Idő 
Értékelés 
Értékelés Nagyasszonyunk napján törvényt tartasz.r>Jövőt, reményt adsz minden magyarnak.r>Áldja neved a jövő gyermeke.r>István király. Áldassék a neve!r>r>Ma is szent a te neved a népnek.r>A jó reménynek, és minden szépnek.r>Kérlek jó Istenünk add meg nékünk.r>Emlékezzen rá örökké népünk!
Van, hogy elfogynak a szavak.r>Mikor már a csend, mi marad.r>Körülötted zavaros kép.r>Egy palettán a rút, és szép.r>r>Sors keverte szürkeségben,r>sikít a szín a nagy csendben.r>Egy maradt a sorspalettán,r>szennyes múlttal a keresztfán.
Pezsegve bukik át a víz a gát tetején.r>Emlék szűrődik át a valóság szövetén.r>Mint reggeli fény a szúnyogháló anyagán.r>Olyannak tűnik most, ez az emlék is talán.r>r>Kacagva rohantam a gáton kis gyermekként.r>Ittam magamba a boldogságot cseppenként.r>Itt ülök a régi gát mellett emlékezve.r>Gyermekkorom szépségei jutnak eszembe.r>r>Mezítláb futva a tarló sárga tengerén.r>Játszottam az élet csodálatos hangszerén.r>Nem nyúzott az élet által rám ruházott gond.r>Akkor azt hittem a keserű ember bolond.r>r>Még nem mételyezett meg az élet keserve.r>Bár csak felnőnék. Vártam én akkor epedve.r>Most meg újra kisgyermek szeretnék lenni én.r>Igen, talán ez lehet a felcserélt remény.
A búzamezők
r>Napjai már lejártak.
r>Pékek öröme.
r>*
r>Tűző napocska
r>Aranya kalászt érlelt.
r>Roppanó kenyér.
r>*
r>Boglyák glédában,
r>Nap még tüzes csókot oszt.
r>Árnyékban sincs hűs.
r>*
r>Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
r>Az árnyékba bújt estlepel meg felbujtó.
r>Utána futnék, hogy el ne menjen nyaram…
r>Most nem mehetek, elfeküdtem a nyakam…
r>
r>Most is csak állok, érzem, lelkemből illanó vágyakat,
r>Próbálom élvezni körbeölelő napsugarakat.
r>Este is, az éj fekete leplébe takarózik az ég,
r>Szívemet vágyva, fájdalom feszíti, mikor lesz újra kék…
r>*
r>A bárányok már
r>Összebújtak, zord idő!
r>Eső kezd esni.
r>*
r>A mélyülő éj-kékbe sápadtan figyel a csillag-sereg,
r>Nem is hunyom le szemem, vigyázok, mert egy még eltekereg.
r>Hegyen, az átmelegedett sziklák, árnyékot már nem adnak,
r>Az ott lakó vaddisznók, bánatos röfögésre fakadnak.
r>
r>Már a Nap is remegve, bánatosan, láthatáron lemenő,
r>Izzad is, látszik horizonton, hogy ott nagyon esik az eső.
r>Eső, rossz idő, köd és a viharok, mind jelzi, ez az elmúlás,
r>Kacagva támadó szélvihar, mit készít... puha-avar újulás.
r>*
r>Felharsan gerle
r>Hangja, erdei csendben.
r>Párját keresi.
r>*
r>Elgondolkoztam, hogy az ősznek is megvan a maga szépsége,
r>Halottak napja persze nem jó, ez azért lélek reménysége…
r>Távoli vihar hangjából hallom, hogy nem is kell sokat várni,
r>Szőlő is lassan beérik, szüret is lesz, csak neki kell állni…
r>
r>A diónk is beérett, már lehet Kossuth-kiflit sütni,
r>Bízok, hogy az aranyló napsugarak fognak még sütni…
r>Lelkemben már zsongva dúdolgat az ősz éneke,
r>Pirosodik a „vecsési piros” szép nagy szeme.
r>*
r>A tiszta égbolt
r>Sötét egén, Hold suhan.
r>Halvány árnyékok.
r>*
r>Lesz még itt, hogy a szélvihar leveri a fák kabátját,
r>Meg beűzi nálunk is, a kutyaólba a lakóját.
r>Lesz, hogy a léptünk majd a harmatos fűben tocsog,
r>Éhes varjúsereg, meg szántásban trécsel, locsog.
r>*
r>Úti nyárfasor,
r>Mellette él dinnyeföld.
r>Már érett dinnyék.
r>*
r>Lehunyt szemmel látom szépséges, újuló őszi fényeket,
r>És ezzel azt hiszem, sikerült is megfogni a lényeget.
r>Túl a láthatáron hideg hajnal erre lép,
r>A réteken elterülő fűszőnyeg még szép.
r>
r>Az erdőt kigombolja, lemezteleníti a szél,
r>Hallani, hogy két fuvallat-roham egymással beszél.
r>Bámész fellegek is munkába állnak, összeállnak,
r>Nem sajnálkoznak a fák által levetett kabátnak…
r>*
r>Kezdő szélvihar
r>Öreg drótkötélen ül.
r>Leesve, dühöng.
r>*
r>Hideg szelence
r>Lassan nyílik. Viharok.
r>Minden, köd-nedves.
r>*
r>Falevél hullik,
r>Felrepíti vadult szél.
r>Még, napfény szikra.
r>
r>Vecsés, 2014. október 1. – Kustra Ferenc József - Versben és eredeti, Basó féle haikuban…
r>
Az élet és a lélek megrontója…
r>
r>A pletyka sötét!
r>Félelem nélkül
r>Zöm hazugságot
r>Szül eredményül.
r>
r>Pletyka, maga a sötétség,
r>A fényvesztettség,
r>Pokolba levonzó, vak mélység
r>*
r>
r>Méregként terjed,
r>Senkit nem kímél,
r>Miért állna meg
r>Már az elsőnél?
r>
r>Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása,
r>Mert az agyat is teljesen körbejárja.
r>
r>*
r>Gúnyos szavakkal
r>Illet, záporoz.
r>Megtévesztéssel,
r>Fájdalmat okoz.
r>
r>A gúny olyan, mint egy rozsdás tőr!
r>Lélekben, előre tőr!
r>
r>*
r>Vigyázz, ki ne mondd
r>A piszkos pletykát.
r>Ne legyél álnok,
r>Hamar fogd be szád.
r>
r>Ha, tovább mondod, akkor terjeszted a pletykát,
r>Növeled ártatlan rémálmát!
r>
r>*
r>Fékezd a nyelved!
r>A pletyka csapda,
r>Ha szállni hagyod
r>Lehetsz a rabja.
r>
r>Van, hogy még a halott is dumál…
r>Holttest is pletykál.
r>*
r>
r>Ha hallgatni tudsz:
r>A csend hatalma
r>Pletykának veszte.
r>Béke a jutalma.
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. február 26. – Jurisin Szőke Margit – Kínai, ,,bambuszköltészet’’ = ,,vu-csüe’’ 4x5 Rímképlet: xaxa (x = végtelen) szerzője – a 10 szavasokat írta: Kustra Ferenc
r>
