Idő 
Értékelés 
Értékelés Éteri csendben kémlelt,r>s látatlanba képzelt.r>Szeretni a lét képzetét,r>átlépni az ég küszöbét.r>r>Most húrok zengik a csendet,r>s én képekben látom a rendet.r>Kémlelt, képzelt képzetét,r>s a létnek égi küszöbét!
Kellett nekem futkorásznom?r>Ez leesett. Konstatálom.r>Kérem, ez már meg sem lepettr>hogy újra pofára esett.r>r>Elég egy kis csetlés-botlás.r>Nem talpra esik majd, meglásd.r>De nem adnám én semmiért.r>Ilyen ez a zsíroskenyér.
Hasra esett a nap a dombon.r>Sietett, hogy hajnalt hozzon.r>Úgy látom, hogy a dombon túl,r>amíg látok az éj az úr.r>r>Remélem, hogy nem lett baja.r>Kicsit behorpadt a hasa.r>Sajnálom is nagyon szegényt.r>Szétszórta a reggeli fényt.
Afrika embere volt.r>Arcán a bőr oly ráncos,r>mint a herezacskó,r>r>vagy annyira rakoncátlan,r>mint egy légi felvétel a Kalaháriről.r>Afrika embere volt,r>r>ismervén módjaitr>és járatos dalszövegeiben.r>Versek áradtak a tollábólr>r>mint gyér folyók melyekr>átszegnek vad, ősi tájakatr>melyeket az égő nap alakított,r>r>és vad viharok és szelek,r>megörökítve durván metszettr>rímekkel, képekkel és szavakkal.r>.r>A bivalya nem ismeri a metafizikát,r>hanem az édes füvet és az ivó tócsát keresi,r>és szent jószágai ott legelnek holr>r>a hadeda íbisz várakozikr>az eufória fán és a héjak felett,r>hol a hangyaboly és a fű található.r>r>Ez volt az öreg Opperman,r>egy törzsi dalnok és táltos,r>Afrikának egy bölcs embere.r>r>D. J. Opperman (1914 – 1985) hires Dél-afrikai költő ki Afrikaans nyelven írt.
Őseim szavával beszélek.r>azok a szívós harcosok kiknek otthonar>Az uráli és altaji hegyek közt volt,r>és kik Ázsiát úgy ismerték mint a vonalakatr>melyek a tenyerükbe voltak vésve.r>Sőt, még az ők ősei szavával is beszélek,r>kik Atlantiszt uralták, és kik részeseir>e ókori és sejtett regének.r>r>Nem ismerek más istent mint szívemet,r>azt az élő, lüktető hús-harangot.r>Szemeim ős hiteknek tág ablaka,r>És a fejemben a nap fénylik,r>mert önmagamnak vagyok a hajnala.r>Ragadjátok el testem és máglyán égessétek el,r>Az én lelkem a csillagok között bolyong,r>és örök fényük toromnál tüzel.r>r>A jövő gyermeke vagyok, sajátr>holnapom ígérete, attól elnézve hogyr>Atlantisz és Ázsia a véremben folyik.r>Egy ezer álom és épp annyi éjszakar>most mint egy árvíz összeesküdik,r>és mint egy egyedüli hosszas hang,r>fenyeget torkomból kitörni,r>hogy elmossa egy ezer év törmelékét,r>és bármi mást mit ideje eltörölni.r>r>De uralkodok önmagamon, r>és erőmet fegyelmezem,r>mert a földhöz vagyok kötver>és nagyon is csak ember vagyok.r>Arra a nagy összeolvadásra várokr>amikor az emberi és isteni végül együtt ragyog.
