Idő 
Értékelés 
Értékelés Vaj’
r>Mit rejt
r>A tükröm
r>Hátoldala?
r>Elmúlt életem.
r>*
r>Bíz’
r>Voltam
r>Fiatal,
r>Boldog, derűs.
r>Életet faltam.
r>
r>Így öregen nincs már… percnyi a boldogság,
r>Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság.
r>*
r>Száz
r>Kislány
r>Szívével
r>Játszogattam,
r>Elcsábítottam.
r>
r>Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom,
r>Senkinek nem mondtam, hogy üres pókhálóra vágyom…
r>*
r>Sok
r>Barát,
r>Hát, hátat
r>Védett... Győztünk!
r>Kizárt veszteség.
r>
r>Magány kiül a megöregedett, sokat látott arcokra,
r>A lélek szeretettel buzdít a vég nélküli harcokra
r>*
r>Mint
r>A gyöngy,
r>Hófehér
r>Fogam sörös
r>Üveget nyitott.
r>
r>Azt mondják, öregen is mosolyogjak! Fogatlan szájjal?
r>*
r>Szép
r>Jövő,
r>Hű hitves,
r>Boldog család,
r>Volt egyke álmunk.
r>
r>Háborgó, megöregedett lélekkel még szeretetre vágyunk,
r>Szívvel-lélekkel ocsmányságokat fröcsög az öreg szájunk.
r>*
r>Jaj!
r>Fele
r>Sem valós,
r>Nem is éltem...
r>Lesz-e még időm?
r>
r>Nézem a hatvannyolc éves életemet, belül színes és mégis sivár.
r>Mikor leszek már boldog? Úgy tűnik a kék madár, még kivár…
r>*
r>Mért
r>Kanál
r>A mérce,
r>Ha boldogság
r>A tét? Mért van így?
r>
r>Hatvannyolc éves vagyok, telnek a napok!
r>Vajon boldogságra, még elég sok időt kapok?
r>*
r>Azt
r>Hittem
r>Nem leszek
r>Öreg soha.
r>S halál se nincsen.
r>
r>Eldöntetett, egészen addig élni fogok,
r>Míg ki nem róják, idő van, meghalok.
r>*
r>Meg
r>Tettem
r>Tehetőt.
r>Helyrehozni?
r>Nem áll módomban.
r>
r>Úszni próbáltam életemben, mint ebihal, de eredmény nélkül…
r>Most gondoltam, akkor cápa leszek! De ezt, hogy, fogsor nélkül?
r>*
r>Nem
r>Is volt...
r>Romba dőlt.
r>Rejtegettem
r>A valóságot.
r>
r>Elfelejtettem úszni, bár sosem tudtam,
r>A mélység fölött, jó életet hazudtam.
r>*
r>Most
r>Vissza
r>Fordítom
r>Tükröm. Ráncok
r>Tovább mesélnek.
r>
r>Szépek az emlékek, előjön az álmok képe,
r>Már nem tudok semmit a nagy leépülésbe…
r>*
r>Már
r>Érzem,
r>Öregség
r>Behálózza
r>Minden atomom.
r>
r>Már belehaltam, úgy élek,
r>Derűsen, folyvást remélek.
r>
r>Vecsés, 2015. február 2. – Szabadka, 2017. augusztus 3. – Jurisin (Szőke) Margit – Az oximoronokat szerző- és poétatársam Kustra Ferenc József írta, az apevákat én. Az apevák összefoglaló címet kaptak: Az oximoron tükör hátulja…
r>
A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros
r>
r>Jó lenne kislánynak lenni,
r>És mindent elfelejteni,
r>Gond nélkül élni, nevetni,
r>Boldogan felhőt kergetni.
r>
r>Indul reggel, múló
r>Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
r>Napfény-sugár ébreszt.
r>*
r>Tavaszi szellővel futni,
r>Minden kis virágot tudni,
r>Ahol szép, oda eljutni,
r>A sok rosszat átaludni.
r>
r>Fonok vágyaimból,
r>Napfény tűzén át, koszorút.
r>Derűsít, árnyjáték.
r>*
r>Porba szíveket rajzolni,
r>Nyári záporban táncolni,
r>Égre szivárványt mázolni,
r>Szeretetet varázsolni.
r>
r>Hitünk, örökké áll,
r>Ő vakolat, élet-vártán.
r>Szárnyát bontja jövő!
r>*
r>Mindenben szépet keresni,
r>Boldogság titkát ellesni,
r>A szívet hagyni, repesni,
r>Rögös úton nem elesni.
r>
r>Sorsunk, lohol velünk,
r>Fogja kezünk és vezetget.
r>Sőt, terel, mint gulyás...
r>*
r>Álomszép jövőt tervezni,
r>Az élet csábját élvezni,
r>A kedvesnek csak kedvezni,
r>A jót nem hagyni, elveszni.
r>
r>Hálát pillanatnak!
r>Azért, mert segített, óvott.
r>Pillanat… légy magad.
r>
r>*
r>Csak még egyszer ezt átélni,
r>Öregséggel megbékélni,
r>Ha a végén le kell lépni,
r>A haláltól sem kell félni.
r>
r>Ravatali csendben,
r>Koszorúk is elhervadnak.
r>Majd, minden elmúlik.
r>
r>Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.
r>
Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros
r>
r>A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
r>Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még…
r>A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr,
r>Kutakodás közben a saját magányom gyötör….
r>
r>Már nem táplál életet,
r>Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt.
r>*
r>Ismerem az ördögöt, biztosan elviszi a múltamat,
r>Megkaptam én már erről, jó régen a valós jóslatokat.
r>Múltam pillérét hordom, mint vitéz, a már rozsdás kardokat!
r>
r>Az ősz színei odavesztek,
r>A hajnali derek mindent fehérre színeztek.
r>*
r>A halotti torom képei már itt lebegnek előttem…
r>Mögöttem, még integet a letöltött, semmise életem.
r>Körbenézek, észlelem, hogy nincs is már mám… semmi ilyenem.
r>
r>Semmi sem mozdul, téli álomba vonul
r>Vagy válik fagyhalál áldozatául.
r>
r>Vecsés, – Szabadka, 2017. augusztus 4. –Kustra Ferenc – A három versszakot én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>A 10 szavasok címe:”Hajnali derek…”.
r>
Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban…
r>
r>Fény kikandikál
r>A hajnali felhőkből.
r>Sugara, villog.
r>
r>Arcomon vesztegel, enyhén melenget,
r>Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget.
r>*
r>Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat.
r>Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat.
r>Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt...
r>*
r>Színes avar-szín
r>Keveredik fehérrel.
r>Lassan, teret nyer…
r>
r>A hajam barna színét már elvesztette,
r>Az ősz ezüstösre színezte.
r>*
r>Éjszaka sötét…
r>Éjfél vagy hajnal, mindegy.
r>Reggel erős fagy.
r>
r>Gyengeségem érzem... Ha jön is kikelet,
r>Lehetetlen kijátszani a végzetet.
r>
r>Vecsés, 2014. december 3. – Szabadka, 2017. július 25. –Kustra Ferenc – A bokorrímes és a 3 haikut én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: „Már nem táplál életet...”.
r>
Vizionálgatás az élet céljáról…
r>
r>Életsúly vállon!
r>Meditáló agyat nyom!
r>Elbuktató rög!
r>Hallgatagon viselem
r>Sorsom. Hordom keresztem.
r>*
r>Megtört ifjúság
r>Nyomasztja gondolkodást.
r>Rákfene, múltban.
r>Egy korai rossz döntés,
r>Nincs visszaút, sem lépés.
r>*
r>Élet értelme
r>Lehet, ki sem alakult…
r>Alakulás, rossz…
r>Volt remény? Odaveszett,
r>Halálra ítéltetett.
r>*
r>Cél a létezés?
r>Napsugár is csak éget!
r>Partnerkapcsolat?
r>Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
r>Éget, mint só a sebet.
r>*
r>Az öregség, nem
r>Lábadozás! Sorscsapda!
r>Élet értelme?
r>Szép öregség? Délibáb...
r>Csak pár emlék, lelki táp.
r>*
r>Torzak mosolyok,
r>Szögletes könny, csak pereg…!
r>Boldog lét nincsen?
r>Rút vigyor, fáj életem,
r>Könny szilánk sebzi szemem.
r>
r>Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
r>
