Idő 
Értékelés 
Értékelés TYRUSZI BÍBORBÓL r>SZŐTTEM NEKED FÁTYLATr>r>Zöldellő rét közepénr>Született nemes ifjúr>Lángsugarat röpítettr>Szomorú szemeimbe.r>r>Tyroszi bíborból szőttr>Koszorúba font éjjeli fátyolr>Égboltra felvetítir>Halandóról írt sorsot.r>r>Táncoló Göncölszekérr>Utaim igazítja, sr>Társtalanul vezetettr>Ciprusos lugasodba.r>r>Hajdanán ott jártunk tán,r>Ma te lettél a múzsám!r>Kajszibarack s füge sokr>Ananász kezeimben,r>r>Kókusz ringott pálmafa ágán,r>Feszítette vitorládr>Zafír szél hátán érkezettr>Viharos nyári orkán.r>r>Kút peremére lehajlór>Fehér ingem övétr>Szenvedéllyel letépted, sr>Vizesen megöleltél!r>r>De amfórám rég nem enyém,r>Myrtusz-illatos tégely!r>Boldogságomat beletettedr>Ajándékomul szépem!
Leköpött a jó barátom,r>a púptalan teveféle.r>Utólag én nagyon bánom,r>hogy nem mentem fedezékbe.r>r>Pedig nyugodtan kérődzött,r>mikor hátat felmálháztam.r>Úgy látszik, hogy megsértődött,r>pedig mindent megpróbáltam.r>r>Láma komát hazavittem,r>de ő köp, rúg nyakkal bírkóz.r>Először még kinevettem,r>de nem tetszik nekem e póz.r>r>Nem kap semmit ma ebédre,r>hát ne szórakozzon itt nekem.r>Így az lesz ennek a vége,r>máskor csúzlival etetem.
Ismét eljött hát a virradat,r>egy tegnapból született holnap.r>Az idő mellettem elhalad.r>A mából hogy lett egy másnap?r>r>Az ó helyet ad új világnak,r>én tétován tovább is megyek.r>Próféták vajon mit is látnak?r>Sivataggá vállnak a hegyek.r>r>Voltam én régen kis legényke,r>már fakulnak a régi álmok.r>Itt elfárad az ember lelke,r>kaktusszá vállnak a virágok.
Tróntermében ült a király,r>márványpalotája mélyén.r>Óriási csodás hodály,r>övé lett öröksége révén.r>r>Büszke gőggel oda jutott,r>hogy már elhagyta a népe.r>Tőle mindenki elfutott,r>ezért savanyú a képe.r>r>Szegényebb lett koldusnál is,r>hát ez rettenetes csúfság.r>Egy nagy gazdag, boldog ország,r>így lett magányos királyság.
Újonnan érkezve, beilleszkedett, megtanultar>a műszerek kezelését, nyomtatványok kitöltését,r>társaival beszélgetett, teát ivott, és olvastar>a Pynchon által írt Súlyszivárványt.r>r>Kint, az intézet kövezett szakaszánr>megismerkedett a hely hangulatával, a fehérséggel,r>a nyitottsággal, a vakító fénnyel, a rontatlanr>levegővel, és mindennel ami ott található.r>r>Nézte amint a habzó hullámokr>Rázuhantak a markáns sziklákra,r>egy örökké nyugtalan tengernekr>durva bölcsős ringatása,r>r>és figyelte a pingvinek egy sorosr>menetét amint ügyetlen lábakonr>a szédületes és szeles szakadékr>peremén lassan cammogva haladtak.r>r>Teltek a hetek amint csodáltar>ezt a furcsa új világot, és a levelekr>jöttek és mentek e Déli-sarknakr>távoli sarkából és igaz otthona között.r>r>De aztán egyik reggel, mint akitr>megbabonáztak, különös és idegenr>vággyal ébredt, hasonlóan mintr>egy tengerészé az árboc kilátójában.r>r>Felöltözött, kilépett, és sí lécet csatoltr>bakancsára, feltette sí szemüvegétr>és gyapjúsapkáját fejére húzta, aztánr>elindult a csillogó ismeretlenbe.r>r>Eleinte az elméje gyermekkorir>emlékek foszlányaival volt elfoglalvar>amint egy hó ember mellett játszott,r>de aztán a gondolatok lassan elapadtak.r>r>Úgy látta az eget, mint egy hatalmasr>jeges palota kupoláját és a földetr>mint egy végtelen fehér szakaszt melyr>újonnan esett hóból lett volna kigurítva.r>r>Oly kitartó és sajátságos ritmussalr>mozogtak a lábai melyben beilleszkedett.r>mint egy Hare Krisna hívő kántálásar>melynek ellenállni jóformán nem lehet.r>r>Végül megállt. Kicsatolta a sí léceketr>és leült, szíve telve volt a hó, a szélr>és az ég mérhetetlen kísértetével, melyr>határtalanul boldoggá és lelkesé tette,r>r>és megvakítva a hideg fehér fény által,r>hátra dűlve elaludt és megszűnt.
