Idő 
Értékelés 
Értékelés Lombhát erdejében történt,r>elmesélem nektek tüstént.r>Felvirradt a szép kikelet,r>galamb kézbesít levelet.r>r>Lakából kitette szárnyát,r>el is foglalták a házát.r>Kakukk koma volt a bűnös,r>ez a madár nagyon trükkös.r>r>Nem épít magának házat,r>nincs benne semmi alázat.r>Ismeri őt az egész erdő,r>házán sosem lógott csengő.r>r>Mikor galamb ezt megtudta,r>rákiáltott a kakukkra.r>Kérem szépen nem szép dolog!r>Örömömben nem táncolok.r>r>Na menjen innen szaporán,r>barátokat is hoztam ám.r>Velem van az egész erdő,r>újra lesz a házon csengő.r>r>Megszeppent a csalfa kakukk,r>el is menekült madarunk.r>Ha nincsen neked már semmid,r>jó ha vannak barátaid.
Képeslapokon nézve az őszi tájr>csodás színekben pompázó remekmű.r>Jól körbenézve itt minden csupa sár,r>virág helyett más nem nő, csak parlagfű.r>r>Elvesztettem a pillanat varázsát,r>hiába nézek körül nem találom.r>Úgy tűnik fogta magát és tovább állt,r>akkor is felkutatom, nem hibázom.
Újonnan érkezve, beilleszkedett, megtanultar>a műszerek kezelését, nyomtatványok kitöltését,r>társaival beszélgetett, teát ivott, és olvastar>a Pynchon által írt Súlyszivárványt.r>r>Kint, az intézet kövezett szakaszánr>megismerkedett a hely hangulatával, a fehérséggel,r>a nyitottsággal, a vakító fénnye,l a rontatlanr>levegővel, és mindennel ami ott található.r>r>Nézte amint a habzó hullámokr>Rázuhantak a markáns sziklákra,r>egy örökké nyugtalan tengernekr>durva bölcsős ringatása,r>r>és figyelte a pingvinek egy sorosr>menetét amint ügyetlen lábakonr>a szédületes és szeles szakadékr>peremén lassan cammogva haladtak.r>r>Teltek a hetek amint csodáltar>ezt a furcsa új világot, és a levelekr>jöttek és mentek e Déli-sarknakr>távoli sarkából és igaz otthona között.r>r>De aztán egyik reggel, mint akitr>megbabonáztak, különös és idegenr>vággyal ébredt, hasonlóan mintr>egy tengerészé az árboc kilátójában.r>r>Felöltözött, kilépett, és sí lécet csatoltr>bakancsára, feltette sí szemüvegétr>és gyapjúsapkáját fejére húzta, aztánr>elindult a csillogó ismeretlenbe.r>r>Eleinte az elméje gyermekkorir>emlékek foszlányaival volt elfoglalvar>amint egy hó ember mellett játszott,r>de aztán a gondolatok lassan elapadtak.r>r>Úgy látta az eget, mint egy hatalmasr>jeges palota kupoláját és a földetr>mint egy végtelen fehér szakaszt melyr>újonnan esett hóból lett volna kigurítva.r>r>Oly kitartó és sajátságos ritmussalr>mozogtak a lábai melyben beilleszkedett.r>mint egy Hare Krisna hívő kántálásar>melynek ellenállni jóformán nem lehet.r>r>Végül megállt. Kicsatolta a sí léceketr>és leült, szíve telve volt a hó, a szélr>és az ég mérhetetlen kísértetével, melyr>határtalanul boldoggá és lelkesé tette,r>r>és megvakítva a hideg fehér fény által,r>hátra dűlve elaludt és elhunyt.
Gyere fussunk együtt az őszi széllel.r>Fussunk, olvasszuk össze földet éggel.r>r>Rohanjunk ketten egy szebb világ felé.r>Legyen lelkünk fénye a csillagoké.
Színekre bontja a napfényt,r>lenge szélben fodrozódik.r>Réce legel a tó szélén,r>terített asztal adódik.r>r>Fűz borzolja fel üstökétr>lepillantva a tópartra.r>Felfedi madár rejtekét,r>bizton nem így akarta.r>r>Nád kaszálja a levegőtr>szabjává érett levéllel.r>Átugorva múló időt,r>nem törődve késő ősszel.r>r>Biccentek egyet a napnak,r>szemnek lomb ad panorámát.r>Itt bús gondolatok hagynak.r>Köszön nékem egy üde virág.r>r>Hát megnyugodott a lelkem,r>itt elhagyta a gyötrő kín.r>Természet. Örök szerelem.r>Dús szépségével rám kacsint.r>r>Kép:Saját
