Vizionálgatás az élet céljáról…
r>
r>Életsúly vállon!
r>Meditáló agyat nyom!
r>Elbuktató rög!
r>Hallgatagon viselem
r>Sorsom. Hordom keresztem.
r>*
r>Megtört ifjúság
r>Nyomasztja gondolkodást.
r>Rákfene, múltban.
r>Egy korai rossz döntés,
r>Nincs visszaút, sem lépés.
r>*
r>Élet értelme
r>Lehet, ki sem alakult…
r>Alakulás, rossz…
r>Volt remény? Odaveszett,
r>Halálra ítéltetett.
r>*
r>Cél a létezés?
r>Napsugár is csak éget!
r>Partnerkapcsolat?
r>Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
r>Éget, mint só a sebet.
r>*
r>Az öregség, nem
r>Lábadozás! Sorscsapda!
r>Élet értelme?
r>Szép öregség? Délibáb...
r>Csak pár emlék, lelki táp.
r>*
r>Torzak mosolyok,
r>Szögletes könny, csak pereg…!
r>Boldog lét nincsen?
r>Rút vigyor, fáj életem,
r>Könny szilánk sebzi szemem.
r>
r>Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
r>
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
r>
r>Juj,
r>De szép
r>Az élet.
r>Öreg mivé
r>Lett? Mint ódon vár.
r>
r>Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
r>Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
r>
r>*
r>Ha,
r>Mégis
r>Minden jó
r>És szép is volt…
r>Öregség mért nyűg?
r>
r>Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
r>A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
r>*
r>Az
r>Élet
r>Körülmény,
r>Lehetőség.
r>Dönteni abból.
r>
r>Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
r>Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
r>
r>*
r>Nincs
r>Olyan,
r>Hogy jó, rossz.
r>Lehetőség
r>Van! Választani…
r>
r>Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
r>Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
r>
r>*
r>Az
r>Öreg
r>Már, okos.
r>Tudás mit ér?
r>Nagy készülődés.
r>
r>Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
r>Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
r>
r>*
r>Az
r>Elszúrt
r>Élet már,
r>Tény. Végleges.
r>Idő csak, halad.
r>
r>Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
r>Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
r>
r>Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
r>
A darazsakról, TANQ –ban értekezett a szerzőpáros…
r>
r>Mint nyáron, akkor is,
r>Ház és kutyapásztor voltam.
r>Az én nyaralásom!
r>Társas, redő-szárnyú darázs…
r>Hártyásszárnyúak sem varázs...
r>*
r>Dolgom bevégezve,
r>Már is indulni készültem.
r>Vettem kerékpárom.
r>Többféle: fali darazsak,
r>És élősködő darazsak.
r>*
r>A szememhez kaptam.
r>Szemüveg mögött, mi lehet?
r>Egy darázs! Szúrt is már!
r>Látjuk sokat, kecskedarázs,
r>Oly’ veszélyes a lódarázs.
r>*
r>Rémülten szisszentem,
r>A rovarcsípés nagy veszély.
r>Rám az allergia!
r>Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
r>Kolónia, több ezernyi.
r>*
r>Nincs a szemüvegem?
r>Hol lehet? A szememen volt!
r>Arcom tapogattam!
r>Másfél hónap alatt nőnek,
r>Harcra készekké fejlődnek.
r>*
r>Sietnem kell nagyon,
r>Időben orvoshoz érni.
r>Lakást is kizárom.
r>Nagyjából július hóra
r>Beáll fészek, támadóra.
r>*
r>Keresem, kutatom,
r>Újra az udvaron... Végre!
r>Fűben megtaláltam.
r>Fészek: sejtek sorozata,
r>Királynő a petét adja.
r>*
r>Ajtót kaput zártam,
r>Szélvészként orvoshoz értem.
r>Nem volt nálam TB kártya.
r>Darázscsípés: fullánkon át.
r>Méreg adja: gyulladását.
r>*
r>A nagy zűrzavarban,
r>Megértő orvosra leltem.
r>Jó lett a személyim.
r>Kötőszövet, jól megduzzad,
r>Fájdalommal párosulhat.
r>*
r>Fél arcom már püffedt,
r>Mindjárt injekciót adtak.
r>Intelmet is kaptam.
r>Súlyos tünetek: szédülés,
r>És még lehet vérvizelés.
r>*
r>Haza bocsájtottak,
r>És pihenést ajánlottak.
r>Injekció így hat!
r>Allergiás reakció!
r>Segítség, azonnal való.
r>*
r>A tükörbe néztem,
r>Mongolhölgy tekintett vissza.
r>A veszélyt túléltem.
r>Ha rosszullét mutatkozik,
r>Már orvoshoz kívánkozik!
r>
r>Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
r>
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
r>
r>Nyár,
r>Forró
r>Éjszaka.
r>Kandikáló
r>Hold, csillagos ég.
r>
r>A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
r>Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
r>**
r>Oly
r>Nyugodt
r>A tenger.
r>Hullámot csak
r>Kezünk korbácsol…
r>
r>Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
r>Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
r>**
r>Te
r>És én,
r>Egymáshoz
r>Közeledünk.
r>Kar, karba olvad.
r>
r>Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
r>De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
r>**
r>Mily
r>Csodás
r>Éjszaka!
r>Ölelkezni
r>Tengervizében.
r>
r>Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
r>És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
r>**
r>Fogd
r>Kezem,
r>Majd engedd,
r>Had lebegjek
r>Tengervíz szintjén.
r>
r>A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
r>A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
r>**
r>Csak
r>Vigyázz!
r>Hullámok
r>Közt ne vesszek,
r>Ha értem jönnek...
r>
r>Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
r>A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
r>
r>Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
r>
Versben és apevában filozofált a szerzőpáros…
r>
r>Néma időpercekben is halad az életvonat,
r>Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.
r>
r>Nem
r>Siklik
r>Csak döcög.
r>Zaj, csendet tör,
r>Egy lelket morzsol.
r>
r>Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat,
r>Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat.
r>
r>Sín
r>Kopott,
r>Kisiklik.
r>Tovább indul.
r>Még mennie kell!
r>
r>Néma időpercekben is elhalad az életvonat,
r>Ködtengerben, nagy hóesésben, nem látni csillagokat
r>
r>Fáj
r>A szív.
r>Se szó, se
r>Kép, csak magány.
r>Foszlott remények.
r>
r>Reggelente mindig megjön az új, szupernóva,
r>Hajnalban már látszik, nem áll meg, de, halad tova…
r>
r>Vecsés, 2017. június 4. - Szabadka, 2017. június 19. - Kustra Ferenc József - A verset én írtam, alá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>