Idő 
Értékelés 
Értékelés Szokva volt a királyi udvar élvezeteihez,r>A tágas termek ragyogásához és bűvöletéhez,r>És a párnákkal töltött kamrák kényelméhez.r>Ismerte az édes borok és egzotikus ételek ízét,r>És a vonós hangszerek és fuvolák dallamait.r>Látta a táncos lányok csábító varázsát,r>És tudta hogy milyen a beteljesülés elegáns végtagú,r>sötét szemű kurtizánok karjaiban.r>De ennél többnek kellett lennie!r>r>Tehát eldobta a jogart, a koronát és minden kötöttséget,r>Mintha a palota egy arany ketrec lett volna,r>És minden öröm nem lenne több mint csupa hazugság.r>Árkokban aludt és folyók és forrásokr>Vizével oltotta szomját,r>Bogyókat és diót evett,r>Melyek hűvös erdei tisztáson nőttek.r>Aszketikus remeték társaságába keveredettr>Ez hátat fordított a világnak,r>Példájukat követve ön-megtartózkodástr>gyakorolt és hamuval borította be magát.r>De mindez a takarékosság nem volt elég.r>Mert többnek kellett lennie!r>r>Tehát a fájdalmat és az élvezetet hátrahagyta,r>Mert egyiktől sem tanult többet.r>Teljes magányban vándorolt,r>Feledkezve a világ csábításairól és varázsairól,r>Meggyőződve arról, hogy valahol, valahogyr>Boldogság és tartós bölcsesség található -r>Hogy ennél többnek kellett lennie!r>r>* * *r>r>Hetekig tartó vándorlás után végre megérkezett,r>Kimerülten és éhesen egy erdei tisztáson.r>Beállt a szürkület, és a hold felkelni készült.r>Menedéket keresett egy Bódhi fa alattr>És leszedett néhány érett fügét az ágairól.r>Ezzel csillapította éhségét és szomját mielőttr>összegömbölyödött a fa lomb koronája alatt, és elaludt.r>r>A hajnal első fényével ébredett,r>Felült és körülnézett,r>Teste pihent és elméje nyugodt volt.r>- Nem megyek tovább - mondta magában.r>- Ha itt nem találok békét, akkor nincs hová menni.r>r>Keresztbe tett lábakkal, és egyenes gerinccel ült,r>Pillantása mozdulatlan és céltalan.r>Ahányszor felmerült egy gondolatar>Elengedte, akár egy madarat melyetr>Kiengednek ketrecéből és visszaadják szabadságát.r>A csendes megfigyelőt kereste önmagában -r>Az elme uralkodóját - ami olyan voltr>Mint az élet titkos őre és fenntartója.r>r>Ezt tette napról napra,r>Amíg még a tér és az idő is elvesztette az értelmét,r>És éppen a létezés titkának küszöbén állt -r>Élet és halál, ok és okozat,r>Én és nem én; és a gyanított, reménykedettr>Ragyogás lényének középpontján.r>r>* * *r>Egyik reggel aztán felébredt és rájöttr>Hogy ülve aludt el,r>És mégsem érzett kellemetlenséget a tagjaiban.r>A teste sovány volt az önkéntelen koplalástól,r>És amelynek nem szigorú korlátozás volt az oka,r>Hanem az elmének célszerű leigázása.r>Megmosakodott egy közeli forrásban, és ivott néhány korty vizet.r>Aztán újra elfoglalta helyét a fa alatt.r>r>Az agya üres volt, és a szíve várakozással telt el.r>Lehunyta a szemét, és minden mást nélkülözöttr>Kivéve a megvilágosodás pillanatát,r>Melyet már sejtett hogy semmivel sem kevesebb,r>Mint tökéletes boldogság és teljesen megvalósult lény.r>r>Képtelen lett volna megmondani, hogy percek vagy órák voltak-e,r>Amikor gerince érezte az energia rohamátr>Fark csonti gyökeréből, amely felszabadította erőteljes fellendülését,r>És elérte a feje búbját,r>Megtelítette egész lényét fénnyel, szeretettel és erővel.r>Villámgyorsan egész lényének összes belső érzékeivel érezter>Az idő sokszínű és sokféle rohanásátr>A kezdetektől fogva, amint folyamatosan rendeltetési célja felé áramlik.r>A lét teljes történelme felvillant belső látása előtt:r>Csillagok, nap rendszerek és csillagképek születése és halála.r>És mindegyiknek meg volt a jellegzetes hangja, színe és intenzitása,r>Élénk és magasztos végtelenségben.r>r>Aztán mintha a lába közelebb ért volna az otthoni talajhoz,r>Hallotta a levelek suhogását a fák tetején,r>Madár dalt, elefántok trombitálását, méhek zümmögését,r>A sakál üvöltését, egy ágaskodó kobra sziszegését,r>És végül is az emberek hangját.r>r>Beszélgetéseket hallott a nyitott tereken,r>Izgatott szóváltást egy piacon,r>A világ fejedelmeinek kemény kijelentéseit,r>És a betegek és a nélkülözők szánalmas siralmait.r>r>Kardok csengésével,r>Kürt fújással és dob veréssel végződött,r>És a haldoklók és sebesültek nyögésével.r>Ami hátramaradt, az varjakra, keselyűkre és dögevőkre lett bízva.r>Aztán minden elcsendesedett, kivéve az erdő hangja.r>Kinyitotta a szemét, és tudta, hogyr>a Bódhi fa lomb koronája alatt ül.r>Tekintetét maga elé a földre vetítetter>És meglátott egy egyszerű vad virágot, amelyr>A termékeny erdőtalajból nőt ki, és tudta,r>Hogy se több, se kevesebb, mind annál amirőlr>Látomásai tanúskodtak. Minden fűszál,r>És minden apró kavics a folyó partján,r>Mindezek a számtalan lényekr>Az áramló víz felülete alatt és felettr>Részesei voltak a nagy kozmikus álomnak.r>Az egész világ vágyakozott és erőlködöttr>A fény felé, éhesen a felszabadulásra és beteljesedésre.r>Kutatása véget ért, és megtalálta a forrást.r>Várakozásai beteljesültek -r>Mi más is lehetett volna még?
Pajtás kutyánk elálmosodott,r>és az alábbin gondolkodott:r>Jaj, de nagyon nehéz a fejem.r>Most már csak a földet nézhetem?r>r>Nem látom a csodás világot?r>A nagy mezőt, a szép virágot?r>Bár, ha örökké csak ezt teszem,r>akkor látom én hogy mit eszem.r>r>Míg ezen gondolkodott szegény.r>Elaludt a kis kutyalegény.r>Szerinted álmában mit látott?r>Virágos mezőn csonttal játszott.
Egy megszületett csoda ez a nő.r>Szerelemre érett illatfelhő.r>Ringó csípője a kéj ígérete.r>Aphrodité szelleme jár vele.r>r>Elhal a lélegzetem, ha látom.r>Nincs nála szebb nekem a világon.r>Lelkem egy morzsáját adnám érte.r>Beleégett a szívembe képe.
Szeretem a természet varázsát.r>Hűs pataknak csendes csacsogását.r>Ahogy megsimítja a híd lábát,r>vigyázva a parti bokrok álmát.r>r>Fűz nézi mosolyogva képmását,r>ágán ölyv várja prédáját.r>Távolról harang kongása hallik.r>Az erdő sóhajában feloszlik.r>r>Hangos csend őrzi a táj nyugalmát,r>napfény szűri a lebbenő párát.r>Lelkemet már a nyugalom lakja.r>Átölel a természet hűs karja.
Tizenhat éves voltam mint néztemr>hogy apám magyar könyveit dédelgeti.r>Én már akkor tépődtem magyarságomr>és új hazám szokásai és értékei között.r>mert saját egyéniségem meg kellett védeni.r> r>Apám megjegyezte hogy már nem isr>vagyok e családnak része, hanem csakr>úgy viselkedek mint egy udvarias vendég.r>Magyarnak lenni külföldön nekem nem volt elég,r>mert buzdítva hívott egy egész új nemzedék.r>r>Céljaim már különböztek a szokottnálr>és arra törekedtem hogy itt az idegenbenr>minél hamarabb beilleszkedjek.r>Más lett a felfogásom, nézetem,r>de magyarságom mégsem feledtem.r>r>Politikám, ízlésem, szeszélyeim sokat változtak,r>de még húsz évvel szüleim halála utánr>még mindig csak kutatok és keresek, r>és messze szűlőföldemtől búsan, komoran, r>és egymagamban, idegen vizeken evezek.
