Idő 
Értékelés 
Értékelés Életről vizionálás…
r>
r>Ki törődik velem, az életnek én is csak a nagy játéka vagyok,
r>És egyszerűen nem tudok eltűnni láthatatlannak, ha akarok.
r>Egyedül vagyok, mint totemfa a jéghideg temetőben,
r>Még képlékeny is lehetnék, ki igényli hideg időben?
r>Bennem is volna a jobbítás igénye,
r>De ez biz', senkinek nincsen az ínyére.
r>*
r>
r>Egyedül vagyok,
r>Meghalok a magányban...
r>Lefagyott élet.
r>
r>Nyolc
r>Évig
r>Marcangolt
r>Egyedüllét.
r>Hittem...meghalok.
r>
r>Sors adta-vette szerelem...már nem ölel,
r>A magány ismét körülölel.
r>*
r>
r>Újra egyedül,
r>Az élet, nagy ismétlő!
r>Élet, inaktív.
r>
r>Bú,
r>S bánat...
r>Újra társ
r>Ő, a magány.
r>Sors kerék forog.
r>
r>Újrakezdés, társ...? Esély kevés. Nem talány.
r>Gyökeret vert a magány.
r>*
r>
r>Ha kezdődne a
r>Javulás, visszarángat.
r>Ily’ lét magánya.
r>
r>Csak
r>Moccan
r>Test és szív.
r>Mit remélsz még?
r>Sors, magányt ítélt.
r>
r>Nincs remény... testem fáradt, alig él,
r>Egyedül nincs már cél.
r>*
r>
r>A totemfa nem lehet simulékony és nem maga a védő erőd...
r>Én is egy érző lélek vagyok a világban, de, ehhez nincsen erőd...
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 10. – Szabadka, 2017. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, alá az apevákat és 10 szavasokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A „vegyes” címe:”Egyedül nincs már cél”
r>
Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
r>
r>Rózsaszirmokkal
r>Teleszórt ágy hívogat.
r>Szerelmi mámor.
r>Férfiak, van rózsátok?
r>Gondozzátok, óvjátok!
r> *
r>Lebeg langymeleg
r>Légóceán. Átölel.
r>Hűség reménye.
r>Gyönyörű, akár a Nő,
r>Lesz kertedben, királynő.
r> *
r>Szenvedély nyílik…
r>Lélekben, dalol a kéj.
r>Elvarázsoltság.
r>Amíg zsenge fiatal,
r>Vonz, csábít illatával.
r> *
r> A fák és bokrok
r>Zöldeknek, szellő derűs.
r>Patak csörgedez.
r>Embert, Napot elbájol,
r>Téged levesz lábadról.
r> *
r>Tarka réten már,
r>Lepkék szállnak, játszanak.
r>Boldogságlátvány.
r>Minden reggel és este
r>Szeretettel bánj vele.
r> *
r>Érzelemvetés
r>Ideje dívik, már most.
r>Szerelem is új!
r>Öntözgesd, őrizd féltve,
r>Lenyűgöz szépségével.
r> *
r>Kertbe a jó idő,
r>A hajnallal lopódzott.
r>Rózsa, virágzik.
r>Csodás rózsává válik,
r>Büszkeséged lesz váltig.
r> *
r>Gyümölcsfa éled,
r>Dús cseresznyefa virág.
r>Nap is rávirít.
r>Ha el nem hanyagolod,
r>Új rügy lesz ajándékod.
r> *
r>Remeteségnek
r>Vége, lét nem hallódik.
r>Felhő megáll… néz…
r>Ne hagyd, hogy gaz belepje,
r>Erejét tönkre tegye.
r> *
r>Csodaszép élet.
r>Egész világ szerelem.
r>Természet virul.
r>Szétszórtságod torolja,
r>Tövissel kezed szúrja.
r> *
r>Mocsár kiszárad,
r>Éltető fél, újra él.
r>Boldogságfolyam.
r>Varázsa vonzza lelked,
r>Leld meg benne örömed.
r> *
r>Lágy fuvallatok
r>Hozzák a megújulást.
r>Szerelem szellő.
r>Időd jusson rá mindig,
r>Veled marad mindvégig.
r>
r>Vecsés, 2017. március 10. - Szabadka, 2017. március 9-én - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a tanka verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: Vigyázz a „rózsádra”!
r>
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét,
r>Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>A kéklő hegyeket...
r>Lenyugvó napkorong még fest.
r>Bíbor, a csúcs színe!
r>*
r>A bíboros palást,
r>Alkony elől elmenekül.
r>Messzi a láthatár.
r>*
r>Fény, föld mögé borul,
r>Naplemente vége után.
r>Bíbor, befeketül.
r>*
r>
r>Uram! Reggel, majd hagyd, hogy új nap viruljon nekünk az égen,
r>Még legyen meg a hitem, valósuljon meg minden reményem,
r>*
r>
r>Napsugarak még a
r>Patakfelszínt beszínezik.
r>Arany-szín hullámok.
r>*
r>Nesztelen bíbor szín
r>Fedi-borítja a tájat.
r>Csend már uralkodik.
r>*
r>Domboldalakra is
r>Tűz, a hőgutás napsütés.
r>Bíbor-meleg az est.
r>*
r>
r>Estiségbe ér véget a nap,
r>Esti imát elmondja a pap,
r>Elülnek a japán tyúkok,
r>Hazamennek az ittasok.
r>Én itt vagyok, merthogy itt kell lennem
r>Reggel is itt leszek, itt kell tennem.
r>Érzem és vagyok, érzem is ezt néha,
r>Megfogom, ütemesen ver a véna.
r>A mai fény, olyan, mint kismadár, este van ágra leszáll,
r>De holnap reggel jő a másik fény, az egekbe is felszáll.
r>*
r>
r>Ég, már aranyszínű...
r>Nap, oldalazva messzi megy.
r>Alvásnak ideje.
r>*
r>Szemben, az alkonyon
r>Csüngve, világos-sötét est.
r>Esti álmodozás.
r>*
r>A fény, vörösesen,
r>Jól lefröccsenti a tájat.
r>Éjben, meleg a szél.
r>*
r>Víztükör föllángol,
r>A lemenő bíbor napban.
r>Vaksötét lesz éjjel.
r>*
r>Est, bérc mögé, a Nap,
r>Még bíborfényébe bújik.
r>Orom csak sziluett!
r>*
r>Aranylók a fények,
r>Szétterülnek a lombokon.
r>Eltávozó napfény...
r>*
r>Csupasz az ég széle,
r>Lassan már koromfekete.
r>Bíbor eltűnőben…
r>*
r>Nap, már alig csillan...
r>Bíborfény-este rezgése.
r>Minden vaksötét lesz.
r>
r>Vecsés, 2016. március 3. – Kustra Ferenc József – íródott: versben, HIAQ –ban.
r>
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába,
r>Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába…
r>A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába.
r>
r>Már hullnak kifelé szép számmal a tejfogai,
r>Első, középső négy mik elsőnek hullottak ki.
r>Az óta máshol is már bőn foghiányos,
r>Rásütöm a jelzőt, az óvodás sármos.
r>
r>Pár hetet a pandémia végett nem vitték óvodába,
r>Én meg vicceltem vele, hadd szeressen a vicces papába!
r>A múlt vasárnap mutatta nekem, hogy az első négy foga végre kezd kibújni,
r>Nekem meg előjött a kolosszális ötletem, hogy ez nagy alkalom viccelni.
r>
r>Hétfő óta mindennap ebéd után hozzák el, én meg rákérdezek:
r>Mutasd csak a fogaidat… tényleg nőnek, bár még most nagyon szerények!
r>
r>Mondtam, látom a növést és azért van, hogy szót fogadtál, mert már
r>Rendesen jársz az óvodába, ettől aztán kis is nő, immár.
r>Mindennap rendszeresen menned kell, mert nyakadon az iskola,
r>Három hónap és az is itt van, de fog nélkül, hogy mész Te oda?
r>
r>Délbe egyből be is jön a szobámba, mutatja a fogsorát,
r>Én meg dicsérem őt, a fognövést segítő óvoda-állást.
r>
r>Vecsés, 2021. május 20. – Kustra Ferenc József – íródott gyermeknapra.
r>
(Septolet)
r>Ballagunk…
r>Elballagunk…
r>Életbe beballagunk!
r>
r>Gyerekkor,
r>Fiatalkor…
r>Minden múlik, minden változik,
r>Életében ember, sokszor álmodik!
r>*
r>(Senrjon)
r>Életszakasz ideje,
r>Lejárt, már újabb szelek fújnak.
r>Még esernyő sincs…
r>*
r>(Apeva)
r>Ma
r>Már csak
r>Ilyesmi:
r>Hogy ballagás.
r>Minden múlt polcán!
r>*
r>(HIAQ)
r>Elballagás, múlás.
r>Ezen időszaknak vége.
r>Létrész már elmúlás.
r>*
r>(Senrjú)
r>A homokóra
r>Sem áll meg! Ballag tovább…
r>Elballagunk mind.
r>*
r>(Sedoka)
r>Isinek vége,
r>Ballagás van, búcsúzunk.
r>Életünk megváltozik.
r>
r>Isinek vége
r>És tanulásnak. Megyünk
r>A felnőtt jövő felé…
r>*
r>(10 szavas duó)
r>Ide, vissza, csak látogatóba jövünk.
r>Sok év múlva, majd rákészülünk.
r>
r>Lesznek talán majd, osztálytalálkozók,
r>Ott meg leszünk mi, múltban gondolkozók…
r>
r>Vecsés, 2021. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: ballagás-ábrázolásnak, alloiostrofikus versformában.
r>
