Mézes és epés adagokban,r>Örömteli és bánatos porciókban,r>Van földi sorsunk kimérve.r>r>Az Édenre melyet elhagytunkr>Mégis vissza gondolunkr>De az üdvösség még nincs elérve.r>r>De majd eljön az a hajnalr>Mikor méz és epe, bánat s öröm,r>Többé nem ural felettünk;r>r>Mikor az ember megváltásar>Isteni győnyőrben ragyogr>És mindannyian szabadon lélegzünk.
Ha vérrel írnám versemet,r>lenne az élethez írt óda,r>szenvedéllyel ízesítve,r>s a bánat könnyeivel sózva.r>r>Ha valaki iránt hálás vagyok,r>mindenkit bele kell értenem.r>Minden csókért köszönet jár,r>Az összes szidást értékelem.r>r>Amint e dombon álmélkodok,r>csak egyre kérve fohászkodok:r>Egy olaj fa csak úgy erősödikr>ha minden széllel megküszködik.
Élet-kerengő,
r>Zengő lét irányító!
r>Csak, körbe-körbe.
r>*
r>Havasi gyopár,
r>Sziklaszirteken terem.
r>Film örökíti.
r>*
r>Keljen ő Neked,
r>Szeret folyamatosan!
r>Mit megbeszélni?
r>*
r>Aszfalt, poros volt.
r>Szél űzte eső mossa!
r>Aszfaltporból sár.
r>*
r>Kanyaros patkó
r>A pejkónak cipője...
r>Ettől, jól vágtat!
r>*
r>Jobb legyen jövőd!
r>Legyen egészséged is!
r>Boldog újévet!
r>
r>Vecsés, 2013. április 17. – Kustra Ferenc József – íródott senrjú csokorban.
r>
Susogó lombok szűrik tisztára,r>a hullámok távoli moraját.r>Sötét víz zúdul parti sziklákra,r>porrá tépi vízárak taraját.r>r>Csendes hang ködébe burkolódzva,r>merengek e néma esthomályban.r>Szép emlékek jőnek elmosódva,r>Békét hozva lelkem templomába.
Mellőzöttnek érzem ma magam.r>Nem is hallja ma senki szavam.r>Megfojt a magány sűrű köde.r>Én csak úszok, sodródok vele.r>r>Egy szó megtörhetné az átkot.r>Letéphetné lélekemről a láncot.r>A láncot, mely béklyójába veti,r>bezárja, és el nem engedi.r>r>Egyetlen szó, mely erre képes,r>tőled jöhet, szeretlek édes.r>Hogy te ki vagy, még nem is tudom.r>Ősi rejtély vagy te angyalom.

Értékelés 

