Idő 
Értékelés 
Értékelés Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában…
r>
r>Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok
r>Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok…
r>Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem
r>A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem.
r>Az
r>Évek
r>Mellettem
r>Elrohannak.
r>Csak nyomot hagynak.
r>
r>Még
r>Kaptam
r>Kis időt,
r>De, múlt évek
r>Terhét viselem.
r>
r>Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok,
r>Tűzfal nincsen, minek? Helyette szépen, lassan én… elmállok.
r>
r>Most
r>Koszlott
r>Életem
r>Botladozik
r>Létsikátorán.
r>
r>Éjjel vagy sötétes nappal, az ember mindig jobbat remél,
r>Tudom, mélyeket kell lélegezni, az oxigén a segély…
r>Dőreség, de ember egész életében valamit remél…
r>
r>Míg
r>Ember
r>Él, remél.
r>Lelke vágya,
r>Szállni szabadon.
r>
r>Még
r>Mindig,
r>Él bennem
r>Remény. Ezért
r>Balga volnék tán’?
r>
r>Sikolyaim a sikátorban nem hallnak el,
r>Csak verődnek egyik falról a másikra… fel.
r>Folyamatosan megyek a sikátorban, nem számít a fóbiám,
r>Közben folyvást fáj a lelkem... Mormolok de, nem hatásos az imám…
r>
r>Fáj!
r>Lelkem
r>Sikolya
r>Nem hallik ki,
r>Létsikátorból.
r>
r>Bár
r>Félek,
r>De megyek
r>S esdekelek.
r>Fohász nem segít.
r>
r>Közben bizony sokszor megállok, a sikátorban várnék valamit,
r>De, csak sírásom hallik, érzem egyedüllétet… várnék valakit.
r>Lámpa sincsen, csak kicsi és bűzfüstös gyertyák fali tartókban,
r>A szélvonat sokszor elfújja, bél meg árván konyul tartóban.
r>
r>Még
r>Várok
r>Valakit,
r>És valamit
r>Könnyes szemekkel.
r>
r>Lét
r>Szele
r>Térdre lök,
r>Felállok, de
r>Fényt mégsem látok.
r>
r>Bűnös ez a szennyes világ, mert nem szeret engemet,
r>De folyvást kizsigereli a szerető lelkemet.
r>Éj-fekete máz, már régen rám terült és ott is van,
r>A hűvös éjszakában állandó libabőröm van.
r>
r>Nem
r>Kellek
r>Senkinek,
r>Már mindenem
r>Szerteosztottam.
r>
r>Lét
r>Bennem
r>Lúdbőrzik,
r>Útra készül...
r>Csak urna marad.
r>
r>Mindig úgy hozta sorsom, hogy kapaszkodni kellett,
r>Az élet meg állandóan csak, elromlani kezdett…
r>A sötétem körbeölel, mint nagy, erős magzatburok,
r>Így itt nem lesz ujjá születés, erre hiába várok.
r>
r>Vecsés, 2016. január 21. – Szabadka, 2017. november 28. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”A lét sikátorán...”
r>
Öregségemről… ez most vízióm?
r>
r>Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek?
r>És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek?
r>
r>A
r>Remény
r>Állandó.
r>Vagy te idős,
r>Vagy apró gyermek.
r>
r>Nem
r>Merem
r>Reményem
r>Felfedni. Még
r>Őrültnek hisznek!
r>*
r>Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál,
r>Miért nem hallom, hogy a túlvilágról a visszhangom visszaszáll?
r>
r>Szól,
r>Hangom!
r>Senki sem
r>Hallja. Menni
r>Még nem akarok!
r>*
r>Tényleg őrült vagyok? Ne fáradjatok, én ezt, régen nem tagadom!
r>Minek, ha ilyen öregen, már nincs kezemben semmilyen hatalom?
r>
r>Ha
r>Őrült
r>Is volnék,
r>Így öregen
r>Nincs elég erőm.
r>
r>Már
r>Szenil
r>Lettemre,
r>Így öregen
r>Nincs elég erőm.
r>*
r>Rongy életemben mindig az illúzió-pillangókat kergettem
r>És rongy ember lehettem...soha semmiben nem volt, semmi sikerem.
r>
r>Csak
r>Álmot
r>Kergettem,
r>Létem hitvány.
r>Siker elmaradt.
r>*
r>Boldogság? Röhej! Nekem, szemből fel, csak a mesékben csillant,
r>Pedig ez volt vágyaim forrása, de csak a ködben villant.
r>
r>Mi
r>Az, hogy
r>Boldogság?
r>Az létezik?
r>Hiú ábránd volt.
r>*
r>A bánat, az aztán kitöltötte létem, mint vörösbor a hordót,
r>De főleg disznótrágyával, mint tenyészmalacok az egész akolt.
r>
r>Bú
r>S bánat,
r>Az volt, mint
r>Tengerben víz.
r>Csakhogy nem, elnyelt.
r>*
r>Hinnem, már nincsen is miben, és megöregedve már nem tudok
r>Szeretni? Nincs kit, nincs mit… meghalni vajon, nyugalomban fogok?
r>
r>Hit?
r>Elszállt,
r>Nincs miben.
r>Szeretni? Nincs
r>Kit s mit. Béke lesz?
r>
r>Nincs
r>Miben
r>Hinnem. Nincs
r>Kit szeretnem.
r>Békét kaszás hoz.
r>*
r>Mesélik, hogy a kárörvendő halál, majd kárörvendve nézi az utolsó perceket,
r>És kimondottan élvezve hallgatja majd, az utolsó, mámortalan leheleteket…
r>
r>Vecsés, 2017. március 11. – Szabadka, 2017. november 21. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe: ,,Van-e még remény?’’
r>
Versben, haikuban és apevában elmélkedett a szerzőpáros…
r>
r>Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
r>Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
r>Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni…
r>*
r>Idővonat a
r>Kulcsa mindennek, a perc!
r>Nap is így ébred.
r>*
r>A
r>Megélt
r>Perc kulcsa
r>Az életnek.
r>Így éld életed!
r>*
r>
r>Idő csak megy tovább, múltat ez nem befolyásolja,
r>Tömeg, bármennyire is igyekszik, bárhogy csavargatja.
r>Kinek a múltja már széthullott, össze soha nem rakhatja.
r>*
r>Idő zakatol,
r>Neki nem kell víz és szén!
r>Emléket elhagy.
r>*
r>Az
r>Idő
r>Meg nem áll,
r>Múltat újra
r>Élni nem tudod.
r>*
r>
r>A múltból a jövőbe pillanat az átmenet,
r>Ezt megfogni időben, sehogyan sem lehet!
r>Régit felejteni? Jövőt meg, senki nem ismerheti!
r>
r>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, az apevákat szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
De, mi az?
r>
r>Lehet az ember hű, a hazához,
r>Lehet az ember hű, a családhoz,
r>Lehet az ember hű, a baráthoz.
r>A
r>Hűség
r>Kitartást
r>Jelent, személy
r>S feladat mellett.
r>*
r>
r>Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni,
r>Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni.
r>Van
r>Hűség
r>Nyilvános,
r>S amit néhol
r>Titkolni muszáj.
r>*
r>
r>Van-e sorrend, hogy melyik hűség a legfontosabb?
r>Van-e sorrend, melyiktől lesz az élet tartósabb?
r>Legyen az ember hű a kedves párjához
r>Legyen az ember hű a gondolatához.
r>Nincs
r>Sorrend.
r>Az fontos,
r>Hű legyen az
r>Ember magához.
r>*
r>
r>Az ember nem feledje magát, legyen hű önmagához,
r>Minden szinten az elvi, gyakorlati hozzáálláshoz.
r>Aki hűtlen az bizony megütheti valahol a bokáját…
r>Aki meg magához hűtlen, az nem is szereti saját magát…
r>És
r>Ha hű
r>Magához,
r>Akkor lehet
r>Csak önszerető.
r>*
r>
r>Ha, hű vagy a szerelemben, a barátságban, a hazaszeretetben,
r>Csak, akkor lehet tartósan boldog az élted, megelégedettségben.
r>Az
r>Lehet
r>Csak boldog,
r>Akinek a
r>Hűség... erénye.
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. október 10. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe:”Megbízható kitartást”
r>
Víziós eszmefuttatás
r>
r>Végre megjött a sötétség, őt én nagyon várom,
r>Hogy teljesen alám kússzon, az nagyon is álmom...
r>
r>Őt
r>Várom,
r>Kívánom!
r>Sötét ölel...
r>Oly’ édes álom.
r>
r>Sötétség... csendben
r>Ölel, majd belém merül.
r>Mily’ édes álom.
r>
r>Sötétség honol, csak őt várom,
r>Teljesítse vágyam, csupán arról álmodom.
r>*
r>
r>Eddig én őt nem láttam de, mesélték, tudtam, hogy van!
r>Fény nélküli dicsősége már megjelent álmomban.
r>
r>Ó,
r>Mily' szép
r>Álom volt.
r>Hogy van, tudtam,
r>Szememnek titok.
r>
r>Szememnek talány,
r>Létezéséről tudtam.
r>Járt már álmomban.
r>
r>Szememnek még talány, létezéséről halottam,
r>Álmomban róla álomszép képet alkottam.
r>*
r>
r>Ideért, de csendben, mert a csend hangja tőle ered,
r>Nappali fényben ő egyszerűen nem lehet veled.
r>
r>Ő
r>Este
r>Jön, csendben.
r>Nappal, velem
r>Látni nem lehet.
r>
r>Csendben érkezik,
r>Hajnalig marad... Velem
r>Napfényt nem láthat.
r>
r>Est csendjével, hozzám simul.
r>Velem látni nappal lehetetlen, virradatra elvonul.
r>*
r>
r>A nyirkos, esős este, vele együtt hatol a létbe,
r>Eluralja az agyamat, a nagy világmindenségbe.
r>
r>Jön,
r>Vizes.
r>Létembe
r>Kúszik. Elmém
r>Vész... mindenségben.
r>
r>Hűs-est nedvével,
r>Lopózik életembe.
r>Eszem rabolja.
r>
r>Esőtől párás levegővel, lopakodik lényembe,
r>Ép eszem, szerteszáll a világegyetembe.
r> *
r>
r>Hullócsillag átsüvít a vaksötét éjszakán,
r>De, fénye gyenge, nem változtat lelkem évszakán.
r>
r>Gyér
r>Fény(e)
r>Oson, nem
r>Hoz változást
r>Lelkem őszében.
r>
r>Csillag hull alá,
r>Sötét éjben, fénye gyér.
r>Lelkem magányos.
r>
r>Eget hasít csillagom, sötét égen,
r>Fényhomálya nem hoz változást létben.
r> *
r>
r>Szavaimat hallom csak, konganak a vaksötétben,
r>A macskakövön ló pata csattog, a messzeségben.
r>
r>Szóm
r>Visszhang!
r>Hozza! Bong!
r>Paták hangja
r>Hallik távolból.
r>
r>Bús hangom-hallom.
r>Paták zaja csendet tör…
r>Messzi távolban.
r>
r>Hallom... sötétségben búg sóhajom,
r>Paták zaja távolból közeledik, szellő szárnyakon.
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 11. – Szabadka, 2017. szeptember 5. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, hozzá az apevákat, haikukat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit: A vegyes rész címe ,,Elérhetetlen álom’’!
r>
