Elűzte az ősz a nyarat,r>télig biztos itt is marad.r>Gondolta, ha megérkezettr>nem ereszti be a telet.r>r>Épített is jó nagy várat,r>így a tél hiába támad.r>Nem veszi be az erődöt.r>Jelenthet, majd a tél csődöt.r>r>Tavaszt aztán befogadja,r>együtt vigyáznak magukra.r>Hiába jön, akkor a nyár,r>távol tartja őt is a vár.r>r>Készen is állt már a nagy terv,r>ünnepli az ősz a sikert.r>Rőtre festette a tájat,r>rázott diót is, vagy százat.r>r>Mikor a tél megérkezett,r>hozott magával hideg szelet.r>Megdermesztette a tájat,r>porrá zúzta a kis várat.r>r>Dugába dőlt az ősz terve.r>Azóta is mondja egyre:r>Nem csinálok ilyent soha,r>hisz ez négyünknek otthona.
Bálba ment volna a csiga,r>de nem volt pénze taxira.r>Pedig csak egy órája van,r>hogy elérje valahogyan.r>r>Épp arra járt a barátja,r>mondta szálljon a hátára.r>Elviszi ő majd szívesen,r>és el is indult lelkesen.r>r>Csakhogy a kedves jó barát,r>aki elvitte a csigát,r>a teknős volt, így hát már mar>nem érnek oda a bálba.
Fogd a kezem, ha úgy érzem nehézr>az élet tüskékkel kivert útja.r>Kedves szemed pillantása becéz,r>ha fekszünk este egymáshoz bújva.r>r>Ne engedd el soha, és fonjad átr>ujjaiddal ujjaimat kérlek.r>Így ébredjünk fel csendes hajnaltájt,r>mint összeforrott szerelmes lelkek.
Patak leheli be az erdőtr>homályt hozó párájával.r>Bokrokra borít szürke kendőt.r>Fel is öltik ők méltósággal.r>r>Titkot hozó köd ül meg mindent,r>mesealakot szül látványa.r>Túl az erdőn madárka füttyent.r>Köszön a nyár. Viszont látásra.
Látom kisfiam vidám arcát.r>Még a szeme is mosolyt szór rám.r>Csodás reggel.r>r>Látom a kisfiam kedves arcát,r>amikor szeretettel néz rám.r>Délidőben.r>r>Látom a fiam fáradt arcát,r>mikor abbahagyja a munkát.r>Bús délután.r>r>Látom a fiam sápadt arcát,r>mit csak egy szerető apa lát.r>Késő éjjel.

Értékelés 

