Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditációs hétköznapi pszichológia…
r>
r>A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
r>A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>
r>(Senrjú)
r>Időd bontogat
r>Téged és nem Te időt.
r>Jövőd megjött! Huss!
r>
r>(Senrjon)
r>Nem uralod idődet,
r>Mert az nincs is, csak pillanat.
r>A múlt meg örök.
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>
r>(10 szavas duó)
r>Lehet, hogy életidő a jövőd,
r>De az nem… dísz keszkenőd!
r>
r>Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
r>De ettől nem… dísz keszkenőd!
r>
r>(Senrjon duó)
r>Tartsd a lelked életét,
r>Magas, sőt forrásnak szintjén.
r>Lehet, múltban élsz?
r>
r>Tartsd a lelked épségben,
r>Mert múlt, magasságot kíván!
r>Jövő, nem ismert!
r>
r>(Tükör apeva)
r>Éld
r>Élted,
r>Ne renyhülj!
r>Légy mindig erős…
r>Lanyhulás, végzet.
r>
r>Lanyhulás, végzet!
r>Légy mindig erős,
r>Ne renyhülj!
r>Élted,
r>Éld.
r>
r>Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
r>
Lassan ballagó percek felőrlik életem,r>jó lenne valaki, ki gondolatban követ,r>bús óráimban, szeretnék hinni szavának,r>szívem szivárványszínben őérte ragyogna.r>r>Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,r>bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,r>bátorítnak, de szívemből elszállnak,r>tükörfény tengerben búsan elúsznak.r>r>Szivárvány szívemet boldogság járná,r>ha karjai ölelőn testem átfonná,r>velem lenne, bajban, boldogságban,r>bánatom múlna, ölelő karjaiban.
Ó, Te drága picikém, Stefi,
r>A vágyam mindig készenléti.
r>Már padon ülhetnénk,
r>Kuncogva nevetnénk…
r>Simítanám kezed… isteni!
r>
r>Teliholdat, ó, ha már látnám,
r>Benne sziluetted, láthatnám.
r>Van egy erdei pad,
r>Néznénk vad, hogy halad.
r>Erdő padján, kezed puszilnám.
r>
r>Nagy belőled, valós hiányom,
r>Pótold ki kérem, erre vágyom.
r>Érzelmek fűtenek,
r>Feléd nem hűtlenek.
r>Éreznéd már izzadtság szagom...
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál,
r>Családot, barátokat szeretted, imádkoztál,
r>Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét…
r>Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét.
r>
r>Vecsés, 2012. július 22. - Kustra Ferenc József
r>
Az erdő elhagyatott részén,
r>Mondhatnám, hogy elbújtság ölén,
r>Találtam korhadt, régi kis padot,
r>Alattam roskadt és hanyatt vágott.
r>
r>Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál,
r>Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál
r>Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál.
r>
r>Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett,
r>Ettől még persze nem vagy itt, keresem feleletet.
r>Szívem itt van velem, de mindketten magányosan vagyunk,
r>Kettőn szerelme már nincs, elmúlt, így már nem lobog hajunk...
r>
r>Egyedül estem a csatakos fűbe, mert Te már másik úton jársz,
r>Egyedül maradtam a bús életemben, de még szeretlek! Mást vársz?
r>Nemcsak a kispad omlott össze, de a szerelmünk... éltedből: kizársz!
r>
r>Nincs már, hogy a kapuban megvársz,
r>Nincs már, hogy velem erdőben jársz,
r>Nincs már, hogy a szívedbe bezársz,
r>Nincs már, értem-nálam: közbenjársz.
r>
r>Nincs, már mit tenni elmúlt a szívbéli szépség,
r>Szerelmünk, szögezzük le mi lett? Megholt vénség...
r>Pedig itt kóricálnak az őzek,
r>Madarak dalolnak, mind csőrösek...
r>Bennem még mindig dúlna a harckészség,
r>De sajnos, nem vagy te már a legénység...
r>
r>Vecsés, 2020. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.
r>
