Idő 
Értékelés 
Értékelés (10 szavas)
r>Szívem nem találja nyugalmát,
r>Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát.
r>*
r>Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
r>Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
r>Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
r>Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
r>Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát.
r>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
r>
r>Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
Eredeti Renga-láncversben – fél haiku láncban.
r>
r>Egy csésze kávé,
r>Reggel első teendő.
r>Feldobja napom!
r>Uzsi sütemény,
r>Mellé, gőzölgő kávé!
r>Finom élvezet.
r>Egy csésze kávé,
r>Sok-sok rosszra ellenszer.
r>Javult közérzet!
r>Uzsi sütemény,
r>Lekváros a kedvencem.
r>Kávé gőzölög.
r>Egy csésze kávé,
r>Segít, ha fáj a fejed!
r>Fájdalom szűnik...
r>Uzsi sütemény,
r>Szürcsölve isszuk kávét.
r>Elbeszélgetünk.
r>Egy csésze kávé,
r>Nyáron kérd jég kockával.
r>Üdítő ital.
r>Uzsi sütemény,
r>Finomságát taglaljuk.
r>Kávékortyolás.
r>Egy csésze kávé
r>Mellett, társalogni csúcs.
r>Rohan az idő.
r>Uzsi sütemény.
r>Kávé az ölembe dőlt.
r>Nem kérek többet!
r>Egy csésze kávé,
r>Társsal inni nyugtató.
r>Békés pillanat!
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József - A páros számú haikukat írtam, a páratlanokat, Jurisin Szőke Margit.
r>
Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában.
r>
r>Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam,
r>Alattvalóimtól feltétlenül elvártam.
r>Elveimért harcoltam elszántan
r>*
r>
r>Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát,
r>Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát!
r>Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját,
r>És
r>Bár nem kedvelem, de megvédem a békát.
r>
r>Munka, ember alapja, ez adja portréját.
r>*
r>
r>Szél
r>Törte
r>Faágat,
r>Befáslizom.
r>Hoz még virágot.
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>
Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
r>Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
r>Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
r>Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
r>
r>A lét miben élsz,
r>Egy fekete, fehér lap.
r>Ki körül vesz, nem mind jó.
r>
r>Életed nehéz,
r>Mert van ami fekete,
r>És te fehérnek hitted.
r>*
r>Sakkozni szeretsz-e,
r>Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
r>Én feketén, te nem.
r>Ketten vagyunk a sakktábla,
r>Vagy bábuk lettünk mi mára?
r>*
r>
r>Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
r>Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
r>Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
r>
r>Űzzük a rosszat,
r>Jóból is kicsi jusson.
r>Így teng-leng az életünk.
r>
r>Harcolunk jóért,
r>Néha sikerrel járunk.
r>Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
r>*
r>Te király vagy, Édes...
r>Én paraszt. Védelek drágán.
r>Erőn túl is, játszom.
r>Veled, érted vagyok, ne félj.
r>Bolondok királya, remélj!
r>*
r>
r>Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
r>Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
r>Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
r>És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
r>
r>Kemény az élet,
r>S ha élet-titkot írok,
r>Ha megfejted őrizd azt.
r>
r>Ha vérzik szívem,
r>És titkom versbe öntöm,
r>Csak olvasd, ne fejtegesd.
r>*
r>Titkot súgok, fülelj!
r>Versbe sírom bánatomat.
r>De hiába kérlek…
r>Te király, én paraszt vagyok.
r>A Halál kaszája ragyog.
r>*
r>
r>Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
r>Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
r>Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
r>
r>A sors ha üldöz,
r>S megfoszt attól kit szeretsz,
r>Ha túléled... csak szenvedsz.
r>
r>A sors kegyetlen,
r>Néha rugdos, nem csak ver.
r>Túlélni alig lehet.
r>*
r>Neked is Kedvesem,
r>Ugyanúgy csillan az éle,
r>Mint nekem. Nem választ.
r>Engem visz el előbb, tudom,
r>De játékot el nem unom.
r>*
r>
r>Amióta világ a sakk-világ,
r>S mióta az egér mindent megrág,
r>Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
r>És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
r>
r>Játszma az élet,
r>Csak sakkfigurák vagyunk,
r>Az élet sakktábláján.
r>
r>Sakkozik a sors,
r>Keze húz...bábuk vagyunk.
r>Sakktáblán telik létünk.
r>*
r>Jössz majd Te, Királyom
r>Utánam. Leszek szeretve,
r>Általad ölelve.
r>Mert halálon túl nem számít,
r>Ki, mi volt, éppen mit állít...
r>*
r>
r>Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
r>Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
r>Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
r>
r>Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
r>
Állítólag a remény hagy el utoljára
r>
r>(3 soros-zárttükrős)
r>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
r>Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
r>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
r>
r>Ha
r>Volna
r>Valaki,
r>Ki haza vár…
r>Oda röpülnék!
r>*
r>Nincs meleg otthonod.
r>Hazád, házad, álmod se tán’...
r>Oly üres vagy, hideg.
r>*
r>
r>Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
r>Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
r>Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
r>Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
r>
r>Csak
r>Otthon
r>A neve…
r>Magány, bánat,
r>Nem nyújt meleget…
r>*
r>Csak szíved kertjében,
r>Fák ágain ring a remény.
r>Tiéd nem lehet az.
r>*
r>
r>Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
r>Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
r>
r>Szép
r>Is volt,
r>Maradt csak
r>Szomorúság.
r>Üres lakás s ágy…
r>*
r>Bánat ölel, csókol,
r>Karja lágyan simogat most.
r>Sosem voltál boldog.
r>*
r>
r>Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
r>Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
r>Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
r>A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
r>
r>A
r>Remény
r>Elhagyott.
r>Hogyan tovább?
r>Óh, bár csak tudnám…
r>*
r>Viharban ácsorogsz,
r>Megtépáz, meg is vet százszor.
r>Nem félsz a haláltól.
r>*
r>
r>Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
r>De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
r>Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
r>Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
r>A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
r>De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
r>
r>Volt
r>Sok szép
r>Reményem,
r>Mind becsapott.
r>Hittem bennük! Kár…
r>*
r>De valahogy mégis
r>Napfény érint, kócos árnnyal.
r>Valahogy továbbélsz.
r>
r>Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
r>
