Idő 
Értékelés 
Értékelés Megfürdött a hold a tóban.r>Összeforrtak fényes csókban.r>A parti fűz falaz nekik.r>Így intimebben tehetik.r>r>Hattyú borzolja tollait.r>Élvezi álma perceit.r>Feketére festi az est.r>Csillagok tartanak mécsest.r>r>Csillanó víztükör alatt,r>egy kis hal csendesen haladt.r>Tudomást sem vett arról,r>hogy figyelem a partról.r>r>Szeretem nézni a tavat.r>Éj, és lelkem közt ver hidat.r>Hiszen lehet fű, fa, vagy ég.r>Mindenben ott van a szépség.
Nem érted a gyíkok szavát?r>Kiküszöböljük a hibát.r>Megmondom én, itt van nesze.r>Min is jár egy kis gyík esze:r>r>Lehetsz persze műveletlen,r>de kérem ez már tűrhetetlen!r>Ki látott már ilyen ármányt?r>Gyíknak nevezni egy sárkányt.r>r>Kérlek ne alázzál porig.r>Nem látsz te az orrodig?r>Sárkány vagyok, jobbik fajta,r>ennek direkt nincsen szárnya.r>r>Minek is az, hisz ha futok,r>abban biztos orra bukok.r>Kérlek szépen téged ezért,r>legközelebb konkrét legyél.
Gyere ide, boruljon vállamra arcod.r>Összekötötted velem a sorsod.r>Egy lélek lettünk, két testbe öltve.r>Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.r>r>A sóhaj, mi felszakad belőled,r>a fájdalom, magadból kitéped.r>Lélegzetemmel belém költözik.r>Megretten, és örökre megszökik.r>r>Támaszai vagyunk mi egymásnak.r>Felettünk évek gyorsan elszállnak.r>De a lelkünk összenőt, hát örök.r>Várnak minket mennyei gyönyörök.
A hold lassan emelkedikr>a recés hegycsúcsok felettr>mint egy sápadt, himlőjelesr>és túlsúlyos fenék,r>r>és a felhőkr>halálosan szürkék,r>mint pocsék párar>sodródva mérgezett tó felett.r>r>A gyülekezet fel van világítvar>lángoló fáklyákkalr>és lobogó örömtűzzel:r>a fény és sötétség játéka.r>r>A groteszk alakok,r>köpenyben és kapucniban,r>amint óvatosan ismerkednekr>és kiszimatolják egymás fajtáját.r>r>Míg a hold még emelkedik,r>metsző nevetésekr>és disszonáns kiáltásokr>feltüzelik a vad táncot.r>r>Végül is korbács csapásokr>és vonagló testek,r>hús és vér egyesülése:r>az érzékiség és fájdalom éjféli tora.r>r>De mindeközben,r>Monsieur bozontosr>kecske fejével és görber>csavaros szarvakkal trónol.r>r>Aranysárga szemer>nyugodt és archaikus,r>és sötét húsos szájar>kajánul mosolyog.
Működésképtelen család voltunk.r>Magyarságunk rendkívül riasztó,r>hol semmi más nem volt eltűrve.r>Bármi amit más nyelven olvastam vagy mondtamr>a hangos magyar által le lett gyűrve.r>r>Apám beképzelt volt és mindenkinélr>mindent jobban tudott mint bárki más.r>Büszkesége az egekig kiáltott,r>de szeme majd kiesett és nyála csurgottr>ha serdülő kislányokat látott.r>r>Anyám állandóan csak panaszkodott;r>neki soha semmi sem tetszett.r>Az összes gyermekkori fényképeimenr>örök zord kifejezése sötétr>hangulatot és árnyékot vetett.r>r>A kevés barátaim kik ismerték szüleimr>hátuk mögött megjegyezték:r>- Nagyon furcsák . . . mások mint mi szüleink . . .r>Nem csoda hogy skizofrén vagy . . .r>Hagyd el őket . . . a szülők nem főnökeink.r>r>Igen, az a kimondhatatlan szó ‘skizofrén’,r>mely mint Káin jele, csak orvosir>szak-könyvekben és szótárban található,r>S más csúnya szavakkal mint ‘pszichózis’r>Csak zavartsággal megmagyarázható.r>r>- Minek neked barát ha vannak szüleid?r>Anyám szavai melyek által kívántam megfojtódna.r>- ?gy legalább magyarnak tudunk,r>Egy nagy ajándék mely évek öröksége,r>Melyre visszagondolhatsz ha majd elhunyunk.r>De nehéz volt tőlük szabadulni;r>Sosem menekültem szemük alól,r>És mindenhova magukkal vonszoltak,r>Mint pórázos, szájkosaras kutyát.r>Csak magam tudtam mennyire megbántottak.r>r>Könyvek lettek legjobb barátaim;r>Oktatóim, tanácsadóim, szövetségeseim;r>Sok köztük oly ritka kincs, úgy éreztem magamr>mintha titkos páncél terembe törtem volna be melybenr>a világ legnagyobb elméi töltötték fel poharam.r>r>Talán most már nem is csoda e hosszú évek utánr>Melyekben küszködtem, buktam, és néha győztemr>– az élettel vesződés mely által megálltam helyem –r>Hogy végre én is, sötét emlékeim és hegeimtől elnézve,r>Tisztán és hangosan jelentem ki helyzetem.
