Hajóm görög vitorlás –r>Hét-világi utazás.r>r>Kedvenc fám az olajfa –r>Ezer-éves iskola.r>r>Éjszakáim szeretőjer>Tüzem alatt gyengéd rőzse.r>r>Fiatal az istenem,r>Enyhén lángol szívemen.r>r>És hogyha halok, ébredek,r>Mert hívnak égi seregek.
Nyári szél ölelgetir>dús zöldelő akácfar>hajlongó derekát.r>r>Néja rágondolok,r>- Hisz’ kölcsön az élet,r>Kőlcsőn észlelem virágzór>r>ibolya mézes illatát, r>kölcsön idézem életedr>mulandó mámorát . . .
Ki aggódón nézett rád, ha életed során az utat rögökkel szórta be sorsod.r>Ki támaszod volt, ha úgy tűnt elveszett minden szép álmod.r>Most Isten kertjében tép neked virágot, és mosolyogva nyújtja át.r>Ő, a te soha el nem felejtett, ma is támaszod.r>Drága jó apád.
A pokolban égjen minden eltorzítás,r>Úgymint erkölcsi s polgári ellenmondás,r>Vagy didaktikus és utópisztikus illúzió.r>Egy fura démon bujkál bőröm alatt.r>Az ősi sikoly mellemben tombol:r>Ma este az ördög testemben rombol.r>r>A végtelen tér, örök időr>És mozgás szentháromsága!r>Kínomban harcias hálózatot szőttem.r>Három sötét korszakot torzítva éltem át,r>És mélyen ittamr>Érzelmeim szenvedélyét tompítani,r>De tüzem ereklyéit nem tudtamr>A porból mozdítani.r>r>Visszadobnám minden rozsdás r>Lánc-szemét a korlátolt tudásnakr>A sors ingatag odújábar>És elszakítanám láncaimatr> Hogy a sorssal tudjak tanácskoznir>A tudatlanság atomát hasítanámr>Mely leköti az idő konfigurált tartamátr>De le vagyok kötve egy fura démon általr>Melynek csak rím és ritmus eledeler>És mely a mozgás, tér és idő r>Elítélt gyermeke.
Amióta megláttalak,r>elraboltad szívem.r>Mindenem a tiéd lehet,r>tiéd a szerelmem.r>r>Kérlek, ne légy velem cudar,r>ne felejts kedvesem.r>Te legyél az, kit látok majd,r>ha lehunyom szemem.

Értékelés 

