színvilág.
r>Párás hajnalok,
r>Függöny mögött a világ.
r>Őszbe öltözött.
r>Zivatar-vihar
r>Renget esőcseppeket.
r>Színes színvilág.
r>Nyirkos avarban
r>Múló nyár emléke ég.
r>Léptek súlya csend.
r>Oly sajnálatos,
r>Hogy a nyár ment, útra kelt!
r>Színes színvilág.
r>Madárraj suhan,
r>Vonulnak messze délnek.
r>Égbe írt betű.
r>A napsugár már
r>Gyengülő erőt mutat.
r>Színes színvilág.
r>Csöndes dombtető,
r>Köd leple alatt pihen.
r>Távol harangszó.
r>Levelek hűsben,
r>Lesz szín kaleidoszkóp!
r>Színes színvilág.
r>Kéményben a szél
r>Mély dalt fúj, muzsikálva.
r>Ősz… szimfónia.
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 9. -Siófok, 2025. szeptember 10.--Kustra Ferenc József- íródott: Renga-láncversben. A színes szín világról: én írtam. A hűvösödő őszről pedig, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
r>
Ajánlom e sorokat… mind a magyarnak!
r>
r>Ország ez a hely... de kicsi,
r>Elvették, megmaradt pici.
r>Mi azonban itt élünk,
r>Igyekezzünk, ne féljünk.
r>Fogjuk meg egymás kezét,
r>Tegyünk meg mindent ezért.
r>Keményítsük a szívünket,
r>Fogjuk össze erőinket!
r>
r>Ne engedjük át ezt az ugart,
r>Ne engedjük veszni a magyart!
r>
r>Jöjjön elő a nemzeti tudat,
r>Hazánk előre, csak ezzel halad.
r>Egészséges nemzeti érzés kell,
r>Erősítsük jövő nemzedékkel.
r>
r>Fogjunk össze… mind a magyarok,
r>Legyen tietek ugarotok!
r>Legyünk sorsunk kovácsa,
r>Hajtson minket szép haza.
r>
r>Ne engedjük át az ugart,
r>Ne hagyjuk veszni a magyart!
r>
r>Vecsés, 1997. február 14. - Kustra Ferenc József -
r>
Csak úgy, elindultam a kihalt utcán,
r>Nézem, sehol nem látok senkit.
r>Egyedül ballagok az üres utcán,
r>Én úgy megölelnék mindenkit.
r>
r>Vajh’ miért? Öröm nem ért, igaz bú sem,
r>Utcán én mért nem látok senkit?
r>Csak ballagok, magam előre viszem,
r>Nem tudok átölelni… nincs kit.
r>
r>Emberbaráti szeretet dúl bennem,
r>De utcákon nem látok senkit.
r>A szeretet magányosan él bennem
r>És nincs, kit megöleljek… nincs kit…
r>
r>Vecsés, 2012. március 20. – Kustra Ferenc József- írtam a szeretetről, önéletrajzi írásként.
r>
