Idő 
Értékelés 
Értékelés Az erotika szárnyán…
r>
r>Az ezüstös Hold nyitott ablakomon mosolyog be rám,
r>A mosolyod várom, verset írnák, de eltompult pennám.
r>Gondolatim nálad járnak, nem szül verset memóriám,
r>Gyötrő vágyak feszítik testem, fogytán az energiám.
r>
r>(10 szavas)
r>Csukott szemeid békét sugallnak…
r>Közben meg benned a vágyak tombolnak
r>*
r>
r>Üres és rideg az ágyam, belebújni borzong testem,
r>Szívem magányos, hiányol, vágysóhajtól remeg keblem.
r>Testem eped, hiányolja bársonykezed, jöjj Kedvesem!
r>Ölelj, szeress, csitítsd a vágyam, hozz lázba, röpülj velem!
r>
r>(3 soros-zárttükrős)
r>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
r>Dúl bennem a bizsergés, egyre nő... beteljesül két szív vágya...
r>Jövök már, úton vagyok, mint közelgő erdő, zizzenő muzsikája.
r>*
r>
r>Nincsen kínzó vágy, itt vagy velem, szorosan ölel kezed,
r>Láz uralja énem, ingem gombolod, rólam leveszed.
r>Rózsaszirmos ágyba viszel, hozzám simul izzó tested,
r>Vágylázasan, erőteljesen csókolsz, számban a nyelved.
r>
r>(Limerick)
r>Ez az, élvezem, hogy megjöttem,
r>Oldalt fekszek, Te meg előttem.
r>Kéj neszek... sóhajok,
r>Bizsergést átadok.
r>Vágy összeforraszt... téged, engem.
r>*
r>
r>Kezed siklik nedves testemen, már gödreim keresed,
r>Kérlek, amit vágysz, tegyed, élvezni akarom szerelmed.
r>Testem fetreng kéjtől, vágytól, észveszejtő lenni veled,
r>Sikoly tör ki ajkamon, egybeforr velem tested s lelked.
r>
r>Simogatlak, vicsorítok fogsorommal, torkomból hörgés tőr fel,
r>Birkózók a tőled kapott, emelkedett érzéssel. Egy vagyok a kéjeddel.
r>Az én testemben is tobzódik a vágy forrósága, sütkérezek kéjfényeddel.
r>*
r>
r>Mintha már ezer év telt volna el, pedig most mentél el,
r>Mutatókat nézem, szeretném, ha futnának ezerrel.
r>Csoda jó veled, együttlétünkre vágyok, minden éjjel,
r>Jöjj, siess hozzám! Röpülj velem újra az egekbe fel!
r>*
r>
r>(Kínai: (erős) vágyakozás- „Ku- xiangsi” -7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
r>Jövők újra, nem kések,
r>Értelem?
r>Kéj-éjek
r>Elherdálva…?
r>Éjjel, kéj-fények,
r>Fognak világítani!
r>Kéj, repdes…
r>Kéj! Égek…
r>
r>Szabadka, 2018. június 29. – Vecsés, 2018. július 1. –Jurisin Szőke Margit– a verset én írtam, alá a 10 szavast, a 3 soros-zárttükrös –t, a limerik -t, a bokorrímest és a kínai formát, poéta-, és szerzőtársam Kustra Ferenc József. A vegyes címe: „Jövők újra, sietek…”
r>
Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak
r>Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak…
r>Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok,
r>Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok.
r>
r>Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom,
r>Testembe szorult vágyak a gyászom.
r>
r>Vágy
r>Gyötri
r>Testemet.
r>Hiányod fáj!
r>Katarzisra vár.
r>*
r>
r>Szinte csak azon jár az eszem, hogy izzadt hasadon csúszkálok,
r>Szádba meg csókot lehelek… de mikor? Erre is nagyon vágyok…
r>Alkonyat mikorra elparázslik, itt már a karjaimban tarthatlak?
r>Jó a szerelmes csend, de én kicsiholom belőled a kéj-hangokat!
r>
r>Vágymámoros, tüzelő tested kívánom,
r>Forró csókjaid imádom, beteljesülésünkre úgy vágyom.
r>
r>Vágy
r>Sóhaj
r>Elhagyja
r>Számat: Jöjj már!
r>Téged akarlak!
r>***
r>
r>Csendes vágyainkban összeölelkezünk,
r>Aztán nem bírjuk és bele heveskedünk,
r>Fellobban a szerelem tüze, az izzó levegőben,
r>Én, birtokollak, de a vágyak, még csak ide jövőben…
r>
r>Ölelésed gyöngéd... bársonyként csúszik kezed testemen,
r>Érzem tested-tüzét, siklok testeden.
r>
r>Vágy
r>Permed,
r>Heves csók
r>Tüzet csihol.
r>Szerelmünk lángol.
r>*
r>
r>Dobbangat a szív és hasra is fektetlek,
r>Dobbangat a szív és beléd szeretgetek…
r>Dobbangat a szív és már ő is leizzadt,
r>Dobbangat a szív és akarat még akadt…
r>
r>Kéjben úszik testünk, mámor fedi eszünk
r>Egymásba beleveszünk... égig repülünk.
r>
r>Méz
r>Édes
r>Élvezet,
r>Égbe repit
r>Immár bennünket.
r>***
r>
r>Kedveském, isteni voltál, nagyon mélyen éltelek,
r>Kedveském, nagyon hatottak rám, finom rezdülések…
r>Kedveském, már jár az eszem, újra, mikor élhetlek?
r>
r>Kedvesem, veled lenni káprázat,
r>Minden vágyam újraélni, ezt a szerelemlázat.
r>
r>Vágy
r>Gyötör
r>Pedig csak
r>Most mentél el.
r>Jó veled! Jöjj már!
r>
r>Vecsés, 2018. január 14. – Szabadka, 2018. június 22. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a 10 szavasokat és az apevákat poéta és szerzőtársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:”Szárnyaló vágyak”. „Permed”, régi szó = fokozódik, emelkedik.
r>
Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
r>De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta.
r>Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos,
r>Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos.
r>
r>Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem
r>Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem.
r>Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt.
r>Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott.
r>
r>Nyári nap már nem képes, tavaszi magasságán ragyogni,
r>Nekem is, csak míg élek van időm dolgaim elvégezni.
r>
r>Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk,
r>Rossz döntéssel, koppanva földet is érhetünk.
r>Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér,
r>Előbb-utóbb élted, halálos sóhajjal földet ér!
r>
r>Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>(Bokorrímes)
r>Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai,
r>Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei…
r>A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei!
r>
r>Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül,
r>Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül…
r>Desszertet már nem várja, édességet nem kedveli, máshol lesz egyedül.
r>
r>Van ki hallja, sőt érzi a szárnysuhogást, mert őrangyala éppen dolgozik,
r>De ez élethosszabbításra, vagy az öröklét elnyerésére, nem vonatkozik…
r>Az ez egy persze nagyon is biztos, hogy az élet véges… halállal elfogyatkozik.
r>
r>(Anaforás, belsőm rímes, bokorrímes)
r>Ki már öregszik… Léte naplementéjének a színeit és pillanatait szürcsöli,
r>Ki már öregszik… Léte fájó pontjainak darabjait, szívéből előveszi…
r>Ki már öregszik… Létét siratja, hogy itt a vége, mert a sorsa ezt rendeli!
r>
r>Vecsés, 2020. július 14. – Kustra Ferenc József
r>
Korom haladtával már belátom,
r>Sok embernek ezen a vad világon,
r>Nincsen remény és nincsen boldogság,
r>Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág…
r>
r>Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc József
r>
