Idő 
Értékelés 
Értékelés Emlékező meditálás versben és apevában…
r>
r>Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
r>Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
r>Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
r>A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.
r>
r>Múlt
r>Fátyla
r>Takarja
r>Emlékeit.
r>Semmibe tűnnek.
r>
r>Már
r>Lassul
r>Teste. Fogy
r>Habitusa s
r>Emberi léte.
r>*
r>Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
r>Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
r>Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
r>Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!
r>
r>Múlt
r>Évek
r>Emlékét
r>Gyűjtögette.
r>Semmit érők már.
r>
r>Tév
r>Útról
r>Hazatért.
r>Emlékeit
r>Még őrzi...minek?
r>*
r>Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
r>És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
r>Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
r>Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.
r>
r>Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
r>
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.
r>
r>Fény nincs már létemben,
r>Elvesztem lét tévútjain.
r>Szenvedés életem.
r>*
r>Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
r>Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
r>Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
r>Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
r>*
r>Bús,
r>Komor
r>Életem,
r>Boldogságom
r>Koporsója lett.
r>*
r>Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
r>Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
r>Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
r>Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
r>*
r>Vágyaim nem apadnak,
r>Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...
r>
r>Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>A vegyes címe: „Céltalan élet”.
r>
Sorok az öregségről…
r>
r>Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
r>Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
r>Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
r>Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.
r>
r>Nyár
r>Ősztől
r>Elköszön.
r>Őszi szellő,
r>Elmúlást jelez.
r>
r>Ha volt még szép nyarad,
r>Elszállt hűvös szellő szárnyán.
r>Ősz-fejed gondterhelt.
r>*
r>
r>Van, akinek még maradt egy kis madárdal
r>És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
r>Van, kinek az életében csak nő a fal,
r>És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.
r>
r>Ősz
r>Nyújthat
r>Apró szép
r>Élményeket,
r>Enyészetet is.
r>
r>Egy barát ki szeret,
r>Ha ősz is fejed, nagy érték.
r>Megért... mért fáj a lét.
r>*
r>
r>A nyár elvonul a téli lakba...
r>A hideg, beköltözik sokakba…
r>
r>Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”
r>
Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban.
r>
r>Van, hogy élet barátként öleli a fejedet,
r>A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet...
r>Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában,
r>Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában...
r>Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar,
r>Mért kevés, amikor az örömmámor elural?
r>
r>Az
r>Élet
r>Ad és vesz,
r>Jót és rosszat.
r>Miért több a rossz?
r>
r>Szép emlékek szívedben élnek,
r>Az nem biztosítéka a boldog öregségnek.
r>*
r>Valamiért van benned bűntudat?
r>És ez nagyon vissza-húzólag hat?
r>Ezért van, aki téged nem becsül többé?
r>Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé?
r>Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz?
r>Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz?
r>
r>Rossz
r>Döntés.
r>Megbántad...
r>Nincs bocsájtás.
r>Van-e megoldás?
r>
r>Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz.
r>Bűntudat emészt, most mihez kezdesz?
r>*
r>Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak,
r>Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak.
r>Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt,
r>Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt.
r>Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe...
r>Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe...
r>
r>Nincs
r>Minden
r>Még veszve.
r>Tégy magadért,
r>Mássz ki kráterből!
r>
r>Mentsd tönkretett életed,
r>Újjá már nem építheted,
r>Elviselhetővé még teheted.
r>
r>Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Újjá már nem építheted...”
r>
Vízió a hátralévő időről… vagy a végről?
r>
r>Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
r>Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
r>Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
r>
r>Szív
r>Szorong,
r>Gondolat
r>Jövőt kutat.
r>Mennyi van hátra?
r>
r>Életem kereke forog,
r>Hátralévő semmiségbe robog.
r>Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
r>*
r>
r>Itt már nincsen is fűtés,
r>Kintről bejön a hűtés,
r>Közel… megsemmisülés.
r>
r>Cél
r>Sincs már,
r>Nincs miért!
r>Homokóránk
r>Lassan lepereg.
r>
r>Szívem szeretet nélkül tesped,
r>S jéggé dermed.
r>Enyészet bennem gerjed.
r>*
r>
r>Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
r>Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
r>Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
r>
r>Már
r>Emlék
r>Sem dereng,
r>Szürke minden.
r>Hályog fedte múlt.
r>
r>Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
r>Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
r>*
r>
r>Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
r>Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
r>Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
r>
r>Itt
r>A vég,
r>Kiút nincs.
r>Megbékélni
r>S búcsút inteni.
r>
r>Robog életem kereke,
r>Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
r>Menekvés lehetetlene…
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
r>
