Idő 
Értékelés 
Értékelés Mikor a háború kitörtr>senki nem lett felmentve.r>Egyenruhába öltöztünk,r>az élet ezt így rendelte.r>r>Egy bajtárs felfelé mutatott,r>ki szeretett verselni.r>Azt mondta hogy eltűnt a nap,r>és az eget is kell keresni.r>r>Rengeteg halott hátra maradtr>nyitott szemel, földön fekve;r>kinek lába, karja lerobbant,r>az kúszott ha más fel nem vette.r>r>Aztán elhalkult az ágyú szó,r>és nem volt szükség kiabálni.r>A világ annyira néma lett hogy r>a csendet nehéz volt kiállni.
Fáradt és csüggedt voltál,r>a műhelyed teleszórva ötletekkel.r>r>Balzac gipszből, tekintete délnyugat felé,r>a Táncos agyagból egy nedves szövetbe burkolva.r>Árnyék és fény,r>de inkább a Pokol Kapuinak árnyalatai.r>Gipsz, bronz, agyag és szépia -r>egy fakuló, süllyedő estélynek vállalatai.r>r>És akkor a múzsád hátulról támadott -r>elragadta torkodatr>hogy szemeid majdnem vérrel könnyeztek,r>Egy hosszú pillanatig összefonódtatok.r> E pillanat olyan volt mint egy való jelenet.r>r>Most meg van örökítve - Musée Rodin, Paris -r>A SZOBRÁSZ ÉS MÚZSÁJA -r>sötét csiszolt bronzból öntve,r>melyben egy álom és egy látomásr>egybe vannak kötve.
Fiatal tavaszi levelek fodrozódnakr>kora reggeli szellőben,r>napozva a vakító fénybenr>és virág-illatos levegőben.r>A talaj hűvös és nedves,r>és a gyökerek hálózatar>láthatatlanul művelkedik.r>?me az élet varázsa -r>a lét titkainak lombikja.r>A föld újjászületettr>és sokrétű módjar>a sötétség és csendr>alapkövezetéből fakadtak.r>r>Hányszor is álmélkodtamr>afféle erőkön és hatalmakonr>melyek sem láthatók sem hallhatókr>és mégis léteznek.r>Mennyire csodálkoztamr>mint gyermek az élet titkainr>melyek még a merevr>és néma kövekben is rejtőznek.r>Emelj fel kettőt és üsdr>egyiket a másikhoz,r>és a lelkük mélyébőlr>szikrával válaszolnak.r>r>És aztán azok a fennköltr>és örök szikrák egy tiszta,r>hold nélküli éjszakánr>melyek kivilágítják az egeket!r>Miféle csodálatos hatalmakr>összeesküdése amely által megtörtr>a csend és kivilágosodott a sötétségr>mielőtt minden elkezdődött?r>(Épp oly tanácstalan vagyokr>mint gyermekkoromban.)r>Talán vissza kéne vonulnomr>egy régi kolostorba,r>szürke reverendában,r>és csend-fogadalmat téver>melyet egy homályos,r>gyertyafényes cellában tartok be,r>arra várakoznom hogy a csendr>mi módon felel.
(3 soros-zárttükrös)
r>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka…
r>Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa.
r>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka…
r>
r>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop.
r>Nehéz nekem a saját életem... bizony, még belőlem mindig csak lop.
r>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop.
r>
r>Nem kegyes a lét,
r>Lassan-lassan fel emészt.
r>Nem volt szerencsém.
r>Voltak csodás álmaim,
r>Létem zúzta szárnyaim.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Mennék én tovább, de hová?
r>Ilyen öregen, már csak… sehová.
r>
r>Út előtt állok...
r>Hová vezet... induljak?
r>Éveim kötnek.
r>Szállnom tovább kellene,
r>Harcolni léttel, szembe?
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Erőm már fogyott!
r>Teljes érték hiánya!
r>Napsütés, csak megtéveszt.
r>
r>Dominancia
r>Nálam az erőtlenség!
r>Felhőkből Nap kukucskál.
r>
r>Napfény nem segít,
r>Erőm fogy, testem alélt.
r>Létem őszbe ért.
r>Nem forrt össze tört szárnyam,
r>Társra hiába vártam…
r>*
r>
r>(10 szavasok)
r>Ha öreg fa lennék, már roppanna a törzsem,
r>Ágaim… létem
r>
r>A létem, már elég régen érdes,
r>Lelkem beletörődő, nem mérges.
r>
r>Nincs más hátra, élni kell létet
r>Sőt lehet… emelni tétet…
r>
r>Létem lejtőjén,
r>Csoszogok... még élnem kell!
r>Bár, lét terhe nagy.
r>Szárnyalni még szeretnék,
r>Fenn, hol az ég azúrkék.
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Izzadva érzem,
r>Hűvös szellő becsapott.
r>Hazug frázist lerakott!
r>
r>Létem izzadós,
r>Hónaljam, nincs mi hűtse.
r>Lélek nehezen érti.
r>
r>Sivár a létem,
r>Éltető nedű fogytán.
r>Lelkem nem érti.
r>Szállni már sosem fogok,
r>Lét konok, könnyem csorog.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen…
r>Megtaposott életem... testemen-lelkemen.
r>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen…
r>
r>Jót is reméltem,
r>Rosszat kaptam tengernyit.
r>Létem lesz vesztem.
r>Hittem az életemben,
r>Ám szárnyam… csökevényben.
r>*
r>
r>Saját életem veszejtett el?
r>Mi történt... már hetven évemmel?
r>Saját életem veszejtett el?
r>
r>Vecsés, 2013. január 7. – Szabadka, 2018. július 14. – Kustra Ferenc – A vegyes formákat én írtam, alájuk a tankákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A tankák címe:”Létem zúzta szárnyaim”
r>
Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
r>Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.
r>
r>Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
r>Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.
r>
r>Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
r>Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
r>Már ázok, felettem az eget súlyra rajzolt felhők borítják,
r>A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,
r>
r>Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
r>Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
r>A fény még arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
r>Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.
r>
r>Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
r>Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
r>Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…
r>
r>Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
r>Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
r>Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József
r>
