Idő 
Értékelés 
Értékelés Tiszta ruhába öltözött a bűn,r>hogy ne ismerjen rá többé senki.r>Elvegyült a jók között keserűn,r>nem tudta magát itt rájuk kenni.r>r>Ki kéne találni valami cselt,r>hogy sikerüljön amit szeretne.r>Volt barátja, akit kedvelt,r>szemével így a rontást kereste.r>r>Meg is látta a hit rabságában.r>Tőle tartott, ezért hát elszelelt.r>Ivott egyet a düh kocsmájában,r>átöltözött, és újra útra kelt.
Úgy ültek a bíróságban mint sötét baglyok,r>és én, szegény patkány, bírálatuk áldozata lettem.r>Pofám fel volt tépve mint egy nyúlszáj, ésr>válaszomat csak dadogni tudtam kérdésükre:r>- Ön-vé-del-em volt, ura-im!r>Nincs mi-ért bűn-hőd-nöm.r>Láthatják kése mi kárt okozott,r>Nem volt más hátra, magam is késhez kaptam,r>hogy hamar véget vessek e csúnya dolognak.r>r>De ők, sötét és komor baglyok,r>ítéletükkel hamar elcsendítettek,r>mondván hogy ismerik fajtámat,r>és bármi ellenkezés részemrőlr>csak még súlyosabbá teszi a vádat.r>Íme, Párizs határain kívül elűzésre voltam ítélve,r>és ráadásul hatvan sajogó botütést is kaptam,r>Télen üres zsebbel még Párizsban is nehéz megélni -r>s most a fagyott vadon a város falain kívülr>lett a szánalmas igám és Kálváriám.r>r>Isten veled, Párizs, te ravasz, vén szerető!r>Remélem kocsmáidban sosem fognak csüggedni az ivók.r>A bor mely oly bőkezüen ömlik a serlegekbe,r>mindenféle népség bajainak marad legjobb gyógyszere.r>Talán egy rövid ideig Pierre és Jacquesr>még emlékemre emelnek egy pár poharat,r>egymás hátát veregetik, és játszósanr>azon veszekednek hogy melyikük fizet,r>de ha már eleget ittak, visszaemlékeznek arrar>hogy nekik még mennyivel is tartozok.r>E kölcsönt majd buzgón visszanyerikr>volt szeretőm fehér combjai közt, míg én,r>ki addigra már garantált eledel leszekr>falánk farkasok fogai közt, kívánokr>nektek egy jól fűtött és kellemes telet,r>és könnyes szemmel végső búcsút veszek.
A mókus vidékre költözött,r>megunta már a város zaját.r>Szép vörös ruhába öltözött,r>gondosan megfésülve haját.r>r>Már én vagyok az erdő ura,r>hisz nincsen nálam csinosabb.r>Nekem viszont az nagyon fura,r>hogy miért nem vagyok én boldogabb?r>r>Most már nagyon éhes is vagyok,r>de sehol sincsen itt egy pláza.r>Enni, innivalót hol kapok,r>vagy éhes maradok én már mára?r>r>Az avarban talált egy gombát,r>de lehet, hogy már az is bolond.r>Ezzel sem rakja meg a gyomrát,r>így a városba visszaosont.
Tenyerébe borította arcát a nyomor.r>Bármerre is néz sok embert bajba sodort.r>Látja düledező vályogviskók falait,r>hallja szegény emberek keserves dalait.r>Reménytelen küzdelem ró arcra ráncokat,r>éhség és szomjúság von köréjük láncokat.r>A kevély jólét ezen csak mulat nagyokat.r>Kizárja arany kastélyából a bajokat.r>Földre söpri asztaláról a maradékot,r>ami mosolyra fakaszthatna néhány arcot.r>Zsíros kezét saját patakjában mossa le,r>a hatalom és önzés költözött a szívébe.
Elűzte az ősz a nyarat,r>télig biztos itt is marad.r>Gondolta, ha megérkezettr>nem ereszti be a telet.r>r>Épített is jó nagy várat,r>így a tél hiába támad.r>Nem veszi be az erődöt.r>Jelenthet, majd a tél csődöt.r>r>Tavaszt aztán befogadja,r>együtt vigyáznak magukra.r>Hiába jön, akkor a nyár,r>távol tartja őt is a vár.r>r>Készen is állt már a nagy terv,r>ünnepli az ősz a sikert.r>Rőtre festette a tájat,r>rázott diót is, vagy százat.r>r>Mikor a tél megérkezett,r>hozott magával hideg szelet.r>Megdermesztette a tájat,r>porrá zúzta a kis várat.r>r>Dugába dőlt az ősz terve.r>Azóta is mondja egyre:r>Nem csinálok ilyent soha,r>hisz ez négyünknek otthona.
