Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Huh! Minő torz ez a világ, amikor szeretetnek mondják a gyűlöletet!
r>Amikor haragnak állítják be a földrendszerű végzetes önérdeket…
r>Amikor, Te jó vagy és nem is érted, mi az, ami veszélyezteti létet
r>És
r>Fel nem foghatod, hogy az emberi létben miért folytatnak kivégzéseket…
r>
r>Viszály, meg nem értés, távolságtartás. Mind körülöleli a lévő létet…
r>
r>Vecsés, 2020. november 6. – Kustra Ferenc József
r>
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
r>Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
r>Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
r>
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
r>Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
r>
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
r>Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
r>
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
r>Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.
r>
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
r>Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
r>
r>Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
r>
Apám drága, elég nagy baj az már nekünk,
r>Hogy még életedben, nem tettél jót velünk.
r>Ezt tanultad tán', vagy megörökölted nagypapámtól?
r>Elvetted lélekélelmemet, mint idegen szájtól.
r>
r>Erzsi feleségeddel nekem, semmi bajom nem volt,
r>Akkor ő miért gyűlölt engem? Gonosz egy némber volt.
r>És az meg, amit Te követtél el, csúcs disznóság volt.
r>
r>Csütörtökön volt az örökségi tárgyalás,
r>Ti előtte vasárnap, mint ahogy volt szokás,
r>Engem és a családomat meghívtátok ebédre,
r>És tárgyalásról, hosszasan elegyedtünk beszédbe…
r>
r>Szót nem mondtál, hogy ott leszel, nem kérdeztél meg, mint ellenségem,
r>És az idegen albérlőkkel megvetetted az örökségem.
r>Miért nem nekem ajánlottad föl a részedet, ki fiad vagyok?
r>Erzsi feleséged bebeszélte, hogy én az ellenséged vagyok…
r>
r>Én bizony, még azt sem tudom, hál' Istennek, hogy a sírod hol van,
r>Így nem viszek soha képmutatásból virágot, bárhol is van…
r>Egy biztos, vagyontalan senkivé tettél,
r>Ilyen gonosz velem mért, hogyan lehettél?
r>
r>Vecsés, 2020. március 1. – Kustra Ferenc – önéletrajzi írásom.
r>
Megy a felhívásom…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom…
r>Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom…
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom.
r>*
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány,
r>Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány…
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány.
r>
r>Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat,
r>Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat...
r>
r>Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek,
r>Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek,
r>És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek.
r>Most az újévben emberek régi utakon előznek?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben?
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>*
r>(Septolet)
r>Csak együttműködni!
r>Egymásra nézni…
r>Nevetve ökörködni…
r>
r>Emberi faj!
r>Minek nektek baj?
r>Inkább szeretve;
r>Együttműködve…
r>*
r>Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok?
r>Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok!
r>
r>(Anaforás, belső rímes, önrímes)
r>Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el.
r>Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el…
r>Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el?
r>
r>Mondja nekünk a dal is; „szeressük egymást gyerekek…”
r>Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek…
r>
r>Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Bujkáló hold alattr>Lettünk e föld rabjai.r>Szekereink néma csend félelmévelr>Haladtak untalan utakon.r>Ponyvája csattogása messze hallik a végtelenségbe.r>Vad gyűlölet ölelte át a tájat.r>r>Bánatos cigány asszonyok sírása hallikr>Gonosz bőgő hangja kíséretében.r>Az elmúlt idők véres színjátékar>Öli belénk a félelmet,r>Múltunkban és jelenünkbenr>Nélkülözzük Istenünk szeretetét.r>r>Gyenge, harmatos szekereink ébredeznek,r>Hajnaltájt vadvirágot szed egy árva lány.r>Szenvedéseink Isten ajándéka,r>Életünket keseríti.r>Gyötrelmes kínjainkonr>Haladtak szekereink Európa felé.
