Idő 
Értékelés 
Értékelés Vagyok én árva,
r>Énekli
r>Madárka
r>
r>Fent van az ágon,
r>Dalol… fájón.
r>Nekem mondja.
r>Mondanivalója…
r>*
r>
r>Az erdő
r>Lombja
r>Mesélő.
r>
r>Nekem susogja,
r>Mily’ ember sorsa.
r>Virág illata,
r>Vak rosszat hozza.
r>*
r>
r>Néznek levelek,
r>Milyenek
r>Emberek…
r>
r>Azonos vagyok,
r>Vajh’ haldoklok?
r>Létem köntöse leng,
r>Lelkem folyvást eseng.
r>*
r>
r>Álmaim csúcsa
r>A jólét
r>Húsa.
r>
r>Körtáncom egyedül
r>Vágyom rendületlenül.
r>Képzelgek hihetetlenül,
r>Vágyódok olyan tehetetlenül.
r>
r>Vecsés, 2019. április 24. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban.
r>
Elmész? Hisz nem tart itt semmi.r>Maradsz? Hisz nem tart itt semmi.r>Mikor mész? Hisz nem tart itt semmi.r>Meddig maradsz? Hisz nem tart itt semmi.r> r>Elmész? Tudom, hogy vár a világ.r>Maradsz? Tudod, hogy vár a világ.r>Mikor mész? Tudom, hogy vár a világ.r>Meddig maradsz? Tudod, hogy vár a világ.r> r>Elmész? Meg kell találnod önmagad.r>Maradsz? Meg kell találnod önmagad.r>Mikor mész? Meg kell találnod önmagad.r>Meddig maradsz? Meg kell találnod önmagad.r> r>Maradsz vagy elmész? Fontos, hogy boldog légy.r>Mikor mész és meddig maradsz? A lényeg, hogy önmagad maradj.r> r>2021. május
Eszem egy nagy adag kínait,r>Szeretem különleges ízeit.r> r>Üvegtészta vagy rizstészta,r>Bármelyik jöhet a dobozba.r> r>A csirke az valami csodás,r>Hozzá zöldséges mártás.r> r>Mézes szósz a tetejére,r>Bambusz is jöhet melléje.r> r>A csípőset nem szeretem,r>Ha rákerül, azért megeszem.r> r>Pálcikát használni nem tudok,r>De éhes maradni nem akarok.r> r>Így a villával kebelezem,r>A botocskákat csak nézegetem.r> r>Ily ínyencséghez ritkán jutok,r>Hát ilyenkor alaposan jóllakok.
Mesél a poéta…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
r>Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
r>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
r>*
r>
r>Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
r>Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
r>Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
r>És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
r>
r>(10 szavas)
r>Éjjel jönnek a gondolatok...
r>Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Fájdalom oka,
r>A tükör nem hazudik!
r>Őszinte tükör!
r>
r>(apeva)
r>Fáj
r>A sors!
r>Csak ámít!
r>Tükröm igaz,
r>Mutassa valót!
r>*
r>
r>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
r>A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
r>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
r>*
r>
r>Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
r>Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
r>A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
r>Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
r>
r>Nem sírok... fájó érzésekről írok,
r>Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
r>
r>Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
r>Falióra négyet üt, pislogok...
r>*
r>
r>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
r>És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
r>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
r>*
r>
r>Álnok tükörkép,
r>Mindig igazat susog.
r>Magány, fojtogat…
r>
r>Nézz
r>Bele!
r>Láthatod
r>Az igazat,
r>Nem álca mester.
r>*
r>
r>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
r>Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
r>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
r>*
r>
r>Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
r>Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
r>A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
r>Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
r>
r>Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
r>Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
r>*
r>
r>Képzelet indul,
r>Tollpercegtetés is kezd…
r>Jobb lesz, ha írok!
r>
r>Hajt
r>Érzés,
r>Írnom kell!
r>Gondolatom
r>Papírra vettem.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
r>Így aztán tollam… papírt kaparja.
r>
r>Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
r>
Romantikus mesében…
r>
r>Este ültünk a hűs ligetbe,
r>Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
r>Fák, bokrok meséltek,
r>Vágyak égig értek...
r>Hiányérzet, mélyen lelkembe.
r>
r>Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
r>Pedig, esti fény is betakart.
r>Fák, bokrok dugdostak
r>A vágyak hajtottak.
r>Nem orvosolta a vágyamat…
r>*
r>
r>Éj van, hiányod fáj, várok rád...
r>Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
r>Vágyom az ölelést,
r>Mint a folyó, medrét.
r>Indulj! Fújja vad szél vitorlád.
r>
r>Besötétedett, nagyon vágylak,
r>Erős, érzelmi káosz. Várlak!
r>Vágyok karjaidba,
r>Mint cajos, betonra!
r>Célszalagnál, nagyon akarlak!
r>*
r>
r>Ablakomon holdfény mosolyog,
r>Lépteid zaját hallom... kopog.
r>Karok, ölelkeznek,
r>Vágyak teljesülnek.
r>Lelkünkben tavasz... patak csobog.
r>
r>Állok ablaknál, holdfényt nézem,
r>Jöveteled neszét, megérzem…
r>Végre a karodban
r>Tobzódok vágyadban.
r>Lelkedet, testemmel is érzem…
r>
r>Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit
r>
