Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és európai stílusú haikuban
r>
r>Néma az életterem, néma ez a táj,
r>Madarak sem csicseregnek nekem... ez fáj.
r>Nincsen autó, nincs gyalogos, üres, mutatja az utcakép,
r>Én egyedül az utcán… ki tolakodva, mégis előre lép.
r>
r>Borzalmas a néma csend, nálam az élettájamon…
r>Semmi! Látom nincs zizzenés avarban, nézem fájón.
r>Az én jól megöregedett csendem, elfáradt, nem hazudik,
r>Már egy zajos mulatságra, nyugvó lelkem sem ácsingózik…
r>
r>Elmosódott nyomot hagy maga után meztelen talpam,
r>Volt múlt, van jelen, lesz jövő. De én nem osztom fel magam!
r>Életemben jól haladtam, előre egy lépés, majd három hátra,
r>És én itt már megállnék! De fék nincs, csak zakatolok tovább… mára.
r>Mókuskerék nekem az idő-kerék, forgásomban velem
r>Csak forog-forog monotonon a múltba-jövőbe, velem.
r>
r>Körbe forog a föld, kapaszkodva, de forgok én is.
r>Öregszem, múlik az élet, vele múl a minden is.
r>Álmaim elmúltak, a maradék saját vérében fuldoklik,
r>Nincs az a kigyúrt, jó megedzett test, ami enyészik le csontig...
r>
r>Elfordulnak barátok, kik még élnek… velem ezt teszik.
r>Mások, újak már nem jönnek… kik lényemet is szeretik.
r>Nem sejti senki fájdalmamat, mit testemmel eltemetett,
r>Hantolásnál nem lesznek sokan… ki szívből, sírva remegett.
r>
r>Az élet, bár nem látszik, akkor is haldoklik,
r>Ha úgy éled meg, hogy csak veled, szívből játszik...
r>Ha eljő az este, váratlan alkonyodik.
r>*
r>Elmegy az élet,
r>Meg-nyugodt leszek végre?
r>Elmúlt napsütés.
r>*
r>Köd borít mindent,
r>Én ott leszek, te meg itt.
r>Béke, sötétben.
r>*
r>Elmúlt az élet,
r>Eltűnt vele minden szép.
r>Meghalt barátok.
r>*
r>Feledek, múlik
r>Múlt, még nem jött el jövő.
r>De harsog a csend!
r>*
r>Csend, nem hazudik.
r>Néz! Tűri múló időt.
r>Élet-alkonyat.
r>
r>Vecsés, 2015. január 21. - Kustra Ferenc József
r>
A meditációm is zaklatott…
r>
r>Falak álarcban és ködtakaró mögött,
r>A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött?
r>Falak álarcban és ködtakaró mögött.
r>
r>Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét…
r>Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik.
r>Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét.
r>Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét.
r>*
r>Mennék én, ha jönne
r>A remény is, elkísérőn.
r>Falak meg álarcban?
r>Köd-takaró leszállt tájra,
r>Fal meg csak áll, bánatába…
r>*
r>Elképesztő ez a folytonos háborúzás, a víz alatt,
r>Kiirtják a halakat, mi a piacon veszünk hamisat?
r>
r>Most, akkor külön álarc is van, vagy a ködtakaró az?
r>A fal tudja-e, vagy csak omladozik, mint összes amaz.
r>
r>Emberek, lesz-e itt
r>Valaha is újabb csoda?
r>Vagy csak köd-takaró?
r>Köd-takarót utálja… Nap!
r>Nem látni, lekési misét… pap.
r>
r>Vecsés, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrös –ben, versben, TANQ –ban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak,
r>A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni.
r>Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak,
r>Akik
r>Egy felemelő, tisztázó pillanatot, nem vágynak rontani.
r>
r>Olcsó klisék, frázisok csak rontanák, amit mondani akarnak…
r>
r>Vecsés, 2018. május 4. – Kustra Ferenc József
r>
Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök,
r>De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődők.
r>
r>Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc József
r>
Kebledben, bent érzed; haza!
r>Ti tudjátok mi a haza?
r>Hol szeretsz, élsz és dolgozol,
r>Hol nem érzed azt; itt máshol.
r>
r>Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
r>
