Idő 
Értékelés 
Értékelés Pezsegve bukik át a víz a gát tetején.r>Emlék szűrődik át a valóság szövetén.r>Mint reggeli fény a szúnyogháló anyagán.r>Olyannak tűnik most, ez az emlék is talán.r>r>Kacagva rohantam a gáton kis gyermekként.r>Ittam magamba a boldogságot cseppenként.r>Itt ülök a régi gát mellett emlékezve.r>Gyermekkorom szépségei jutnak eszembe.r>r>Mezítláb futva a tarló sárga tengerén.r>Játszottam az élet csodálatos hangszerén.r>Nem nyúzott az élet által rám ruházott gond.r>Akkor azt hittem a keserű ember bolond.r>r>Még nem mételyezett meg az élet keserve.r>Bár csak felnőnék. Vártam én akkor epedve.r>Most meg újra kisgyermek szeretnék lenni én.r>Igen, talán ez lehet a felcserélt remény.
A búzamezők
r>Napjai már lejártak.
r>Pékek öröme.
r>*
r>Tűző napocska
r>Aranya kalászt érlelt.
r>Roppanó kenyér.
r>*
r>Boglyák glédában,
r>Nap még tüzes csókot oszt.
r>Árnyékban sincs hűs.
r>*
r>Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
r>Az árnyékba bújt estlepel meg felbujtó.
r>Utána futnék, hogy el ne menjen nyaram…
r>Most nem mehetek, elfeküdtem a nyakam…
r>
r>Most is csak állok, érzem, lelkemből illanó vágyakat,
r>Próbálom élvezni körbeölelő napsugarakat.
r>Este is, az éj fekete leplébe takarózik az ég,
r>Szívemet vágyva, fájdalom feszíti, mikor lesz újra kék…
r>*
r>A bárányok már
r>Összebújtak, zord idő!
r>Eső kezd esni.
r>*
r>A mélyülő éj-kékbe sápadtan figyel a csillag-sereg,
r>Nem is hunyom le szemem, vigyázok, mert egy még eltekereg.
r>Hegyen, az átmelegedett sziklák, árnyékot már nem adnak,
r>Az ott lakó vaddisznók, bánatos röfögésre fakadnak.
r>
r>Már a Nap is remegve, bánatosan, láthatáron lemenő,
r>Izzad is, látszik horizonton, hogy ott nagyon esik az eső.
r>Eső, rossz idő, köd és a viharok, mind jelzi, ez az elmúlás,
r>Kacagva támadó szélvihar, mit készít... puha-avar újulás.
r>*
r>Felharsan gerle
r>Hangja, erdei csendben.
r>Párját keresi.
r>*
r>Elgondolkoztam, hogy az ősznek is megvan a maga szépsége,
r>Halottak napja persze nem jó, ez azért lélek reménysége…
r>Távoli vihar hangjából hallom, hogy nem is kell sokat várni,
r>Szőlő is lassan beérik, szüret is lesz, csak neki kell állni…
r>
r>A diónk is beérett, már lehet Kossuth-kiflit sütni,
r>Bízok, hogy az aranyló napsugarak fognak még sütni…
r>Lelkemben már zsongva dúdolgat az ősz éneke,
r>Pirosodik a „vecsési piros” szép nagy szeme.
r>*
r>A tiszta égbolt
r>Sötét egén, Hold suhan.
r>Halvány árnyékok.
r>*
r>Lesz még itt, hogy a szélvihar leveri a fák kabátját,
r>Meg beűzi nálunk is, a kutyaólba a lakóját.
r>Lesz, hogy a léptünk majd a harmatos fűben tocsog,
r>Éhes varjúsereg, meg szántásban trécsel, locsog.
r>*
r>Úti nyárfasor,
r>Mellette él dinnyeföld.
r>Már érett dinnyék.
r>*
r>Lehunyt szemmel látom szépséges, újuló őszi fényeket,
r>És ezzel azt hiszem, sikerült is megfogni a lényeget.
r>Túl a láthatáron hideg hajnal erre lép,
r>A réteken elterülő fűszőnyeg még szép.
r>
r>Az erdőt kigombolja, lemezteleníti a szél,
r>Hallani, hogy két fuvallat-roham egymással beszél.
r>Bámész fellegek is munkába állnak, összeállnak,
r>Nem sajnálkoznak a fák által levetett kabátnak…
r>*
r>Kezdő szélvihar
r>Öreg drótkötélen ül.
r>Leesve, dühöng.
r>*
r>Hideg szelence
r>Lassan nyílik. Viharok.
r>Minden, köd-nedves.
r>*
r>Falevél hullik,
r>Felrepíti vadult szél.
r>Még, napfény szikra.
r>
r>Vecsés, 2014. október 1. – Kustra Ferenc József - Versben és eredeti, Basó féle haikuban…
r>
Az élet és a lélek megrontója…
r>
r>A pletyka sötét!
r>Félelem nélkül
r>Zöm hazugságot
r>Szül eredményül.
r>
r>Pletyka, maga a sötétség,
r>A fényvesztettség,
r>Pokolba levonzó, vak mélység
r>*
r>
r>Méregként terjed,
r>Senkit nem kímél,
r>Miért állna meg
r>Már az elsőnél?
r>
r>Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása,
r>Mert az agyat is teljesen körbejárja.
r>
r>*
r>Gúnyos szavakkal
r>Illet, záporoz.
r>Megtévesztéssel,
r>Fájdalmat okoz.
r>
r>A gúny olyan, mint egy rozsdás tőr!
r>Lélekben, előre tőr!
r>
r>*
r>Vigyázz, ki ne mondd
r>A piszkos pletykát.
r>Ne legyél álnok,
r>Hamar fogd be szád.
r>
r>Ha, tovább mondod, akkor terjeszted a pletykát,
r>Növeled ártatlan rémálmát!
r>
r>*
r>Fékezd a nyelved!
r>A pletyka csapda,
r>Ha szállni hagyod
r>Lehetsz a rabja.
r>
r>Van, hogy még a halott is dumál…
r>Holttest is pletykál.
r>*
r>
r>Ha hallgatni tudsz:
r>A csend hatalma
r>Pletykának veszte.
r>Béke a jutalma.
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. február 26. – Jurisin Szőke Margit – Kínai, ,,bambuszköltészet’’ = ,,vu-csüe’’ 4x5 Rímképlet: xaxa (x = végtelen) szerzője – a 10 szavasokat írta: Kustra Ferenc
r>
Elemezgetés…
r>
r>(vers)
r>Az éji sötét vágtat matton, színtelenül,
r>Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül…
r>Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés?
r>Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés….
r>
r>Túl
r>Sok a
r>Fájdalom,
r>Sokszor űztem
r>Elérhetetlent.
r>*
r>
r>(TANQ)
r>Beszorultak szavak,
r>Immár elérhetetlenek.
r>Szenvedés… hullik már?
r>
r>Szép
r>Szó a
r>Szeretet,
r>Volt... elveszett.
r>Már csak szenvedek.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Fény, soha nem hatol át ködön,
r>Ez a vaksiság, köbön.
r>
r>Fény
r>Sem jut
r>Már elég,
r>Vakon megyek
r>Hervadás felé...
r>*
r>
r>("Shiliuziling" – kínai versforma)
r>És
r>Után, oly’ bősz az esdés,
r>De minek?
r>Az természetes?
r>
r>Még
r>Vannak
r>Óhajok,
r>Csábítóak...
r>Ám csak ábrándok.
r>*
r>
r>("Yijiangnan" – kínai versforma)
r>Vágtató
r>Éjsötét elől,
r>Beszorultak a szavak!
r>Csend van a beszéd felől…
r>Szenvedés, elől!
r>
r>Éj
r>Sötét,
r>Szó retten,
r>Csend is szótlan,
r>Hóhér a magány...
r>
r>Éj
r>Sötét,
r>Szó akad,
r>Megszeppent csend…
r>A magány, meg… öl.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Jó tettemért, jót várok helyébe,
r>De fájdalmat érzek, kapok cserébe.
r>
r>A
r>Mondás
r>Kétszínű,
r>Néha becsap,
r>Fájdalmat okoz.
r>*
r>
r>(„vu-csüe” – kínai versforma)
r>Darabokra hull
r>Lét öröksége?
r>A mámor sötét,
r>Ez a lét vége?
r>
r>Hol
r>Van a
r>Sok emlék?
r>Zsibbadt vágyak.
r>Nélkülük nincs lét.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A fény a sötétre mered menekülés közben,
r>Sötét üldözi? Nézzük, igen, olyan lökötten…
r>A fény a sötétre mered menekülés közben.
r>
r>Fut
r> A fény,
r>Ijedten.
r>Űzi sötét,
r>El tudod hinni?
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Gondok, már megszűntek!
r>Kibeszélők, nem ismerik
r>Másként az életet?
r>
r>A
r>Teher,
r>A gondok,
r>Súlyosabbak,
r>Évek múltával.
r>*
r>
r>(„Zhuzchici” – kínai versforma)
r>Fény halad, menekülés?
r>Ezer év, leépülés?
r>Esdőn nyújtom kezemet...
r>Ezer év, gödrösödés?
r>
r>Mint
r>A test,
r>Szellem is
r>Töpörödik.
r>Létért esdeklek.
r>
r>*
r>(oximoron)
r>Lassan, békésen és csukott szemmel továbbmegyek,
r>Ujjongva ugrálni kéne, hogy vagyunk! Emberek…
r>
r>Már
r>Vakon,
r>Tévhittel
r>Élem létem.
r> Emberhez méltón?
r>*
r>
r>(európai stílusú haiku)
r>Hullaszagra jön,
r>Elsilányult valóság?
r>Arcokon mosoly…
r>
r>Vecsés, 2010. november 3. - Szabadka, 2018. február 23. – Kustra Ferenc – a versszakokat 12 féle más-más stílusban (Egy témában!) én írtam. Alájuk az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Létért kiálltok!”
r>
Mily’
r>Ékes
r>Takaró.
r>Körül ölel
r>Ő, sötét estem.
r>
r>Estére, én takarni készültem a törékeny tested,
r>De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested.
r>
r>Sötéség honol,
r>Nem téveszt(ő).
r>Titkot rejt,
r>Takarj
r>Be!
r>
r>Innen, már összeért a tér az idő és a lét
r>Mi meg csak élveztük a szerelem hevét.
r>
r>Nincs már távolság.
r>Tér, idő, lét
r>Összefut.
r>Órák,
r>S mi.
r>
r>Bármilyen távol,
r>Tér, idő, lét
r>Egy immár.
r>Égünk
r>Mi.
r>
r>Aztán a csend eluralta a szobát, a létünket.
r>Álom meg győzött, betakarta az eszünket.
r>
r>Hull
r>Álom
r>Mézédes.
r>Mámoros csend
r>Még légben cselleng.
r>
r>Mámor-csend lebeg,
r>Júdásként súg.
r>Méz-álom,
r>Elmét
r>Csen.
r>
r>Csend,
r>Tettek
r>Júdása.
r>Mély álom
r>Valót feledtet.
r>
r>Vecsés, 2017. november 18. – Szabadka, 2017. december 11. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
