Idő 
Értékelés 
Értékelés Láttátok felnőni a világot.r>Miképp szór az ember mérges átkot.r>Tettekkel, szennyes szóval dúlja szét,r>amit megteremtett a mindenség.r>r>Láttátok felnőni a világot.r>Ti, akik csak néhányan ott álltok.r>Megmaradt magja emberiségnek.r>Lehetőség új teremtésének.r>r>Hát neveljetek fel új világot.r>Teremtsétek meg isteni álmot.r>Rajtatok múlik, mi lesz a vége.r>Boldog jövőt hozhattok el végre.
Egyszerűen fogalmazva két realitást ismerek:r>Egy belsőt és egy külsőt, vagy ha tetszik,r>Egy szubjektív és objektív világot.r>Akár milyen határtalannak is tűnik a világr>végtelen távlataival, minden emberi koponyábanr>potenciálisan van egy világegyetem.r>Fejemben nincs helye se “id”-nek se “ego”-nakr>melyek vad spekuláció alapján fogantak,r>mert minden alkalommal mikor van egy ötletemr>egy ősrobbanás vagy egy szupernóvar>lángra lobban a koponyámban.r>r>Ezért, Sigmund bácsi, te ravasz vén róka,r>Tudatom veled hogy nem vagyok rabjar>a szenvedélyemnek, és nincs semmi vágyamr>visszakúszni anyám méhébe.r>Még kevésbé akarom apámat meggyilkolnir>hogy anyámmal hálhassak.r>Inkább, magamon túl nyúlok, hol igazi lényemr>olyan mint egy mozdulatlan inga,r>vagy egy függőón mely világosan kimutatjar>a különbséget a vízszintes és a merőleges közöttr>és emígy állok.r>r>Bármi történik, szemem és fülem nyitva van,r>és ha nem is vagyok hatvan évnél több,r>magamban hordom vezércsillagomat,r>de te, kedves Zigi, az ingatagokat és őrülteketr>használod mércédé. Valaha is gondoltál arrar>azokat tanulmányozni kik próbáljákr>az emberi szférát túlhaladni, vagy talánr>úgy gondoltad hogy szárnyra kapnak,r>és ezért elérhetetlenek részedre?r>r>Míg te, vén szélhámos, turkálsz poros és nedvesr>tárgyak között egy nedves pincében,r>én a házam tetején ülök és engedem magamatr>elragadtatni az éjszakai csillagok által,r>és vízióim vannak Buddhák és ős bölcsekről kiknekr>ajkain csüngök amint egymással beszélgetnek.r>Amint álmodozom, a Himalája csúcsaira kerekedekr>és bennsőséges ismeretet szerzek a tiszta fehér fényről.r>Te viszont le akarsz engemet rántani valamiféler>ősiszapba, melyre csak úgy tudok válaszolni hogy: Pfuj!
Szakíts le rólam egy virágot.r>Ágamra nőtt lélekszilánkot.r>Sötét földbe merült gyökerem,r>táplálta fényre az életem.r>r>Szakítsad le, vigyázz rá nagyon.r>Ilyen nem terem csak úgy vadon.r>Belőlem fakad ez a virág.r>Lélek mélyből izzó szalmaláng.
A szeretet mennyit ér,r>és az élet mennyit kér?r>r>A misztérium válaszar>az utolsó vacsora,r>r>melyben a bor és a kenyérr>hagyatékosan test és vér.r>r>Melyben Krisztus tudattar>hogy a borban és kenyérben,r>r>a testében és a vérében,r>áldozatát ránk hagyta.
Szép a magyar a költő ajkán,r>és szívemben van a szépsége,r>r>de a szép szónak mindenr>nyelven egyenlő az értéke.r>r>Ki bejárta a világot,r>az egy kissé messzebb látott,r>r>és minden népnek embere,r>mert a földnek nincsen pereme.r>r>De kétségtelenűl szép a magyar,r>főképpen ha szívből szaval.
