Idő 
Értékelés 
Értékelés Szigorú és mély a téli erdő,
r>A hó, mint nap, vakítóan ragyog.
r>A ragyogása mélyről feltörő…
r>Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog.
r>
r>Autónk lágyan, suhanva siklik,
r>Fák között a kemény, jeges úton.
r>A mély, rettenetes erdő játszik,
r>Hallom… gumik gördülnek surrogón.
r>
r>Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb…
r>Eltört fa áll derékig a hóban,
r>De most már úgy látszik, megyünk ki… jobb!
r>Erdő Isten néz ránk… bocsátóan.
r>
r>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József
r>
Rian fejemben a fagyott sejttömeg.r>A puszta szeretetből katasztrófar>Épül, véres agyam vár parancsszóra.r>Analízál majd kételyt szór a löveg.r>r>Eddig jó lélek hordozója voltam,r>Mégis elönt a tengernyi aljasság.r>Pillanat tört e reám, mint balgaságr>Vagy a pillanatba magam tapostam?r>r>Mérhetetlen gonosz, igazán emberi.r>Mindig is ott volt a mezsgye, amin túlr>Mindent mi vagyok a vágy felülmúl.r>Zsigeri célomnak nem tiszták eszközei.r>r>Kegyetlenül hasogatja lelkem a leány.r>Igaz jót kerestem, szépet találtam.r>Főbűnök táncolnak, én is beszálltam,r>Egyik hívja másikat, nem nehéz talány.r>r>Mivé lettem én? Bölcs vadállattá.r>Mi voltam? Ember ki nem válhatott naggyá.
Szenvedéllyel nézlek, r>Jegyed van a szívembe,r>De más vonalakon bliccelsz.r>Azokon biztos sok a megálló.r>r>Hagyom az agyalást,r>Büszke vagyok magamra.r>Józan vagyok, de semmi érv.r>Várom a nyáltengert.r>r>Bugyog a vér ajkaidban,r>Mindenféle vérsejttel tele.r>Szerencsés egy banda.r>Kérlek, ne használd.r>r>Szívemet hányom eléd.r>Nincs nálam, külső zsebben se.r>Talán Otthon hagytam, de r>Elmúltam már tizennyolc.
Én vagyok az... Itten, én!
r>De lennék én fenomén?
r>Ez bizony, nem csak az én vágyam,
r>Sok ember lenne benne társam…
r>
r>Ezt a sors, persze keveseknek adja meg,
r>A többség, marad maga szintjén, a tömeg...
r>Tömegnek lenni, vajh jó-e?
r>Ha nincs más, ezt kell élnie…
r>
r>A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol,
r>Mi lesz holnap, holnap után, a jövőben… úgy marcangol.
r>Bármi lehetnék, és az lenne nekem az új élet,
r>Ha minden marad... a hétköznap úgyis folyó élet.
r>
r>Vecsés, 2014. február 19. – Kustra Ferenc József
r>
Ennyi kell, kizárólag. Egy kávé ami forró.r>Kilábalok az álomból s lefőzöm amint r>Eszembe jut a tegnap, a sok üres korsó.r>Izmok rándulnak, mosolygok. Kávé kell,r>Meg bele tej. Magyar termék, az az olcsó.r>r>Zimánkós az idő, vagy a véralkoholszintr>Csappant meg, köntösöm felhúzom.r>A cukor, tejpor meg nutella rámtekint,r>Mindenből teszek, egyik se kell bele,r>mellé kellene Ő, aki rám se legyint.r>r>Asztal végében ülhetnél, vagy rajtar>a terítőn, az ínyenc eledelek között.r>Mesélhetnél vagy fakadhatnál dalrar>Is rögtön, arról amit álmodtál, ami kell.r>Csak szúró szemeid vesd erre az arcra.r>r>Több kell, mint kávé. Jobb kell mint köntös.r>Kívül-belül melegíts, érzékszerveim kösdr>Le kérlek testeddel, érzem milyen bűvös.r>Most nézem, a kávéspoharam még tele,r>Kortyolom, most ez kell, ez a közömbös.
