Idő 
Értékelés 
Értékelés Ha élsz még holt lelkekbe zárva,r>feltámasztó tüzekre várva,r>halld imámat.r>r>Ha még van ki őriz magában,r>nevedet suttogva imában,r>halld meg szavát.r>r>Ha újra hallik ő szent neve,r>feltámad magyarok istene.r>Halld szavát!r>r>Sokan várjuk feltámadásod,r>hogy szórjad reánk szent áldásod.r>Visszavárunk!
Emlékbe merült a fiatalság,r>sajnos már örökre elveszett.r>Meghaladtam életem delét,r>sorsomnak útja idáig vezetett.r>Emlékkútba merült az, mikorr>gondtalan kor csak nevetett.r>Csodák honában élve,r>szerelmek daláért repesett.r>Elmúlt számomra ez az idő,r>vajon hová mehetett?r>Ma csak a szép emlékek fűtik számomrar>magányosan töltött teleket.
- Én a császár vagyokr>és gombócot akarok!r>Hallgassatok szavaimra,r>és rögtön tálaljatok!r>r>Az uralkodáshoz perszer>nagyon keveset értett,r>és bármit buzgón aláírtr>mit írásban tőle kértek.r>r>Hogy valami baja voltr>azt tudta összes népe,r>és mégis mint uralkodór>volt megfestve a képe.r>r>Nem nemzett utódot,r>és nem is volt ajánlatos.r>Mint epilepsziás volt ismert,r>meg aztán hogy agy bajos.r>r>A forradalomról az kérdezte:r>- Ilyesmi meg van engedve?r>De Metternich csak legyintett,r>amint bosszúságát leplezte.r>r>Mikor lemondott a trónrólr>Prágának lett polgára,r>de nagyon udvarias volt,r>és soha nem szált vitába.r>r>Szerette a szép hölgyeket.r>és kalapját nékik emelte.r>Végül is egy fenség voltr>mert királyi pár nemzette.
Ady Endre elnézésévelr>r>Ordít mint az őrült,r>Hallgatja ki állja,r>S a gitár húrokatr>Tépi és cibálja.r>r>Tudja hogy mit akar,r>Nem vonít hiába,r>Akinek nem tetszikr>Töprengjen magába.r>r>Zenés csoda gyerek,r>Korszakunk hőse,r>Gitárján kívülr>Nincs fia, se őse.r>r>Akkora zajt csapr>Hogy a holtak kelnek,r>De nem az a típusr>Kit könnyen megnevelnek.r>r>Őrjöng a tömeg,r>És remeg a fal,r>Mert végre valaki betörtr>Új idők új dalaival.r>r>Ez most az életnekr>Vad melódiája,r>Mi pedig ujjongunkr>Egy új kor ritmusára.
Az utolsó madárhang elhaltr>és a tó felszínén a hullámok lecsillapodtak.r>A víz tiszta mert az összes szennyr>a tó fenekére leülepedett.r>Csend van és növekvő sötétség.r>Az ég hold-nélküli és az első csillagokr>fakó fénye tétován pislog.r>r>Szemem fáradt, de még tisztán látomr>hogy az ágak nehezebben ágaskodnakr>az egek felé a dús lombok súlya alatt.r>Várom a növekvő sötétséget mely szememnekr>olyan mint a balzam, úgymint a csendetr>melyre minden este lefekvés előtt vágyakodok.r>Könyveim mindnél gyakrabban már csak arrar>szolgálnak hogy ritka vendégeim láthassákr>hogy valamikor komoly olvasó voltam.r>r>Én és a halál már régi cimborák vagyunk.r>Ismerem két üres koponya üregét,r>és már láttam felém nyúló hideg csontos kezét.r>E kevés időben mely még hátra marad, akárr>hetek, hónapok vagy netán rövid évek,r>(részemre ez már nagyon csekély dolog)r>Már csak nyugalmat és megértést akarok.
