Idő 
Értékelés 
Értékelés Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,r>A hullámok meg, sokszorozzák? Ezt a gyönyörű mohóságot??!r>r>Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,r>Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,r>Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,r>Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain?r>r>Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.r>Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.r>Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.r>De tudott lehetetlenre várakozni? kész idióta.r>r>Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!r>Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!r>Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?r>Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem?r>r>Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,r>Ámulok, ahogy visszatükröződik? vibrál a hullámtaréj?r>r>Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc Józsefr>
Egyre messzebbről nézve, a sok év távlata,r>Hamis szememnek talán nem is igazán ártana,r>Az Egónak ez az utolsó kis támasza,r>Csak egy fakó élet, élénkebb vázlata,r>S mintha az eltelt idő máshogy látszana,r>A halványabb emlékeim is kiszínezem általa.
Esik az eső, sűt a nap,r>Móricka jó nagy pofont kap,r>Mert Feri bácsi azt mondtar>Hogy zsebóráját ellopta.
Sötét fellegek borítják az eget,r>levelek alá bújtak el a színek.r>Bűnök motiválják az embereket,r>fekete köpenyt öltenek rút szívek.r>r>Csak jóság hozhat újra színpalettát,r>szépre festheti a bűnös világot.r>Akkor tán láthatjuk a bűn halálát,r>és újra lelsz a lelkedben virágot.
Miután hatéves koromban r>visszakerültem faluról Pestrer>része volt nevelésemnek hogyr>megtanuljam milyen is azr>elnyomott Magyarok Budapestje.r>r>Apám volt a vezetőm, ki r>a Hősök tere után r>a Sztálin szoborhoz vezetett.r>- Ez aki jelenleg hazánkat félelemmelr>és rémuralom által a nyomorúságba vezet.r>r>Borzongva néztem e vasból r>öntött és vas öklös Góliátot,r>ki ott állt mint egy kolosszus r>a tágas de rideg Sztálin téren,r>és durva hatalmát még ma is érzem.r>De akkor is ott voltam mikorr>már csak csizma tér névenr>beszéltek e helyről, és Sztálin r>képmását darabokra verték hangosanr>csengő vésővel és kalapáccsal.r>r>Ez volt az első sandításomr>és sejtelmem, hogy mi is r>a szabadság, melyet az emberr>még élete árán is megkíván.r>r>Ezt még ma is jól tudom,r>mert ott voltam és láttamr>mint tátott szájú kis Iván.
