Idő 
Értékelés 
Értékelés Öregségi vizionálás…
r>
r>Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam,
r>Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam…
r>Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok,
r>Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok.
r>
r>Új
r>Roham...
r>Fordítva
r>Megy minden.
r>Öregszem talán?
r>*
r>Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok,
r>Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő angyalok?
r>
r>Csak
r>Lóg a
r>Bőr rajtam.
r>Tegyek botox-t?
r>Az sem segít már.
r>*
r>Kisfiúként –régen- nevelést is kaptam,
r>Így aztán magamnak, soha nem hazudtam.
r>Megszeretették az állatokat,
r>Soha nem bántottam páriákat…
r>
r>Jól
r>Nevelt
r>Anyám. Ne
r>Csalj! Szeres
r>Embert, állatot.
r>*
r>Nyomozó is voltam és bevarrtam a bűnözőket,
r>Kíméletlenül a megrögzött bűnelkövetőket...
r>Ahogy tudtam segítettem a gödörben levőket.
r>
r>Csak
r>Tettem
r>A jót, úgy...
r>Mindenkiért.
r>A nagy semmiért.
r>*
r>Elmúlt az idő felettem is, lehet, hogy ez az öregedés?
r>Eddig, amit leéltem hosszabban, már, az sem volt csekély… kevés.
r>Sors, még ró majd rám? Gondolom az további lehetetlenkedés…
r>
r>Sok
r>Nincsen
r>Már hátra.
r>Mit tehetek?
r>Eszem a kefét...
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – a verset és írtam, alá az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
Nap
r>Enyhe,
r>Őszi szél
r>Sárgít, aszal.
r>Beérik minden.
r>*
r>Ősz
r>Színez,
r>Rőtre fest.
r>Nappal hűvös,
r>De szél még szikkaszt.
r>**
r>Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék.
r>Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség.
r>De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék…
r>**
r>Ősz
r>Tűnik
r>Szótlan. Tél
r>Ködöt lehel,
r>Jégvirág nyílik.
r>*
r>Tél
r>Hamar
r>Érkezik,
r>Jégvirágot
r>Ablakomra fest.
r>
r>Vecsés, 2014. január 21. – Kishegyes, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József –
r>A verset én írtam, hozzá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>
Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros
r>
r>Az esti csend gyors
r>Lámpaoltásba fogott.
r>Horkolás zaja.
r>Zaj töri meg a csendet,
r>A szél valamit lenget.
r>*
r>Kutyaól zajos,
r>Ugatás helyett horkol.
r>Cica, arra néz.
r>Kutyák riadót zengnek,
r>Macskák vadászni mennek.
r>*
r>A lábasjószág
r>Sötétedéskor elült.
r>Be vannak zárva.
r>Ülőn kakas szundikál,
r>Tyúk a fészkén bóbiskál.
r>*
r>Lovak szántottak.
r>Hallik szénahersegés.
r>Majd lefekszenek…
r>Lovak ettek s pihennek,
r>Mély álomba süllyednek.
r>*
r>Halk surrogással
r>Repülnek denevérek.
r>Sötétben is lát.
r>Denevérek éhesek,
r>Áldozatot szemelnek.
r>*
r>Távoli, gyenge
r>Neszezés… Ég, dörgést kezd.
r>Szél már feltámadt!
r>Sötét égbolt, csillag tűnt.
r>Viharjelzés meg nem szűnt.
r>
r>Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!
r>
Talpra magyar, hí a haza.r>A sublótnak a zára laza.r>r>De a kocsma bezzeg hangos,r>mert jól beszívott a cimbalmos.r>r>A Szamosba dobta a cimbalmát,r>és emígy szégyeníti a hazát.r>r>Hát lefektették, betakarták.r>Még a sliccét is bevarrták.r>r>Aztán csak álltak, töprenkedtek,r>és majdnem összeverekedtek.r>r>De nem mentek haza a legények,r>mert a mennyek haragjától féltek. r>r>Hát leültek és spekuláltak,r>és kora hajnalig piáltak.r>r>S mikor már a tyúkok ébredeztek,r>A legények tántorogva haza mentek.
Lenyomtad szívem kilincsétr>megláthattad magad benne,r>te vagy nekem az öröklétr>szívem szerelmével telve.r>r>Építsünk körénk kerítéstr>soha ne légy tőlem messze,r>őrizd meg szívem szerelmétr>csak ez az egy vágyam lenne.
