Idő 
Értékelés 
Értékelés Hó
r>Tisztán
r>Születtem.
r>Fényből, sárba
r>Taposott a sors.
r>
r>Mint
r>A hó,
r>Tisztának
r>Lettem. Sárba
r>Tiport az élet.
r>
r>Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet.
r>Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt.
r>Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek,
r>Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek.
r>
r>Nem sopánkodok...
r>Az mit sem ér.
r>Élni kell,
r>Míg van
r>Lét.
r>
r>Álnok világban
r>Élnem muszáj.
r>Nem segít
r>Semmi
r>Sem.
r>
r>Vecsés, 2000. február 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Élni kell”
r>
A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye,
r>Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye…
r>Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza,
r>És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja!
r>
r>Csend
r>Fénye
r>Magához
r>Ölel. Lelkem
r>Boldogan szárnyal.
r>
r>Sértőszó nem hat.
r>Lelkemben él
r>Szeretet,
r>Béke s
r>Hit.
r>
r>Hit,
r>Béke s
r>Szeretet,
r>Lelkemben él.
r>Sértőszó nem hat.
r>
r>A csendem jobban behatol a lelkembe,
r>Mint egy bősz kiáltás reám, keménykedve.
r>
r>Fény
r>Szárnyán
r>Repülnek
r>Vágyak s remény,
r>Az est csendjében.
r>
r>Vágyak és remények, sírós esdések este,
r>Álmomban eljutok a csendes végtelenbe.
r>Ekkor élvezem, hogy mily’ a csendesség heve...
r>
r>Éj
r>Sötét s
r>Végtelen.
r>Vak csend, lelkem
r>Fénnyel tölti fel.
r>
r>Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
r>Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
r>A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe…
r>
r>Vecsés, 2011. május 31. – Szabadka, 2017. november 26. – Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>
Sorok az őszelőről…
r>Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi...
r>Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi.
r>Nyár
r>Végét
r>Járja már.
r>Éjjel elkel
r>Lenge takaró.
r>
r>Hűvös éjszakák,
r>Űznek nyári álmokat.
r>Ősz nyugtalan... vár.
r>*
r>Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog,
r>És a fűben már kevés szentjános bogár csillog.
r>
r>Éj
r>Fénye
r>Halovány
r>Fent és lent is.
r>Már árny fedi mind.
r>
r>Már nem villognak,
r>A szentjánosbogarak.
r>A csillagok sem...
r>*
r>Arcomra árnyakat rajzol a fájdalom,
r>De, csillogó szemmel várom jövő nyárom…
r>
r>Fáj
r>Minden
r>Változás.
r>Hittel várom
r>A szebb s jobb jövőt.
r>
r>Fájdalom gyötör,
r>Jő változás ideje.
r>Hitem nem vesztem.
r>*
r>Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög,
r>De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán' nem mennydörög.
r>
r>Vecsés, 2013. aug. 24. – Szabadka, 2017. okt. 15. – A verset én írtam, alá a haikukat és az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Az ősz nyugtalan... vár.
r>
Meditáció a volt-on… vagy múlton…
r>
r>Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
r>Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!
r>
r>Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
r>Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
r>Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri,
r>Hogy én meg nem állok ott az első sarkon, őt várva, ezt meg nem érti.
r>*
r>Életkapuban csak
r>Topogok, úgy be is mennék.
r>Létem, bíz’ nem enged!
r>Még élnem kellene, tenném...
r>Vaj’ boldogságom elnyerném?
r>*
r>Strandszékem az udvar
r>Közepén napozik. Ülnék.
r>Elveszett a múltam…
r>Vannak álmaim, vágyaim,
r>Csak ülök sorsom átkain.
r>*
r>Van egy fa hokedlim,
r>Garázs előtt, ázik-fázik…
r>A múltam ül rajta!
r>Életem romokba hever,
r>Vállaim nyomja sors-teher.
r>*
r>A múltam, fölöttem és elém néz
r>Ez jelenti, éltemben nincsen méz?
r>Szélvihar is megelőzött, félrelökött, csendben dühöngve elrohant,
r>Magával vitte a régi villámokat, melyek közül sok… megfogant.
r>Homály van mögöttem, ez a fránya élet volt jó és rossz, de, már csak régvolt,
r>Ha tudni akarok valamit, építsek várat, keressek homokozót.
r>*
r>Őszömben nem csak a
r>Voltam homálya… félénk sors!
r>Nyíltan sunyi a múlt?
r>Őszöm talány, ködös voltom,
r>Ádáz a múlt, félem sorsom.
r>*
r>Szomorúan nem is
r>Látom, merre van… jövő út!
r>Lesz tavasz, lelkemben?
r>Csüggedt létem boncolgatom,
r>Vár-e jövő? Fontolgatom…
r>*
r>Irgalmas kín az élet, pusztulásomban a múltam
r>Mire a kaszás megjön, látni fogja, kifakultam…
r>A múlt szele arról zúg, hogy én is voltam... most meg már, miért nem?
r>Látom a jelenem is sötétség, nem világos a miértem.
r>Ebbe a vaksötétbe, múltba élek, a libabőrömben reszketek,
r>Ha voltam az én múltamba, akkor oda, vissza miért nem mehetek?
r>
r>Lehet itt bármilyen sötét, a szél zúgását már meghallottam,
r>Megöregedtem közben, egyszer majd én leszek saját halottam.
r>Ha jobban látnám a múltamat, akkor lenne lelkemben világosság,
r>Az álmaim mennyországáról meg azt is hihetném, ez másnaposság.
r>*
r>Néma a messzeség,
r>Úgy látom, cicázik velem…
r>Szél ül, árokparton.
r>Csalogat, nesztelen távol,
r>Mozdulatlanság... csend bájol.
r>*
r>Az életem, őszi tájában járva,
r>Kiégett fűcsomók között sétálva,
r>Merengek, hogy, hogyan is volt régen,
r>Miért van az… a régi fényképen?
r>
r>Tudatommal a múltam sírjában fekszem,
r>Gesztenyésben a gesztenyéket felszedem
r>És majd igyekszek, hogy én, magamnak tetszem…
r>*
r>Az utolsó, cérnát
r>Szaggató pillanat, hallgat!
r>Még több türelem kell?
r>Békés csend honol a tájon,
r>Nem bánt senki, nincs mi fájjon.
r>*
r>A szürkés felhőhegy az égen állva, nem mozog,
r>Lelkem is volt, és talán a múltban éppen kocog.
r>Sötét a csendes éj, nem hallom ki, aki morog.
r>
r>Őszöm tájékain sétálgatva, velem nem tart tán' senki,
r>Mélázva a múlton, képzelődők, hogy voltam én valaki…
r>Körülölel jótékony csend, bennem ezzel valamit megment,
r>Életzajban hallgatom, de már nincs… eszerint ő, rég elment.
r>*
r>Őszöm várja telet,
r>Szolgálata, lassan lejár.
r>Tényleg, múltban voltam?
r>Ősznek vége, telet várom,
r>Voltom múlté... örök álom.
r>*
r>Életváram falai porladoznak, bár még bent lakik a múlt,
r>De, ha minden leomlik, akkor lesz az, hogy az én múltam kimúlt.
r>
r>Majd ha, meghalok, sírt ásnak nekem, és én abba fekszem,
r>Ott a hidegben, fázósan a múltamat elfelejtem,
r>És már senkit nem fog érdekelni, hogy ki is lehettem.
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 28. – Szabadka, 2017. október 16. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ –kat én írtam, a HIAQ –k alá a verset, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ,,Csalogat, nesztelen távol’’
r>
Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban.
r>
r>Születni, meghalni,
r>Ez az élet menetrendje,
r>Közte élni kell’ ne...
r>***
r>
r>Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában
r>Ébredtem az újdonsült világomra.
r>Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban
r>És
r>Így készültem jövő túlvilágomra...
r>
r>Csak ilyen masszát kaptam életemben... nagy adagokban.
r>
r>***
r>Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad,
r>Hátad beleroskad.
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 4. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –t és a 10 szavast, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit.
r>
