Idő 
Értékelés 
Értékelés Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,r>Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.r>Aranylik a víz a napfényben,r>Higgy hát a természet erejében.r>Valaki az Égboltot színesre festi,r>A felhőből egy kép rajzolódik ki.r>És mint fent, úgy lentr>Utadat az Ég kíséri.r>Angyalok vigyáznak Rád,r>És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson,r>Ők jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.r>Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,r>Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,r>Csak ki kell nyitni a szemem.r>Szívedbe súgják üzenetüket,r>És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.r>Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,r>Most már tudod, merre tarts,r>És hol találod a helyed.
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
r>
r>Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
r>Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
r>Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.
r>
r>Kell
r>Kezed!
r>Kezembe
r>Helyezd eme
r>Percben. Ne kérdezz!
r>
r>Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
r>Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.
r>
r>Mért
r>Kérnem,
r>Mert enyém?
r>Éppen ezért,
r>Nem kérem, veszem.
r>
r>Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
r>Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
r>Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
r>Neked ezt, segedelemmel megteszem.
r>
r>Még
r>meg sem
r>tetted, mért
r>Vezekelnél?
r>Ne emészd lényed.
r>
r>El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
r>Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
r>Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.
r>
r>Ne
r>Engedj
r>Kedvesem!
r>Szeretetre
r>Éhezve mennem.
r>
r>Én szerencsémre leheveredtem,
r>Fejem letettem, Bécs térképemen.
r>Fekve, de remegve vezekelek.
r>
r>Te
r>Velem,
r>Én veled,
r>Lehetetlen!?
r>Ez reménytelen?
r>
r>Lélek leheveredett, megértést keresve,
r>Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
r>Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
r>Lét végén... régen-fényében elmerengek.
r>
r>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
r>
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
r>
r>Lépj
r>Egyet,
r>Egy lépést.
r>Nem észleled,
r>Lelkem zenéjét?
r>
r>Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
r>Ébredezek, mert megyek messze.
r>Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
r>De, lehet esetleg remek reményem?
r>
r>Mért
r>Vezet
r>Képzelet
r>Téves helyre?
r>Reményt nem vesztek.
r>
r>Erre kell lenned, mert emerre
r>Vezet lelkek képzelete, messze.
r>Nem erre kell keresnem?
r>
r>Még
r>Remény
r>Bennem él,
r>Kereslek én.
r>Mért rejt messzeség?
r>
r>Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
r>Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
r>
r>Kell
r>Érzés,
r>S szeretet,
r>Kellesz kedves!
r>Mért lehetetlen?
r>
r>Menjek esetleg egy egyben,
r>Te meg, esetleg, helyben, szemben?
r>Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
r>Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
r>
r>Még
r>Merre
r>Kell mennem?
r>Merre vesztél?
r>Képzeletben élsz?!
r>
r>Hej! Megleltelek, de nem értem,
r>Szeretet a fék-elem és én sejtem.
r>Menten lever lélekben e félelem.
r>Keresem éjeken… ez szerelem?
r>
r>Lenn
r>Délben,
r>Fenn éjjel,
r>Kereslek én.
r>Kétség nem ér el.
r>
r>
r>Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
r> ,,Kereslek, de nem lellek...’’
r>
A télről, kínai versformában…
r>
r>Zúzmara
r>Fekszik fenyőkön,
r>Téli hajnal lehelte.
r>Sötétség van felhőkön,
r>Szánkós... ráköszön.
r>
r>Immár hajnalpír hasad,
r>Fénye határra tapad.
r>Megjött a szép kikelet,
r>Szellő csókol s elszalad.
r>*
r>
r>Hófelhők
r>Borítják tájat,
r>Színük egy szín fekete.
r>Erdei út, holtjárat.
r>Út, jeges járat.
r>
r>Harmat lepi a határt,
r>Szellő viszi illatát.
r>Akár egy virágoskert,
r>Lásd, a színpompás határt.
r>*
r>
r>Domboldal
r>Szánkósok helye,
r>Gyerekzsivaj hallatszik.
r>Közeli földút helye,
r>Hóban elrejtve.
r>
r>E szépség olyan csodás,
r>Éled érzés s vágyódás.
r>Jöjj ki velem a rétre,
r>Oly jó az álmodozás.
r>
r>Vecsés, 2018. február 10. – Szabadka, 2018. február 12. – Kustra Ferenc József -Kínai „bambuszköltészet”= az írásom:„Yijiangnan” , szótag: 3-5-7-7-5 Rímképlet: xaxaa. – alatta: Jurisin Szőke Margit írása: „zhuzchici” 4x7 szótag Rímképlet: aaxa. (x=végtelen)
r>
Hétköznapi pszichológia… ironikusan…
r>
r>Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit,
r>Jót-rosszat, boldogságot-bánatot, igazit vagy talmit,
r>Van sokféle találkozás, mindegyiktől kapsz valamit.
r>*
r>
r>Egyesek meglásd, próbára tesznek, mások meg kihasználnak,
r>És ez nem lesz kedvedre, nem szerez neked örömöt.
r>De közben előfordulhat, hogy egyesek meg tanítanak…
r>És
r>Ez a sok rossz között, szerez neked életörömöt.
r>
r>Ezek a találkozások, majd meglátod, hogy rád… jól hatnak.
r>*
r>
r>Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te,
r>Meglásd, semmit nem vesztesz, csak nyerhetsz vele,
r>Sokból tanulhatsz... tanulságot vond le te.
r>
r>Vecsés, 2017, november 19. – Szabadka, 2018. február 21. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit és a címe:
r>,,Mindegyiktől kapsz valamit’’
r>
