r>Az ősz a földöntúliak találkozása
r>Még kis meleg, rohammal eltakarítása…
r>
r>Nyár
r>Lassan
r>Útra kel.
r>Változni fog,
r>Lét és természet.
r>*
r>Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt,
r>Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad!
r>
r>Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét!
r>Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék.
r>*
r>Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal,
r>De előre vetíti, hogy elő a kabátokkal.
r>
r>Lég
r>Hűvös,
r>Elég csak
r>Egy ölelés.
r>Még nem kell kabát.
r>*
r>Az ősz színei elég harsányak
r>De szépek is, mert változatosak!
r>
r>Élvezzük e szépséget,
r>Őrizzük a lelki épséget,
r>Könnyítsük az öregséget.
r>*
r>Az őszben a hajnali harmat fehére festi a tájat,
r>Aztán az időjárás belehúz… addig még alszunk párat.
r>
r>Hűs
r>Hajnal,
r>Nap homály.
r>Ez várható...
r>Reméljük, késik.
r>*
r>Az ősz rendesen összegyűrte a növények leveleit,
r>Aztán meg szertefújta, mint a már elmúltnak emlékeit.
r>
r>Arcunk vénségtől immár ráncos,
r>Minden ránc, egy szomorú emlék... szilánkos.
r>*
r>A bárányfelhők is már téli szállásra vonultak,
r>A súlyos és sötét felhők, már fölénk is rohantak.
r>
r>Volt,
r>Elmúlt.
r>Füstbe szállt
r>Remény, a nyár.
r>Az ég rí, ősz lett.
r>*
r>Lassan várjuk, a ködnek homálya uralja majd, tájat,
r>Akkor majd, nyárra visszaemlékezni, lehet, hogy fájhat!
r>
r>Hajunkat a dér ezüsttel hintette,
r>Ifjúságunkat a nyár magával cipelte.
r>*
r>Nyár múlásában az ősz születése,
r>A nagy kavalkád, megkevergetése.
r>
r>Mily
r>Szépség,
r>Barna, rőt,
r>Színpompás ősz.
r>Mért vész semmibe?
r>*
r>Ahogy a tájon végigér a szitáló őszi eső,
r>Úgy lesz minden sáros, pocsolyás, ez bíz' nem felemelő.
r>
r>A tehetetlenségtől könnybe úszik szemünk,
r>Az elmúlás gondolata terheli eszünk.
r>*
r>Nem tudjuk mi lesz holnap, de a kalucsnit jó lesz elővenni…
r>A fürdőruha meg biztosan nem szükséges, azt el kell tenni.
r>
r>Ég
r>Felhős,
r>Hideg van.
r>Lesz-e eső?
r>Kellhet az ernyő.
r>*
r>Ahogy ránk telepednek a jéghizlaló fagyok,
r>Úgy távolodnak a nyári-meleg féle álmok…
r>
r>Szívünk már jéggé dermedt,
r>Hit, remény elveszett.
r>Sors rólunk megfeledkezett?
r>
r>Vecsés, 2017. május 1. – Szabadka, 2017. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – A verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavasokat, poéta- és szerzőtársam, Jurisin (Szőke) Margit.
r>
Láttam sörét éjjben napsugarat.r>Láttam víz alatt szállni madarat.r>Láttam pocsolyában tengereket.r>Láttam a föld alatti hegyeket.r>r>Éreztem a fájdalmat a szépbenr>Reménytelenséget a reményben.r>Éreztem szomjat a tó vizében.r>Sok apró darabot az egészben.r>r>Nem kábulat szülte a képeket.r>Sem a lehetetlen érzelmeket.r>Most dúskálunk a csodákban.r>Egy furcsa ironikus világban.
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről…
r>
r>A lemenő napnak
r>Fénye, mint kiokádott láng.
r>Piros a tófelszín.
r>Halvány napsugár alant jár,
r>Hold ásítozva estre vár.
r>*
r>Kék égnek fényében
r>Bíborrá lett már az alant…
r>Nap, lassan búcsúzik.
r>Nyári est meleget áraszt,
r>Hold sarlójával fényt fakaszt.
r>*
r>Hullanak csillagok
r>Égnek bíbortengerében.
r>Hőség hullámai.
r>Tó vizén sugara siklik,
r>Árnyéka tovalopódzik.
r>*
r>Csendes éjjel megjött,
r>Magára húz sötét leplet...
r>Hold, a felhő mögött!
r>Felhő eltakarja arcát,
r>Harcol, nem adja meg magát.
r>*
r>Az alkony alászáll,
r>Magányfilmje sötétbe vész.
r>Bíbor máris kihuny.
r>Ezüstporát szerteszórja,
r>Kerteket harmat borítja.
r>*
r>Estébe behulló
r>Árnyak, bíboros színesben.
r>Tyúkok is elültek…
r>Fényével erdőt átölel,
r>Lombok között kis mókust lel.
r>*
r>Az ég pereme is
r>Tele van kis csillagokkal.
r>Rózsaszínű felhők…
r>Kishúga, halálba rohan,
r>Állítsa meg... vajon hogyan?
r>*
r>Alkonyat, már múlté.
r>Éj sötétjében vad árnyak.
r>Csend, hasogató lett.
r>A mezőt csillámmal hinti,
r>Harmatos füvét díszíti.
r>*
r>Esti fény-bíborban,
r>Feltűnnek a csillagocskák...
r>Holdudvar, mély-csendes.
r>Ezer kistestvére úszik
r>Tó tükrén, árnyékuk látszik.
r>*
r>Homoktenger van az
r>Égben, kékfestőnek műve…
r>Hold úgyis átfesti.
r>Kék árnyalatokat készít,
r>Derűs éjben eget kékít.
r>*
r>Ringó lett búzaföld,
r>A vadvirágos rét mellett.
r>Alkonyt színesíti.
r>Elfáradt a varázs botja.
r>Majd, pihenés álmát oldja.
r>*
r>Hold, a sarlójával
r>Húzza elő az új hajnalt.
r>Meleg a napkelte.
r>Ébreszti máris a Napot,
r>Hozzon új reményt, szebb napot!
r>
r>Vecsés, 2017. május 28. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Holdsugaras nyári éjszaka”
r>
Szép a huncut élet, de
r>Nagyon korog a gyomor.
r>Neked lételemed-e,
r>Az éhezés, a nyomor?
r>
r>Van, hogy a lélek is leragad, ha, válaszúthoz érkezel,
r>És hogy jól választhass, beszélgess el magaddal, a lélekkel,
r>Legyen reményed, hogy jól választasz, ne törődj a fékekkel.
r>*
r>A csontváznak csak
r>A múltja hegedül már…
r>Koponya hallja…
r>
r>Vecsés, 2014. november 20. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjú -ban
r>
Üres templomban lehet-e a fénybe lépni?r>Zárt ajtók mögött, lehet-e oltárt keresni?r>*r>r>Bíz? jó lenne fényber>Lépni. Oltár dicsőülni?r>Csoda is csorbulhat!r>*r>r>Bennem a múlt és a majd-jövő csatáznak,r>Pedig hívük vagyok ?örökké? álmoknak.r>Álmomból gyors kiutat sohasem kerestem.r>Álmok folyvást uralják a testem, a lelkem.r>*r>r>Álma mindenkinekr>Van, de nem emlékszik? talán.r>Álom uralkodhat?r>*r>r>Csata! Jövő és múlt!r>Nem mindegy ki lesz a nyerő?r>Összevethető ez?r>*r>r>Örök titkom a kicsorbult csoda,r>Pedig javíttatnám, mennék oda?r>Fekete ?király új ruhájába? öltözött az én éjszakám,r>Sors talán rám adja, de nem szenteli rám? sötét az éjszakám.r>*r>r>Még nincs? mit hoz jövő!r>Lesz a jövő? Bennem lehet?r>Közönyösen várni?r>r>Vecsés, 2014. november 15. ? Kustra Ferenc József ? íródott: versben és HIAQ ?ban.r>

Értékelés 

