Vérünket őrzi kőabroszok sziklái,r>Ott kacagott a halál felettünk.r>A köveken megállt az idő is,r>A napnak esteli parazsa vérünket melengeti.r>r>Füstölgő gerendák,r>Ajtók, ablakok bezárva.r>Elszállt a füsttel a lélek is,r>Kegyelemből maradt életek drámai románca.r>r>Őseink szikláin, völgyein, az idő szeleinr>Sötét árnyak indultak hosszú útra.r>Karavánok ezrei során némánr>Feltámad az esteli szél.r>r>Szomorú énekek eső mosta útjain,r>A harmatcsepp csészéjén ponyva szakadt szét.r>A kerekek nyomain még látni,r>Szétszóródva váltak ketté szelt utak, ki erre, ki arra.
Sír a kedvesemr>r>Szomorú szerelem, sír a kedvesem,r>Gyors körforgása a múló életünknek.r>Az évek itt gyorsan repülnek,r>Nyomunkban új generációk születnek.r>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.r>r>Szeretetérintésed a csókok tüzén,r>Elkényeztetett bókok tengerénr>Vizet kaszál már a veríték, a láz!r>Vén csontjaimban kiráz a frász!r>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.r>r>Látlak, itt vagy még mellettem, szeretlek!r>Maradnék, ellöksz, én ölellek.r>Reménytelen a jövőm, a holnapom,r>Szemeid tüzéből a szavakat kilopom.r>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.r>r>Léptem nyomán könnyű klónombanr>Feketébb a világ!r>Eléget a vágy tüzem hamuján.r>Lettem kolonc, nyomorékod, rút világ!r>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.r>r>Lassan kiszökken belőlünkr>A röpke életünk.r>Ősi legendaként elporladunk.r>Életem gonosz zugában lappang vénülten az életem.r>Szomorú szerelem, sirat a kedvesem.
A bőr színer>r>Anyám, tíz éve nem láttam kegyelmedet,r>Édesanyám, elhoztam az unokádat.r>Jaj, fiam! Ezt a gyereket intézetbe kell adni!r>De, anyám, ez az én vérem, az én gyermekem.r>De, fiam, barna a bőre, látni, hogy cigány!r>Anyám, akkor is az én gyermekem!r>r>Kisfiam, úgy féltelek a külvilágtól,r>Hideg, durva és oly kemény.r>Tudnod kell, fiam, bármi történik, én nagyon szeretlek téged.r>r>Hát, fiam, jó lesz majd cselédnek,r>De unokád, édesanyám!r>Elhallgass! Ebadta, mit szólnak a barátok, az ismerősök!r>r>Óh, Atyám! Mondd, hol helyezkedik el a bőr színe a társadalmunkban?r>r>De, fiam, a származása szégyent hozhat reánk,r>Hiszen ez a faj tömegesen éhezik és utálat övezi őket.r>Anyám, akkor is viseld a gondját, kérlek,r>Mert az unokád árva, és én úgy szeretem.r>r>Tolerancia és az integrálódás jegyében.
Égre nyíló vályogkunyhókr>A sötét éjszakában.r>Könnyes szemmel áll egy legényr>Egy kunyhó ajtajában.r>A szívében édes emlék,r>Mereng a valóságban.r>Azt a barna kislányt rég nem láttam.r>Boldogságról álmodozva, állok az ajtód kapujában.r>r>Valahol a Tarna menténr>Szomorúság járja.r>Valahol egy barna lánynakr>Könnyes a párnája.r>Jaj, de az ajtód előtt térdepelve,r>Imám száll a házra.r>De lehajtott fejjel odébbállok,r>Sóhajom nem hallja senkir>Idelenn a cigányok utcájában.
Messziről jöttél, Tifani,r>Várt már papi, mami.r>Száll messzire kacajzsivaj,r>Pillangókergető gyerekricsaj.r>r>Nyári vakáción jöttélr>Fecskecsicsergéssel.r>Adrikát is hoztadr>Nyárnak örömével.r>r>Ha majd elmégy,r>Csend borul Tarnazsadányra.r>Nagy fájdalom ül majd erre a tájra.r>Széllel szembeszállunk.r>r>Tifani, Adrika, Amira, Pati és Balázskar>Vén napjaimnak örömhurrikánja.r>Hófehér reggelek, suhannak az évek,r>Ki tudja, látlak-e még, gyorsan telnek az évek.r>r>Tifani unokámnak