Idő 
Értékelés 
Értékelés Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
r>
r>Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
r>A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
r>*
r>Az idő szeszélyes,
r>Kicsit nyár, majd vihar tombol.
r>Fázós magány vacog.
r>*
r>Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
r>És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
r>*
r>Egy
r>Pillanat
r>Műve volt.
r>Mennykő zúzta
r>Létem értelmét.
r>*
r>Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
r>De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
r>*
r>Hűvös reggel rémlik,
r>Dühös felhők eget szegik.
r>Könny áztatta szemek.
r>*
r>Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
r>Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
r>*
r>Kín,
r>Bánat,
r>Ételem,
r>Italom volt.
r>Gondok terheltek.
r>*
r>Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
r>De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
r>*
r>Színek odavesztek,
r>Lehulltak, színes levelek.
r>Elveszett remények.
r>*
r>Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
r>Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
r>*
r>Sok
r>Év múlt
r>Magányban.
r>Estem, keltem
r>Jobbat reméltem.
r>*
r>Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
r>Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
r>*
r>Hinti ködét az ég,
r>Tejfehér fátyol nem oszlik.
r>Útvesztő... nincs kiút.
r>*
r>Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
r>Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
r>*
r>Nem
r>Tudom
r>Mi a nagy
r>Vétkem, hogy ezt
r>Kaptam cserébe...
r>
r>Már
r>Fogytán
r>Reményem,
r>Jegyet kérek,
r>Csak... egy-irányba.
r>*
r>A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
r>Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
r>
Versben, európai stílusú tankában és apevában…
r>
r>Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
r>És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
r>Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
r>
r>A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
r>Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
r>Estig valahol egy árnyékban várakozik.
r>*
r>Éjszaka, nyugszik
r>A világ, csend lesz az úr!
r>Hallható sötét.
r>A sötétség szárnyat bont,
r>Hál minden, csend álmot font.
r>*
r>Napfény generál
r>Hangoskodást, zajokat.
r>Csendben aludni.
r>Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
r>Halld a zsongást, ez jó jel.
r>*
r>Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
r>Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
r>Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
r>*
r>Előre menni,
r>Életút leküzdése.
r>Vége, mit hozhat?
r>Lépni alig van erő,
r>De, légy még elég merő.
r>*
r>Öregség rágja a testem
r>Próbálja nyűni a lelkem…
r>Én ezt nem várom… ellenzem!
r>
r>Az
r>Idő
r>Múlása
r>Marja énem.
r>Fékezni?! Nem megy...
r>*
r>Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
r>Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
r>Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
r>
r>Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
r>De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
r>
r>Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>A vegyes címe: „Légy még elég merő”
r>
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.
r>
r>Esőfelhők csak
r>Vonulnak… jönnek újak.
r>Ködfolt, baljós jel.
r>Kiskertben rózsák nyílnak,
r>Naptól levelek híznak.
r>
r>Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
r>Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
r>*
r>Eső meg a köd,
r>Meg... múlt kísértetei.
r>Mindenhol avar.
r>Verőfényes nyári nap,
r>Elkel a szalmakalap.
r>
r>Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
r>Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
r>*
r>Erdő felett ül
r>A vastag esőfelhő.
r>Sűrű, mint a köd.
r>Napsugara szikrázik,
r>Szellő levéllel játszik.
r>
r>Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
r>Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
r>Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
r> *
r>Utolsó villám
r>Lecsap, már itt van a köd.
r>Hideg az eső.
r>Lemenőnap integet,
r>Ám áraszt még meleget.
r>
r>Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
r>De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
r>*
r>Csücskös felhőkkel
r>Szemez, a kora hajnal.
r>Ködtől, alig lát!
r>Hajnali napfény villan,
r>Fűről harmat elillan.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
r>
Ősz ábrázolás versben és tankában…
r>
r>Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek,
r>Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
r>De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél.
r>Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.
r>
r>Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad,
r>Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad.
r>Még a lelkemben van az izzadós, nyári éj,
r>Mi, akkor még jó volt, most meg viharos a szél.
r>
r>Most még nincs olyan hideg és körbe ölel a szél,
r>Most még jól is esik, amikor az arcomhoz ér.
r>Bizony reggel már, hűvösen, nagyon gomolygók a ködfoltok,
r>Tél is lassan erre bandukol, és akkor lesznek hófoltok.
r>*
r>Ősz, keveréke
r>A nyárnak és a télnek.
r>Érett gyümölcsök.
r>A nappal szőlőt érlel,
r>Hajnal kabátot kérlel.
r>*
r>Szél nótázgatva
r>Emlékszik a melegre.
r>Télről is danol.
r>A szél melegről dúdol,
r>Maholnap havat zsúfol.
r> *
r>Új köd-szitálás
r>Érezhető künn, mezőn.
r>Szél, kórón zenél.
r>Ködbe borul a határ,
r>Messze szállt már sok madár.
r>*
r>Színek készülnek,
r>Levelenként sokféle.
r>Szem-gyönyörködtet.
r>Sok levél színét váltja,
r>Szépségének nincs párja.
r>*
r>Mező, erdő, a bokrok párásak,
r>Nyári napsugarak már fáradtak…
r>Ősz átfesti mindenfelé, tájat,
r>Nagyon látszik… rozsdássá a fákat.
r>
r>Bizony lehet, hogy e szépségeket, a könnyektől az öreg nem is látja,
r>Így lehet, hogy úgy él, nem tudja, hogy ősznek a naptakaró-köd az átka...
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Sok levél színét váltja”
r>
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…
r>
r>Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
r>Bár, nem teljesen leplezetlenül.
r>Mind öregszünk... olyan féktelenül.
r>
r>Az
r>Idő
r>Foga már
r>Annyiunkat
r>Kikezdett... bizony.
r>
r>Nem is értjük, csak nézelődünk,
r>Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
r>*
r>
r>Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
r>Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
r>
r>Tehetetlen lét,
r>Gyötrő aggály.
r>Homályos
r>Jövő,
r>Csőd.
r>*
r>
r>Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
r>Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
r>Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
r>A többieknek meg az életüket szeretni kell?
r>
r>Az
r>Emlék
r>A volt lét!
r>Tudni fogod
r>Midőn múlté lesz.
r>
r>Múlttól szabadulni nem lehet,
r>Nem is kell, szeresd az életet!
r>*
r>
r>Fiatal ma olyan, magában hiszi,
r>Mindent kreatívan megváltoztatni,
r>Ezért is üres az udvaron az akol…
r>Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
r>
r>Ők
r>Hiszik
r>Okosak.
r>Úgy jó minden,
r>Ahogy csinálják.
r>*
r>
r>Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
r>Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
r>Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
r>Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
r>
