Idő 
Értékelés 
Értékelés Utóbb, hogy elmentél Abigél,
r>Súgtad: ki szeret, mindig remél.
r>Vágyó tüzem lángol,
r>Várok… mit-se mástól.
r>Remény van… jöhetnél Abigél.
r>
r>Utóbb is kávéztunk, Abigél,
r>Szeretetem hőn-bőszen remél…
r>Lobog a vágytüzem,
r>Sóvárog a lelkem.
r>Nálam most a remény is remél.
r>
r>Utóbb messzi mentél Abigél,
r>Eszem-testem hevesen remél!
r>Sóvárgok utánad,
r>Kívánom... honvágyad!
r>Ha már itt lennél és ölelnél...
r>
r>Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Odüsszeusz kalandjaibólr>r>Elvárható volt a biztos halál.r>Őszintén megmondva kettős volt a veszély,r>és e igazságnak a titkolt ismereter>valóban aranyat ért.r>r>Baloldalt Kharübdisz várakozott,r>jobboldalt pedig Szkülla lappangott.r>Olyan közelségben volt e kettő,r>mintha bármelyikük könnyen használhatnár>a másikat a saját csaléteké.r>r>Először is Kharübdisz,r>egy oly hatalmas és erős örvény,r>hogy minden óvatlan hajó mely túl közel került,r>örökre elveszett, és legénységer>vizes haláltusák közepette örökre elmerült.r>r>- Jobbra tartsatok, mert minden elveszűnk -r>parancsolta Odüsszeusz - és ha bármir>veszély akadna, kisebb lesz a veszteségünk.r>r>Csak ő hallott Szkülla igazi természetéről,r>a hatfejű szörnyetegről melynek hat hosszú nyaka volt,r>és amelynek a kutyaszerű csaholásar>csupán a megtévesztést szolgálta.r>Mindegyik szájában három sor fog villogott.r>Szörnyű megjelenése elképzelhetetlen,r>űgymint azok a róla szóló pletykák,r>melyekre még gondolni is félelmetes volt.r>r>Nem lehetett elkerülni, a szörnyeteg már várt,r>és hiábavaló volt a harc a sorsuk ellenr>amint hat félelmetes fej cikázva lefelé hajolt,r>és éppen annyi ember esett zsákmánnyá,r>miközben Szkülla kegyetlenűl csaholt.r>r>Odüsszeusz tehetetlenül zokogottr>amint hallotta társai szánalmas ordítását, mellyel r>együtt Szkülla szörnyű vonítása fűlébe zengett,r>de a többi társa összes erejét megfeszülésigr>az evezőlapátok kezelésére szánta, ésr>csodálatosan suhantak végig a keskeny vízen.r>Emígy Odüsszeusz bölcs vezérlése életüketr>mentette meg - éppen hogy - de híven.
Oximoronos gondolatsor…
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
r>A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog,
r>A csend az órákban és percekben csak rohan, soha el nem kullog…
r>A csend az években, hónapokban kísérőjükként velük sunnyog.
r>
r>(Zárt senrjú -láncban életkép-töredékek… csokor)
r>Lett légyen az bár,
r>Cserepeket röpítő…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Hókristály, zord surrogás…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Rántottasütő napfény…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Szerelmi viszálykodás…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>Pap, celebrált miséje…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>Lett légyen az bár,
r>A halottak napi est…
r>Csend is megy vele!
r>*
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárt tükrös)
r>A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong,
r>A csend az órákban és percekben is kap szót, mi ha kemény, az gong…
r>A csend az években, hónapokban mindenhol ott van, és nem szorong.
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában.
r>
Még érzed, ahogy fogva tartjar>a testem illatát az ágy.r>Már érted, miként hagyja magárar>a szerelmet a vágy.r>r>Még érzed, ahogy a forró ölelésr>a szíved mélyéig hatol.r>Már érted, miként fáj a szenvedés,r>amit leír most e toll.r>r>Még érzed, ahogy lelkünk összeér,r>a szívünk együtt zakatol.r>Már érted, az életünk mit sem érr>egymás nélkül... valahol.r>r>Még érzed, ahogy könny fakad,r>ha nélküled kísért az árny.r>Már érted, milyen szörnyű az,r>mikor meggyilkol a magány.r>r>Még érzed ajkadon a csókomat,r>ajkadon csüngeni a szám.r>Már érted, hogy mit veszíthetsz el,r>ha nem vigyázol rám.
Néhar>r>Néha összetévesztemr>a mentális lázat ihlettelr>és aztán törölnöm kell számtalanr>oldalnak szövegezett törmelékét.r>Mint Eliot mondta “egy száraz hónapr>öreg embere” leszek “szárazr>aggyal egy száraz évszakban”.r>r>Se baj,r>mert az élet nedver>- mint egy tekercselő kígyó -r>még mindig táplálja a tudás fáját,r>- és csodák csodája -r>még egyszer láthatomr>a rímet, a ritmust és az értelmet.r>r>r>Szemtől szembenr>r>Most, hogy öregszem,r>és dér jeleir>kezdenek mutatkoznir>ritkuló hajamban,r>r>végre szemtől szembenr>kerülök magammal.r>Képeket helyezek egymásbar>azokból az időviselt én-ekből,r>r>és számtalan magam-okból,r>melyek által erőt nyerek,r>és együtt összes egyéniségeimmelr>bátran fontolgatomr>r>a halál végzetes kapujátr>melynek küszöbén állok,r>és azt remélem hogy lényemr>igazi természetével összeolvadok.r>r>r>Elengedésr>r>Szükségem van elengednir>nem csak viharos és zavaros múltam,r>de minden birtokló pillanatotr>idő-kötött jelenemben.r>r>Égjen minden neheztelés, régi sajnálkozás,r>elhalasztott lehetőség, elhamarkodott választás,r>a halványuló memóriám temetésir>máglyája tisztító tüzében.r>r>Égjenek nem csak azok a csekély feszengések,r>elhanyagolások, bizonytalanságok és félelmek,r>de szintén azok a szenvedélyes pillanatokr>melyek csak a különálló büszkeségem táplálták.r>r>Örömömnek ne legyen más okar>mint azért mert süt a nap; kék az ég;r>a pár szeretetteim kik még megmaradtak;r>és a toll-könnyű szívem ha meghalok.
