Idő 
Értékelés 
Értékelés Még csak hideget
r>Érzek! Melegíthetnél.
r>Lélekmelegség.
r>*
r>Még csak hideget
r>Látok! Zúzmarás létem.
r>Boldogság kutja?
r>*
r>Még csak hideg az
r>Élet! Szerelem meleg.
r>Egyveleg: csókod.
r>*
r>
r>Hiányom van belőled, Etus!
r>Komolyan vágylak, itt nincs suskus.
r>Hiányzol léleknek,
r>Hiányzol testemnek.
r>Mond, hogy tudnálak bírni Etus?
r>**
r>Nélküled, élet üres vödör,
r>Hiányolom, hogy nem izzad bőr!
r>Hiányod lelohaszt,
r>Hiányod, nem fakaszt…
r>Mond, hogy tudnálak? Ó, mély gyönyör...
r>**
r>Bizton boldog lennék Teveled,
r>Minek élek én Te nélküled?
r>Boldogságom Tied…
r>Szerelmem is Tied…
r>Én bizalmam lenne hiteled.
r>**
r>
r>Elmondtam, hogy tudd!
r>Ez így nem mehet tovább.
r>Vággyal jöjj... siess.
r>*
r>Elmondtam, hogy tudd!
r>Boldogságom keresem!
r>Bízásom… folyvást.
r>*
r>Elmondtam, hogy tudd!
r>Szerelmemet átadom.
r>Hitem: bizalmam.
r>
r>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus limerik csokorban, valamint romantikus, anaforás fél haiku láncban, senrjú csokorban.
r>
Ücsörgők a Balaton parton, leválik rólam a gond…
r>Nézem a naplementét, Badacsonyig az arany utat.
r>Még észre se vettem, hogy nem én vezetem a gőzmozdonyt,
r>Mert elért a vaksötét és csak körbevett, mint falazat.
r>
r>Keresem az ezüst Holdat, de nem látom a felhők mögött,
r>Lassan hazabotorkálok, lefekszek a színfalak között…
r>
r>Vecsés, 2014. június 22. - Kustra Ferenc József
r>
Ülve fák alatt,
r>Életem most rám szakadt.
r>A part vízpárás.
r>*
r>Vízről fúj a szél,
r>Csak szembe jő, nem köszön.
r>A Balcsi dalol.
r>*
r>Ezüstös hajam
r>Csak kócolja… fésülget.
r>Elől, van tincs is.
r>*
r>Közben nézem a
r>Fodros vízfelületet.
r>Halak ugrálnak…
r>*
r>Nádas lakói
r>Neszeznek. Gólya köröz.
r>Ki lesz vacsora?
r>*
r>Szél már viharos
r>Hullámokat korbácsol.
r>Balcsi arca zord.
r>*
r>Zenit elcsúnyult,
r>Ég, vajon miért könnyez?
r>Rám, meleg eső.
r>*
r>Égi megváltás
r>Felhőkönnyek képében.
r>Már bőrig áztam.
r>*
r>Vihar már nekem
r>Zenél, menjek már haza.
r>Padon egyedül.
r>*
r>Most imigyen
r>A remény is elhagyott.
r>Szedelőzködők.
r>*
r>A Megváltó sír,
r>Nekem lelki megnyugvás,
r>Balaton parton.
r>*
r>Én Balatonom,
r>Belső a zokogásom.
r>Lesz majd szép zenit.
r>*
r>Ázva megyek már
r>El a parttól… vizesen.
r>Visszanézek rád.
r>*
r>Hiányod, már most
r>Előterembe kerül.
r>Tudati hiány!
r>*
r>Menve fák alatt,
r>Életemet cipelem.
r>Parton, víz függöny.
r>*
r>Szép vagy Te így is!
r>Lelkemmel megyek haza…
r>Holnap eljövök.
r>
r>Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.
r>
Hallom, ahogy a búsulózó szél, búcsúdalt komponál,
r>De megbotlik, összes apró-fehéres hullámtaréjnál…
r>Ijedtében össze-vissza fúj, látszik, hogy nincs magánál.
r>*
r>(Senrjú)
r>Szép, csillagfényes
r>Hajnalon, nyár, vetkőzik…
r>Parton, levél hull.
r>*
r>Déli partról elnézem, hogy a bazaltorgonás hegyek,
r>Ellepik a képzeletemet, mint nyers húst a zöld legyek…
r>Ihletet adnak, elgondolkodtatnak, írni kell... megyek.
r>
r>Kezem ügyében van a papírom meg a tollam,
r>Mert a kalamárisomat én most, el nem hoztam…
r>Azt hiszem… hogy kitehettem volna… nem gondoltam.
r>
r>A tó víztükrében, még látom, fürdőzik a gyengülő napsugár,
r>De én már azt tudom, hogy ide a nyári hőség, nem jön vissza már…
r>Neki is állok írni nektek… jaj, de hiányzik az a kalamár!
r>*
r>Utolsó tánca
r>A nyárnak. Röpke alkony.
r>Képzelet, suhan.
r>*
r>Lebegek a vízpárában, egy korhadó, de kényelmes pad felett.
r>Érzem, béke átható és nem zavarja semmi sem a lelkemet…
r>Még azért ücsörögnöm kell, mert van, ami zavarja, az eszemet.
r>*
r>Természet hangja
r>Zsong a fülemben. Látom!
r>Agyban, kerge szél.
r>*
r>Ahogy itt vagyok ez maga, kisebb szelet valóság,
r>Itt a magyar tenger partján... ez nagy szelet boldogság…
r>Itt kéne maradni… dühöng bennem a vad mohóság.
r>
r>Balcsikám, te most még együtt játszol a nyárral,
r>A napfényt még visszavered… sok hullámpárral.
r>Az esőfelhők eltávoztak innen, jó messzire,
r>A parton, két lovas hintó áll rendelkezésünkre,
r>*
r>A jövő számít?
r>Nekem a tegnapok is!
r>Víztükör, szépség.
r>*
r>Jól látom, hogy víz fölött suhan a sok elvesztegetett szó,
r>Rajtuk lovagol a sok-sok elveszett lélek? Elkárhozó!
r>Erős és még gyenge is vagy. Ma valami megváltozott,
r>Én érzek valamit, lehet, hogy a lelkem elkárhozott?
r>
r>Őszül a természet, a színei a legszebbek,
r>Majd visszatükröződnek… itt írt szebbnél szebb versek.
r>Én majd a napfénykanyarban szépen, csak, lebegek.
r>
r>Ó, te Balaton! Mesés ez a feszített víztükör!
r>Napfény benne még meleg sugaraival tündököl.
r>Néha, erre keveredik egy elkószált szélroham,
r>Csak nézelődők, miközben lassan, a partot jártam.
r>
r>Vecsés, 2015. szeptember 1. - Kustra Ferenc József
r>
Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál figyeltem a tájat,
r>Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast.
r>A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg!
r>Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán' feljebb!
r>
r>Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön,
r>A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny,
r>Ez most, akkor a csendes semmi szépsége,
r>Vagy a semmi, csendes észveszejtősége?
r>De ez mindegy! Ez a tavacska az én nagy tengerem is,
r>Hol élhetnék én máshol, ha ő itt van? Én is itt, csakis!
r>
r>Már hétévesen ott nyaraltam, meg még utána oly' sokszor.
r>Szeretem, magaménak érzem, kár, hogy ritkán megyek... olykor!
r>
r>Parti köveken vannak pici, fodrosan fehér habok
r>És ezen ringatóznak a száraz falevél csólnakok.
r>Ó, te Balaton, vágyom, könnyeden lágy ölelésed
r>Holnap majd eljövők, megfürdök, így szeretlek téged.
r>
r>Mindegy nekem... Adria, vagy Csendes óceán
r>Nekem itt, a Balaton körül van a hazám!
r>
r>Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József
r>
