Idő 
Értékelés 
Értékelés E földön az emberiségünk közös,r>mely által minden egy vagyunk.r>Ideje hogy minden ember egymásra találjon,r>mert a föld a lábunk alatt közös tulajdonunk.r>r>De az igaz szeretet nélkülr>gyarló életünk mit sem ér.r>Hamis erkölcsök nevében r>Még mindig folyik a vér.r>r>Az igazság a szívűnkben van rejtve,r>melyben a lélek hangja ezredek óta vár.r>De csak nyílt és bátor szívek általr>nyílik a kapu mely szebb világra tár.r>r>Ki másnak örömét s bánatátr>egyformán érzi és megossza,r>az már a földi bajaink gyógyszerét r>nagy részben meg is hozta.r>r>Csak jóakarat által jöhet a változat,r>hol ember mint emberrel néz szembe,r>és lelke mélyéből őszinte hittelr>remélhet szép és dicsős új rendre.
Száraz kórón ücsörög a nyár.r>Hűs párával lepett a határ.r>Rőtarany lepel simul fákra.r>Eljön az ősz, már nemsokára.r> r>Ez a törvény. Így kell, hogy legyen.r>Most átadom neki a helyem.r>Még utoljára kiált nagyot.r>Halihó ősz. Már itt sem vagyok.
Dalversenyt szervezett a tehén.r>Hitte, hogy jó a hangja szegény.r>Elénekelte a bús dalát,r>mit szerinte mindenki imád.r>r>Nem aratott osztatlan sikert,r>mert sok biztosítékot kivert.r>A vakond volt a zsűritársa.r>Vakként jobb volt a fülhallása.r>r>Rögtön meghallotta a nyulat,r>hogy az előadón mulat.r>Elég hangosan kiabálta,r>hogy tehetségtelen a társa.r>r>Nem hallgatom a buta nyulat.r>Inkább ások egy jó nagy lyukat.r>Alszom egyet ott, aztán jól van.r>A föld alatt legalább csend van.
Baktatott a szarvasbika.r>A bikák legnagyobbika.r>Vadászleshez odasétált.r>Az oldalán bekukucskált.r>r>Aludt odabent a vadász.r>Hirtelen kirázta a frász.r>Megszólította a bika.r>A bikák legnagyobbika.r>r>Na szép, jó napot mester úr.r>Maga itt a lesen lapul? r>Azt hittem, ma ki sem jön már.r>Pedig engem mindíg itt vár.r>r>Csak kirándul itt a zöldbe?r>Puskája nincs is megtöltve.r>Ha már nem csinál kend egyebet,r>akkor ultizzunk mi egyet.
Amint mondják, a halál mindannyiunkra vár.r>Az emberek naponta meghalnak - anya, nővér, apa, szerető.r>Így várható volt, amikor az első jelek megmutatkoztakr>hogy Te is fel lettél szólítva a végső utazásra.r>Az indok genetikai és családi hajlamosság.r>Azt hiszem, nem volt más hátra mint a belenyugodás.r>r>Először a masztektómia, a nőiességednekr>kegyetlen csapása, aztán a kemoterápiar>a még menthetőnek megóvására –r>már önmagában is mint egy kisebb halál,r>mely méltó egy elégiára.r>r>Aztán a jó hír: a dolog remisszióba van.r>Egy teljesen új bérlet az életre;r>remélhetően talán neszelő aggodalomr>és sötét előérzet nélküli évek.r>r>És mi minden figyeltük ahogy ismét virágozni kezdtél.r>Az életkedved újjászületett és a kreativitásod szárnyalt.r>Példakép lettél mindannyiunknakr>ahhoz hogy milyen értékes lehet az élet.r>Mosolyod olyan ragyogóvá vált,r>mint egy serdülő leányé ki első szerelmére talált.r>r>De aztán megváltozott az időjárás, és napjaid újra beborultak.r>A múlt végül is utolért: vér vizsgálatok,r>megújult kemoterápia,r>várótermekben töltött hosszú órákr>melyekben próbáltad a villódzó lángot fenntartani,r>de ezúttal a dolog csak súlyosabb lettr>és nem volt több értelme a halált elhajtani.r>r>r>Aztán azon az utolsó napon, amikor búcsúzni jöttünk,r>és az arcod már nem volt egészen a sajátod,r>de mint egy puha árnyalatú maszk,r>amely úgy tűnt mintha csontból lett volna faragva.r>Mostanra már teljesen elfogadtad azt, amit korábban bajnak véltél.r>A halál, az életnek az az ősi társa, r>végül az ajtóban állt és halkan megszólított: r>- Ne félj – most már minden fájdalomnak megszűnik hatása.
