Szófelhő » R » 636. oldal
Idő    Értékelés
Szél simítja meg a fűzfát,r>Így kívánva jó éjszakát.r>Bús fejét lehajtva várja,r>hogy eljöjjön édes álma.r>r>Víg madarak csiripelnekr>szorgos méhek döngicsélnek.r>Csendes szellő susogása.r>Ilyen a fűznek az álma.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 410
Iskolába ment a lajhár.r>Érdekli az alvástantárgy.r>Azt hallotta az erdőben,r>van ilyen hát ment is bőszen.r>r>Két perc múlva lajhár legényt,r>fáradság fogta el szegényt.r>Lecsüccsent hát egy fatörzsre.r>A hosszú út meggyötörte.r>r>Az iskolából dalolva,r>Hazafelé tartott róka.r>Meglátta, hogy a kis lajhárr>a fatörzsön ott szunyókál.r>r>Kelj már fel! Rázta a vállát.r>Vagy hozzak neked párnát?r>Miért itt alszol? Kérdezte meg.r>Nincsen neked hálóhelyed?r>r>Épp csak lehunytam a szemem.r>Iskolába kell már mennem.r>Érdekel az alvástantárgy,r>mondta neki a kis lajhár.r>r>Alvástantárgy? Még ilyent.r>A te agyad nagyon pihent.r>Ez az egyetlen tudomány,r>ami neked jól megy komám!
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 428
Bánat könnye borítja szép szemedet.r>A vidámság rád nem talál.r>Elvesztetted végleg a szerelmedet..r>Itt hagyott, már bármit csinálsz.r>Eltemeted.r>Elsírtathatod.r>A szíved fájdalmát is megtagadhatod.r>r>Bánat könnye csillog a szép szemeden.r>Rád nézek, és fáj ez nekem.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 410
Kéjesen nyaldossák testem olvadó lángok.r>Nem marad belőle, csak nemtelen zsarátnok.r>Gyarló, kultikus hit áldozatává váltam.r>Nem terem babér nekem e sötét világban.r>r>Tiszta, szűzi létemet a jónak áldoztam.r>Áldott ünnepnapokon vidáman táncoltam.r>Nagy tudásom, és szépségem lett a vesztem.r>Irigy lelkek elveszik tőlem az életem.r>r>Máglyát hordott össze a hitnek vélt balgaság.r>Nem számít itt már, sem becsület, sem igazság.r>Nyüszítve a fájdalomtól, az égre kiáltok.r>Átokként örök boldogság szálljon rátok!
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 460
Köszönettel Sárosiné Mikó Ágnesnekr>r>E földön, melyet már az ókor bölcsei isr>a siralom völgyének neveztek, mindenr>ember saját keresztjét ácsolja, és tudvar>vagy tudatlanul, hosszú életeken át,r>r>mint saját sorsának jeléül a messzi cél felé,r>néha könnyen, néha nehezen, de állandóanr>magával hordja. Mint tékozló fiú, bolyongr>e földön, mely néha, mint gyengéd anya,r>r>és néha, mint szigorú apa, bán vele, der>majdnem a végtelenségig foglya maradr>e föld kápráztató és varázsos szellemének.r>Míg eszménye gyönge és tudata borús, mindenr>r>kő alatt egy kígyó vagy egy skorpió rejtőzik.r>Ez egy lassú, hosszú idő, mely során egy balga emberr>az élet törvényeivel örökké küszködik.r>Egyenlően ismeri meg az élvezetet és a fájdalmat,r>r>és emberi hajlama állandóan csak a földnekr>mulandó mámora felé tereli. Fájdalom vagyr>élvezet, minden érzés olyan, mint egy iskola,r>de végül az emberi eszmében megszületikr>r>a gondolkodás tétova szava. Idővel mindenkinekr>tudás a célja, és a tudással együtt csírázni kezdr>az akarata. A tudás hatalom, de könnyen félrevezet,r>mert a hatalomra vágyás egyik legnagyobb veszélye.r>r>Ennek viszont a büszkeség és zsarnokság azr>ikertestvére. Egyetlen orvosság erre a jóakaratr>és az alázatosság. Ez mind részese a földir>hatalomnak, akár mint erény, akár mint vétek.r>Csak egyben vagyok biztos, hogy minden változik,r>de az embernek saját elhatározása a megváltozás.r>Tudása által állandóan választással áll szemben.r>Útja sokáig előre vezetett, mert ez a fejlődésnekr>r>ősi törvénye, de mikor végre betelik a pohár, az útr>kétfelé szakad, és vagy balra vagy jobbra vezet.r>Balra a zsarnok megy, jobbra, ki tiszta szívvel szeret.r>Végül megérik az idő, mikor a földnek zarándokar>r>hátat fordít a gonosznak, és feladja a hosszú harcotr>nemesebb tudatával felvértezve. Krisztus felé fordul szeretettelr>telt lélekkel, és az Atya szőlőskertjében dolgozik.r>Mióta az élet vizéből ivott, már többé nem szomjazik,r>r>hanem éberen és szeretettel végzi önzetlen feladatát.r>Hosszú s nehéz zarándoklása után földi életer>útjának végére érve, önként feszíti keresztre önmagát,r>mert végre lemondott mindenről, ami mulandó és földi.r>r>Most már bátran száll szembe a halállal, melyet nemr>veszteségnek, hanem végső győzelemnek tekint.r>Amint lenéz a keresztről, szemei könnyekkel telnek,r>de nem önmagát siratja, hanem a gyarló emberiséget,r>r>és minden könnycsepp olyan, mint egy fohász.r>Most már élete teljesen Isten kezében van. Kilehelir>lelkét, és ezáltal legyőzi a halált. Teste élettelenr>a kereszten, de ő már halhatatlan. S íme, születikr>r>Istennek egy új leánya vagy fia -r>s mint Krisztus példája mutatta -,r>minden megfeszítésnek feltámadás a díja.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 552