Idő 
Értékelés 
Értékelés Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
r>Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
r>Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
r>Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
r>
r>(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
r>Lét-vonat fékez,
r>Itt egy állomás.
r>Lét-vagon terhes,
r>Lesz-e megnyugvás?
r>*
r>
r>Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
r>Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
r>Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
r>A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
r>A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
r>Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
r>
r>(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
r>Csodás est,
r>Hoz fénylő hajnalt?
r>Világít az ezüst Hold,
r>Bút felold, hint nyugalmat.
r>Fény éjbe’ hamvadt.
r>*
r>
r>Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
r>Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
r>Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
r>A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
r>Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
r>Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
r>
r>(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Már
r>Holnap múlt a ma... nem vár!
r>A csodát
r>Éld meg most, ma már!
r>*
r>
r>Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
r>Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
r>Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
r>Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
r>Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
r>Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
r>
r>(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
r>Álmomban útra kelek
r>Tétován,
r>Nehezek
r>Lépéseim.
r>Éjben merengek,
r>Hoz-e vajon a holnap
r>Reményt, fényt s
r>Jeleket?
r>*
r>
r>Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
r>Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
r>Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
r>Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
r>
r>(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
r>Harang szól, kiért vajon?
r>Dallama, szívembe hatol.
r>Dúdolgatom: Odaát
r>Találkozunk valahol...
r>
r>Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
r>
Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?)
r>
r>Régebben én voltam a még élő múltam,
r>Mára, főként a jelenembe avultam...
r>Régebben én voltam a még élő múltam.
r>
r>(HIAQ)
r>Tüzes lét, élénk múlt,
r>Hitvány jelenemben avult.
r>Anno boldog voltam.
r>*
r>
r>Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni,
r>Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
r>A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
r>Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…
r>
r>Régen még reméltem,
r>Ám korán hoppon maradtam.
r>Sorsom elbánt velem.
r>*
r>
r>De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa,
r>Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka…
r>Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
r>Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta.
r>Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
r>De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható!
r>
r>(sedoka)
r>Létem vagy sorsom?
r>Elvette kit szerettem,
r>S a többi közelállót.
r>
r>Szeretteimtől
r>Korán megfosztott engem.
r>Kettétörte életem.
r>*
r>
r>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
r>A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
r>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.
r>
r>(apeva)
r>Így
r>Tellik
r>Bánatban
r>Sok-sok napom.
r>Kegyelmet esdek.
r>*
r>
r>A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
r>Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
r>Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
r>E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni…
r>
r>Sorsom írva kaptam,
r>Elviselnem kell mit rám rótt.
r>Szenvedés nem lanyhul.
r>*
r>
r>Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
r>De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
r>Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
r>Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…
r>
r>Útvesztőn járok,
r>Nem találom magamat.
r>Létem lesz a végzetem.
r>
r>Tévúton megyek,
r>Létem lesz a végzetem.
r>Elveszett lélek vagyok.
r>*
r>
r>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
r>Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
r>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
r>
r>Ritkán villan fény rám.
r>Soha már nem leszek boldog?
r>Létem a végzetem?
r>*
r>
r>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
r>Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
r>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.
r>
r>Életem csak bánat,
r>Útvesztőből nincs kijárat.
r>Magány őrzi zárkám.
r>*
r>
r>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
r>Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
r>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…
r>
r>Gyász,
r>Lelkem
r>Fedi már
r>Nagyon régen.
r>Mennybe kell mennem?
r>*
r>
r>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
r>Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
r>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
r>
r>Ki csak kertem látja,
r>Nem látja lelkem zárkáját.
r>Bűnhődöm... átoktól.
r>*
r>
r>Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
r>És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
r>Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
r>Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
r>Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
r>A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…
r>
r>Szép álmom még van,
r>Bútól matt napjaimban
r>Szebb jövőt esdekelek.
r>
r>Álmom reményt ad,
r>Bús napjaimban esdek.
r>Jöjjön már a kék madár!
r>*
r>
r>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
r>Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
r>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.
r>
r>Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”
r>
Élet összefoglaló…
r>
r>Megszülettünk
r>Emberré lettünk…
r>
r>(10 szavas)
r>Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk.
r>Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk?
r>*
r>
r>Volt egy hosszú létünk,
r>Valamilyen életünk!
r>
r>Sok év van mögöttünk,
r>Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk.
r>*
r>
r>Utódok sírnak érettünk,
r>És elemzik, elmúlt életünk…
r>
r>Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk,
r>Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk.
r>
r>Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak…
r>
Renga-láncversben az évszakokról
r>
r>Nyárias tavasz
r>Befedi, mind’ a tájat.
r>Hajnal, még hűvös!
r>Borús az idő,
r>Ónos eső csepereg.
r>Az éjjel fagyott!
r>Korai meleg
r>Napok, nyarat ígérnek.
r>Egy kicsit félő...
r>Jégeső pereg,
r>Felhőktől szürke az ég.
r>Télies idő.
r>Esőcsepp hullik,
r>Levelek epekednek.
r>Új lét locsolás.
r>Napnak fénye nincs,
r>Ónos felhők takarják.
r>Látás homályos.
r>Őzek, pataknál
r>Isznak és nézelődnek.
r>Nap süti őket.
r>Ködös éjszaka...
r>Bokrot zúzmara lepte.
r>Higanyszál süllyed!
r>Égi csatornák,
r>Naptestvérrel éltetnek.
r>Élet feltámadt.
r>Hajnal már deres,
r>Hideg északi szél fúj.
r>Fagyos nappalok.
r>Forgószél megjött,
r>Tarolja virágokat.
r>Palánta kicsi.
r>Zúzmara fákon,
r>Örökzöldeken csillan.
r>Piciny jégcsapok.
r>Kergetőzik két
r>Bogár! Napocska lesüt.
r>Hajnal, korán jő.
r>Hódara hullik,
r>Kert, mező hófehér lesz.
r>Metsző hideg.
r>Zuhog az eső,
r>Már hömpölyög a patak.
r>Minden megtisztul.
r>Csillagos éjjelt,
r>Hóvihar nem zavarja.
r>Havon, fény csillog.
r>Este szemerkél,
r>Ágon, madárka csipog
r>Cica közelít!
r>A lehullott hó,
r>Talpak alatt már csúszik.
r>Fagyos hókristály.
r>Meggyfa-lombok közt
r>Előbukkan az este.
r>Hangos, madárzaj.
r>Csupasz ágakon
r>Hótakaró, levél nincs.
r>Kéreg képződmény.
r>Madárka csipog,
r>Ibolyák mosolyognak.
r>Idő melegszik.
r>Havas ágakon,
r>Cinegék dideregnek.
r>Elnémult dalok.
r>Ligeti fák közt,
r>Majdnem végtelen a tér.
r>Vadkan kóricál.
r>Fagyos udvaron,
r>Kicsi csikó esik-kel.
r>Állni képtelen.
r>Madárraj csivit,
r>Fészekről vitatkozás.
r>Gyorsan felépül.
r>Járdák csúszósak,
r>Menni csak lassan lehet.
r>Veszély fenyeget.
r>Szél még nem meleg.
r>Éjszaka, még oly’ hűvös!
r>Fiatalodás...
r>Szemerkélő hó,
r>Metszőn hideg! Szép fehér.
r>Ködös lélegzet.
r>Hűs szellő sétál,
r>A sarjadó-fűs réten.
r>Zöld változása.
r>Hóember készül,
r>Szán siklik hegyoldalon.
r>Nevetés hallik.
r>Reccsenő ágnak,
r>Nehéz volt régi élet.
r>Ez már nem zöldül.
r>Hóember dermed
r>Egyedül az udvarban.
r>Dermesztő hideg.
r>A nádas ember
r>Magasságú sűrűség.
r>Zöld fűszigetek.
r>Kékbe derült ég,
r>Felhőtlen, tiszta égalj.
r>Havas forgószél.
r>Bimbó és szirom,
r>Zöld levél száron, jó sok.
r>Váza még üres...
r>Éjnek békéjét,
r>Hideg szél megzavarja.
r>Hóbuckák, reggel...
r>Cseresznyevirág
r>Szirmok nagy fellegekben.
r>Arany napsugár.
r>Fákon, zúzmara
r>Az úr, minden hófehér.
r>Ág, mint szélhárfa.
r>Nap süt a rétre
r>Cinegékre, birkákra.
r>Terjedő élet.
r>Hideg, jeges szél
r>Porhót fúj, szembe, szájba.
r>Jeges fuvallat.
r>Párás éjszaka,
r>Illattalan esőszag.
r>Matt színű sötét.
r>Fagyos fuvallat
r>Megrezzenti a nádast.
r>Madárraj, riadt.
r>Fűtakaróval
r>Alszik, sok apró bogár.
r>Zöldes napkelet.
r>Havas bokrok
r>Alatt, vaddisznó turkál.
r>Föld kemény, fagyos.
r>Zöldre váltanak
r>Az eddig kopasz ágak.
r>Madárdal harsog.
r>Rögök, fehérbe
r>Burkolóztak, megfagytak.
r>Hófehér szántás.
r>Seregély, eszi
r>Gyümölcs kezdeményeket.
r>Fiókák lesznek.
r>Havas ugaron
r>Fácánok kapirgálnak,
r>Eledel hiány.
r>Szellő polkázik,
r>Kócolja erdő haját.
r>Pókháló készül.
r>Nyulacska fagyos
r>Fakérget rágcsál, fű nincs.
r>Végtelen fehér...
r>Hajnal sugara
r>Holdnak fényét elűzi.
r>Szél is feltámad...
r>Nyári-út havas,
r>Kétfogatos szán csúszik.
r>Csengő csilingel.
r>Már kizöldelltek
r>A fák, rétek, új fészkek.
r>Virító virág.
r>Nyuszi riad, fut,
r>Megzavarta csengőszó.
r>Úr a félelem!
r>Idő derűs már,
r>Faágak égbe nyúlnak.
r>Égkékje virít!
r>Kert ékes dísze
r>Sok fenyő, mind fehérben.
r>Esküvő-ruhák.
r>Kakukk szava zeng.
r>Erdő mélyén gyöngyvirág.
r>Zöld a fűszőnyeg.
r>Hónak súlya nagy,
r>Tuják ága földet ér.
r>Alázkodó fák...
r>Erdő illata
r>Édeskés vidékillat.
r>Virágpor özön.
r>Mohos a tölgyfa,
r>Bent a sűrű erdőben.
r>Hóborította.
r>Örök éj vége!
r>Patakokban, olvadt lé.
r>Lélekfa nyílik.
r>Havas fán mókus,
r>Mogyorót tör serényen.
r>Tartalék még van.
r>Kertekbe oson
r>És bimbókat kinyitja.
r>Remény évszaka!
r>Nap már alant jár,
r>Jégcsapok az ereszen.
r>Fagyos hajnal lesz.
r>Pattanó rüggyel
r>Kel a hajnali remény.
r>Remény, állandó!
r>Hideg szél szárnya
r>Karcol jégvirágokat.
r>Rózsás ablakok.
r>Egy hulló levél
r>Kacagva hull lefelé.
r>Van sarjadó új...
r>Kis madár a fán
r>Didereg, eledelt vár.
r>Fagyhalál közel.
r>Szellő belengi
r>Rügyező cseresznyefát.
r>Sok virágszirom.
r>Föld és ég fehér
r>Csillag egy sem, hó szakad.
r>Éjszaka... hideg.
r>Rügyek duzzadnak
r>Barackfán, lesz sok lekvár.
r>Derűs virágzás.
r>Meredélyeken
r>Araszolni, holdfényben.
r>Gyötrő túra hely.
r>Illatos virág
r>Csöndben hoz megújhodást.
r>Levél zöldülés.
r>Havas utakon,
r>Hegyekben talpra lépni!
r>Hold meg világít.
r>Csermely csöndesen
r>Csobog, fagyveszély megszűnt.
r>Zöldülő erdők.
r>Pirkad, kel a Nap,
r>Sugara havon csillan.
r>Verőfényes nap.
r>Már az új vetés
r>Is sarjadásnak indult.
r>Lesz majd, új kenyér.
r>Kergetőzve fúj
r>Erős szél, havat hordja.
r>Lesz hó mindenhol.
r>Pataknak partján
r>Csend honol. Rügypattanás.
r>Langy szellő sétál.
r>Derűs égbolton
r>Szikráznak a csillagok,
r>Dermesztő fagyok.
r>Ligeti fák közt,
r>Majdnem végtelen a tér.
r>Vadkan kóricál.
r>Éj sötétjében