Nyáron…
r>
r>Búzamezőkön,
r>Hűs zápor veri termést.
r>Lesz-e aratás?
r>*
r>Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll,
r>Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál.
r>Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése,
r>E sors, igazolhatom, a jó Isten verése.
r>*
r>Tarlón csak gyűlnek
r>Búzaszárak csonkjai…
r>Kóró árván áll!
r>
r>Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban…
r>
Bogaras és bolhás volt Bobikánk,r>Doki mondta, fürödjön a kutyánk.r>Nosza, gyógyszer száz liter meleg vízbe,r>Az meg bele műanyag edénybe.r>r>Ötven kilós kutyát beültettem,r>Nyaka alatt fogta a bal kezem.r>Jobbal meg öntözgettem busa fejét,r>Szerette, be sem csukta a két szemét.r>r>Öt percig áztattuk a fehér lében,r>Anyu és Anita locsolta bőven.r>Szerette Bobi, nem volt ellenvetése,r>De úgy nézett ki, mint egy szétázott ürge.r>r>Végén hordóból nem tudtam kivenni,r>Felborítottam, ki kellett önteni.r>Kiöntöttem a vizet a kutyával,r>De úgy néz ki, végeztünk a bolhákkal.r>r>Budapest, 1998. július 4. ? Kustra Ferenc József ? a mi újfundlandink volt?r>
Hűha, micsoda meleg vagyon,
r>Izzadtság csorog a hátamon.
r>Felébredt a Nap, végre süt már,
r>Reméljük ez már végre a nyár.
r>
r>Más az ember közérzete,
r>Ha süti a nap melege.
r>Egészséges, ha mértékkel
r>Élvezzük, meztelen testtel.
r>
r>Jó ez búra, a lobra és bajra,
r>Szívet melengető nap sugara.
r>Élvezzük ezt, mert oly' egészséges,
r>Hipp- hopp jön az ősz és a nyár véges.
r>
r>Budapest, 1997. május 13. – Kustra Ferenc József
r>
Az öregkor hajnalán…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény,
r>De az öregséget megélni, terhelőn kemény…
r>Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény.
r>*
r>(Tükör apeva)
r>A
r>Létem
r>Utálom.
r>Gonosz sorsom
r>Folyvást kergetett!
r>
r>Folyvást kergetett
r>Gonosz sorsom.
r>Utálom
r>Létem,
r>A…
r>*
r>Sajnálom, de múltamon csak muszáj… rágódok,
r>Mert még élek, bár igaz, öregen… vánszorgok.
r>Amúgy meg saját, jelen létünk, egy jól kisarjadzott ága
r>A múltunknak, életfánknak egyik, még élő oldalága.
r>A már elszáradt, régi ágak is élnek, mert a sorsunk belőlük fakadt,
r>Így aztán rabmadaram vagyok az életfám ágán… létfonal majd szakadt.
r>*
r>(senrjú csokor, félhaiku láncban)
r>Oly’ lélekőrlő,
r>A saját sorselemzés.
r>Ez barátkozás…
r>
r>Oly’ lélekőrlő,
r>Hosszú életelemzés.
r>Pedig a mienk…
r>
r>Oly’ lélekőrlő
r>Múltunkkal szembesülni.
r>Élet volt és van…
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Villámlásról…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget,
r>De a nap talán megkönyörül, elhessenti, mint legyet…
r>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget.
r>*
r>(HIAQ trió)
r>Juj, de rejtőzködő
r>Ez a fényharcos… bujkálgat.
r>Görbe fénykardja van.
r>
r>A felhő mögül csak
r>Kicsap vadul, rettegtetőn.
r>Félelmet is ébreszt.
r>
r>A fénykardja zajos,
r>Nagyon recseg az ég alja.
r>Van már sokágú is!
r>*
r>(10 szavas)
r>Aztán már Nap sem bír vele.
r>Kiszabadul az összes eleme.
r>*
r>(Senrjú duó)
r>Már csak felhő és
r>Árnyék az ég, villámlik!
r>Fényharcos dühős.
r>
r>Magában vagdal
r>A felhők közt… dörgések.
r>Fényharcos dühős.
r>*
r>(Senrjon)
r>Csak a sufninkba nehogy
r>Belecsapjon. Oly sok fa égne.
r>Bútortárolónk.
r>*
r>(Bokorrímes)
r>Mintha csökkenne a dühe, már nem is vagdalkozik úgy!
r>Nézem és látom, csökkenek a felhők is, gyorsan, amúgy.
r>Nincs már a villámszórás, süt a nap, harcos elment… amúgy.
r>
r>Vecsés, 2016. - 2020. augusztus 20. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>

Értékelés 

