Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és apevában meditált a szerzőpáros…
r>
r>Esteledik, napi elmúlás közeledik
r>Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
r>Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
r>Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg.
r>
r>Nap
r>Korong
r>Alant jár.
r>Est sötétje
r>Közeledik már.
r>
r>A dombról búcsút
r>Int ódon vár.
r>Lassan rá
r>Álom
r>Hull.
r>*
r>Percek felébrednek, hogy siessenek vagy sem,
r>Sötét lepel is készül, hogy leterítsen-e mindent.
r>Táj, sötétülő bíborvörösben... csak nézem.
r>De, a szín is elmegy aludni, itt is hagy majd, mindent.
r>
r>Lesz
r>Álom,
r>Vagy mégsem?
r>Múló percek,
r>Majd elárulják.
r>
r>Alomba merül
r>A táj. Sötét
r>Takaró
r>Mindent
r>Fed.
r>*
r>Sötétben ébred a szerelem is, majd ural mindent,
r>A vágyak is felkeltek, eljöttek, hogy tobzódjanak.
r>Reggelig tart az uraskodásuk, elérnek mindent,
r>A várfalak még vakolatra várva, álmodoznak.
r>
r>Éj
r>Ébreszt
r>Szerelmet,
r>Vágy nő, szárnyal
r>Csillagos égig.
r>
r>Ódon vár meg csak
r>Álmodozik,
r>Új ruhát
r>Venne
r>Már.
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 1. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a versszakok alá az apeva párokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok…
r>
r>Mint egy szétlőtt makadámút az életutam,
r>És már régen rájöttem, ez csak előfutam...
r>
r>Ó!
r>Csodák
r>Csodája,
r>Minden ragyog
r>A kék ég és Föld.
r>*
r>
r>Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk...
r>A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk!
r>
r>Mily
r>Kellem,
r>Tavasz van.
r>Szívben ébred
r>Bűbájos érzés.
r>*
r>
r>Villámok erősszakosan ölelik az erdőt,
r>Tovább fenyegeti a gaz reszketőt, remegőt!
r>
r>Te,
r>Drága!
r>Fényedben
r>Úszik lelkem,
r>Jó, hogy velem vagy.
r>*
r>
r>Hajjaj,
r>Nagy itt a baj!
r>Anyám otthon, csendben vár, biztosan nem örül,
r>A hülyeségeimbe lassan beleőrül...
r>
r>Mily
r>Csodás!
r>Hevesen
r>Ver, kalapál
r>Szívem, keblemben.
r>*
r>
r>Kukoricásban
r>Dagonyáz a vaddisznó!
r>Csak szárazság van...
r>
r>Fitt,
r>Derűs
r>Életem.
r>Szívem zenél,
r>Lelkem zsong veled.
r>*
r>
r>Játszótéren, juj, kemény a beton.
r>Szülő az, ki tanulságot levon!
r>
r>Most
r>Szemem
r>Mosolytól
r>Csillog, villog.
r>Ugye itt maradsz?
r>*
r>
r>Csendben ültem fönn az eperfán,
r>A kék-madár meg csak meredt rám.
r>Hívtam őt, de a szárnyával megcsapott
r>Lóra kapott és oly' gyorsan ott hagyott...
r>
r>Jó
r>Nekem
r>Így veled,
r>Ha menned kell,
r>Csak ne örökre.
r>*
r>
r>Voltam én katona is, békében, nem voltam fronton,
r>Pedig, lehet, hogy nem volna gondom, semmilyen fronton...
r>
r>Térj
r>Néha
r>Be hozzám,
r>Én várok rád.
r>Ó, te! Boldogság...
r>*
r>
r>Szép lelkem elsőre beköltözött egy romvárba,
r>Így talán mehetett volna akár mozdonygyárba.
r>Már tudom, a váram egy szétnyilazott roncstelep,
r>Szó szerint semmi nincs, így lehet enyém... címszerep.
r>Nem kell ajtót zárni, a fő-falak is kupacban,
r>Ezt éljem, ha tudom… remek, végzetes gubancban.
r>
r>Vecsés, 2018. február 25. – Szabadka, 2018. február 27. – Kustra Ferenc- A verset én írtam, az apeva csokrot, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Érte élni érdemes”.
r>
Életképekben
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat,
r>Ha tán’ holnap eső lesz, akkor ez csak egy falat…
r>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat.
r>
r>(Bokorrímes)
r>A mezőn egy kútágas áll és a gém a napmelegtől, víz nélkül kiszáradt,
r>Az arra járó őz és vaddisznó csapat, a tikkasztó hőségben kifáradt...
r>Nem tudják, de már soha nem lesz víz, az utolsó vödörrel rég volt... kiáradt!
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>A tanya körül a gazda, állatainak mindenhol lekaszálja a füvet,
r>Aztán meg udvarban kis-óriási kazlakba rakja… csodálja is a művet!
r>A fű jól kiszárad, majd szénapadlásra kerül. Állatok eszik: széna művet!
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
r>Melegíti őt nagyon a nap és ezért elbújik a levelek között…
r>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
r>
r>Vecsés, 2020. július 2. – Kustra Ferenc – a zárt-tükrös az saját fejlesztésem. Úgy kell olvasni, hogy először az egyest és a 2. –t egyben, utána a 2. –t és a 3. –t egyben, majd ekkor lehet értékelni.
r>
Néztem ki az ablakon…
r>
r>(Senrjon)
r>Tudhatnám van-e neki
r>Komoly ok, nyájasságban ríni?
r>Könnyei hulltak.
r>*
r>
r>(Senrjú duó)
r>Láttam, változott
r>A nyájassága gyorsan.
r>Könnyek kopogtak.
r>
r>Jaj! Felfigyeltem,
r>Szuszogás érdes hang lett!
r>Csak nézek! Hörög…
r>*
r>
r>(Apeva)
r>A
r>Vihar
r>Mutatta
r>Már vicsorát.
r>Neki állt följebb.
r>
r>Vecsés, 2021. június 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
Ahogy sétálva lassan beértem erdőbe, a szépség, szinte megdermesztett!
r>Ahogy körülnéztem, ugyanazt láttam, mint tavaly. Meglepetés lebegtetett!
r>Ahogy fölnéztem, a tavaszi lombkoronát erdő hordta! Gyönyörködtetett!
r>
r>A nap is sütött már, tavasziasan erősen, kezdett jól melegíteni,
r>De, az erdő lombjaik között, csapdába esett… nem lehetett segíteni!
r>Itt buzgón dúlt kora-nappali estve, mit nem lehetett kivilágítani.
r>
r>Hogy a szépség eme mesés csendjét kiélvezzem,
r>Egy picike füves dombra ültem, majd eldőltem.
r>Ezt felemésztő buzgalommal, szundikálássá fejlesztettem.
r>Jólesett, tán' még horkantottam is, így semmire nem figyeltem!
r>
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem,
r>Aztán már csak azt éreztem, hogy lélekben éltem…
r>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem.
r>*
r>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól,
r>De rosszul esett, nagyon is féltem a sok villámlástól…
r>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól.
r>*
r>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott,
r>Nem voltam messze, a fa kigyulladt, gyorsan lángra kapott…
r>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott,
r>*
r>
r>Nyakam közé kaptam a lábam, hogy futásnak induljak,
r>De, azonnal fának mentem, jaj, miként, hogy szabaduljak?
r>Kábán néztem, megjött több villám, közöttük a testvére is,
r>Ugyanoda csapott le, közelembe… Szabadulnék, hogy is?
r>
r>A tűz átterjed a szomszédos fákra, gyorsan, nagyon égtek,
r>De eső nem jött… elmosta volna, tűzet! Ez kéne néktek!
r>A veszetten viharos szél, letört egy nagy ágat,
r>A kegyetlen vihar, fejemre sodorta ágat...
r>Mikor leütött az ág, megjött egy villám a másik irányból,
r>Lecsapott, fa már égett is, én meg hogy jutok ki válságból?
r>
r>Rettenetes volt a hangja,
r>Éreztem kábaságomba…
r>Döbbenetesen észleltem, jól-nagyon belerondítottam gatyámba,
r>És akkor ért oda –éppen- az erdőkerülő végre- valahára…
r>Talán a bajba került turisták mentsvára?
r>Látta, hogy támolygok, biz' segít nemsokára?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz,
r>Mire felébredtem és visszatértem létembe... meleg naphoz…
r>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz.
r>
r>Hmm… most jövök rá, mennyire -igen gyorsan- elnyomott buzgóság,
r>Viszont jó, hogy felkeltettem, rossz álmom volt, jó nagy marhaság.
r>Volt valami villámlás, dörgő vihar… ez mind, hagymázasság?
r>
r>Körbeforogtam, mindenfelé szép nyári volt az idő,
r>De órám nincs, csak éreztem letelt a pihenő idő!
r>Tudtam, hogy ma kellett erre járnom… kiránduló idő!
r>
r>Vecsés, 2021. február 3. – Kustra Ferenc József
r>
