Idő 
Értékelés 
Értékelés Nincstelen érzés
r>Uralja a lelkemet.
r>Nincstelen érzés
r>Hatja át a mindennapokat.
r>Nincstelen érzés
r>Uralja a zsebemet.
r>Nincstelen érzés
r>Uralja az ünnepnapokat.
r>
r>Nincstelen érzés,
r>Már a remény sem kullog.
r>Nincstelen érzés
r>Listán nem szerepel a neved.
r>Nincstelen érzés,
r>Ha úgy fáj mind a szemfog.
r>Nincstelen érzés
r>Ha szakad, kilyukadt a zsebed.
r>
r>Nincstelen érzés
r>Nem múlik más pénzétől.
r>Nincstelen érzés,
r>Ha csak statisztikai szám vagy.
r>Nincstelen érzés
r>Nem múlik szál szegfűtől.
r>Nincstelen érzés,
r>Ha tudod, Te már senki nem vagy.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember. 14. – Kustra Ferenc József
r>
Sokat gondolkodtam én azon,r>a medve milyen fura fazon.r>Télen, nyáron is bundában jár.r>Vajon ez a divat, mire már?r>r>A nyári melegben csak izzad.r>Minden bizonnyal jól kitikkad.r>De rájöttem én egyszeriben.r>Hát hogy nézne ki széldzsekiben?
Öreg a Hold, de köröz,
r>A Föld körül megmérköz
r>A gravitációval,
r>Mint a köldökzsinórral.
r>
r>Van nekije oly' sok arca,
r>Középkorban félték vala.
r>Ha Nap nem süti nem látszik,
r>Éjszaka meg előbújik.
r>
r>Szép időben vigyorog,
r>Körülöttünk kóvályog.
r>Alakját megmintázták,
r>Létét sokszor megírták.
r>
r>Éjszakai sétákon,
r>Amit látunk holdvilágon,
r>Azt láthatjuk, mit enged,
r>Nélküle mereszted szemed.
r>
r>Van még zöld török félhold,
r>Nők nyakában arany félhold.
r>Sós kifli, mint a félhold,
r>Holdtölte előtti félhold.
r>
r>Ember járta a felszínét,
r>Elvesztette a rémségét,
r>Lakni nem lehet rajta,
r>Olyan kies a tája.
r>
r>Holdtölte dagályt duzzasztja,
r>Éjszakát fénnyel árasztja.
r>Szerelmesek együtt nézik,
r>Sátánisták együtt félik.
r>
r>Innen is látni felszínét,
r>Árkát, völgyét és a hegyét.
r>Napsütésben elbujdosik,
r>Éjszaka meg előbújik.
r>
r>Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
Hamvas, mint péksütemény,
r>Sötétben árad a fény.
r>Ez nem zöld török félhold,
r>Napsütötte a félhold.
r>
r>Érdekes jelenség égen,
r>Ember figyeli már régen.
r>Középkorban igen félték,
r>Titkát rég' még nem ismerték.
r>
r>Azóta ember megjárta,
r>Repítette fel... űrszonda.
r>Lakatlan a kies táj,
r>Nem süt nap, fedi homály.
r>
r>Vándornak, ki éjszakai,
r>Vannak... az ég iránytűi.
r>Maradjunk mi lenn a földön,
r>Nézzük éjszakai csöndön.
r>
r>Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
r>
