Idő 
Értékelés 
Értékelés Eredeti Basho féle stílusban…
r>
r>Szellő se mozdul,
r>Fán, fakult levélke lóg.
r>Hervadó élet.
r>*
r>Halálát sírják
r>Tarka-virágos rétek.
r>Kókadt pipacsok.
r>*
r>Lombhullatóként,
r>Fák növelik az avart.
r>Puha lépések.
r>*
r>Költöző madár
r>Jegyet vált és szárnyra kél.
r>Itten hideg lesz.
r>*
r>Kutya bundája,
r>Elkezd megvastagodni.
r>Melegen-tartó.
r>*
r>Nap nem süt már úgy,
r>Mint kinn a réten, régen.
r>Minek napernyő.
r>*
r>Úgy átváltoznak
r>Levelek. Színesednek.
r>Ezerféle szín.
r>*
r>Ritkás levelek
r>Kontúrja földön. Árnyak.
r>Harmat fölszárad.
r>*
r>Eső jön, széllel,
r>Mi kerget falevelet.
r>Sárosak utak.
r>*
r>Szélpapa zenél
r>Villanydrót-gitár húron.
r>A hűvöst söpri.
r>*
r>Szárnyait, meleg
r>Már, hóna alá csapta.
r>Hűvös hajnalok.
r>*
r>Fenyő ágai
r>Csak lengedeznek, zölden.
r>Sok a pókháló!
r>*
r>Szikrázik a fény,
r>Hűlt avar borít földet.
r>Térdre esik táj.
r>*
r>A melengető
r>Nap sugara, már bágyadt.
r>Érzett lehűlés.
r>*
r>Nap, koraesti
r>Fák bíbor ékessége.
r>Száradt levelek.
r>*
r>Könnyű szél markol,
r>Őszibarackfa ágat!
r>Lehullott gyümölcs…
r>*
r>A pókhálók már
r>Lakatlanok, de légy sincs.
r>Érett szilvafürt.
r>*
r>Szilva és szőlő,
r>Finom, szedegetni jó.
r>Rozsdásodó zöld…
r>*
r>Szőlőlevélen
r>Döngicsélnek darazsak.
r>Szüretidő van.
r>*
r>Lehulló alkony,
r>Hordó dongák konganak.
r>Must már forrni kezd.
r>*
r>Kis esőcseppek
r>Hullanak le az égből.
r>Földi helyükre.
r>*
r>Fecskék és gólyák,
r>Már hosszú úton vannak.
r>Majd visszajönnek.
r>*
r>Szél pengeti a
r>Múlás végső zenéjét.
r>Viharos dallam.
r>
r>Vecsés, 2015. augusztus 10. – Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
r>
Mint égről földre hullór>lázadó csillagok,r>attól tartok egyszer én is r>egyedül maradok.r>r>Kihűlt csillagot már régenr>elhagyta a fénye,r>mélysötétbe levetődver>burkolódzott éjbe.r>r>Míg körülöttem fényükkelr>ragyognak a lelkek,r>szeretettel elborítvar>társaimmá lesznek.r>r>Ha mellőlem ők majd egyszerr>végleg eltávoznak,r>örök csendben a már elhaltr>szavak visszhangoznak.
Lankás dombon őszülő fák sereger>búsan énekli nyár búcsúdalát,r>megjött vöröslő ősz, tél követer>álmodnak tavaszig múló csodát.r>r>Majd, ha rügy fakad a gyenge ágakonr>csillan kérgen tavaszi napsugár,r>lombjaik közt csendben, lágyanr>örömtáncot jár ifjú fecskepár.
Parádés seregként néz rámr>ősi fenyőerdő,r>hó súlyával rakott ágátr>nem lengeti szellő.r>r>Törzseik közt átszúródnakr>tüzes égi szablyák,r>áttolakszik nap sugarar>most még békén hagyják.r>r>Ágaikról fehér terhükr>földre cuppan halkan,r>ráncot vet a lábuk alattr>hófehér hűs paplan.r>r>Égre tárva ágaikatr>sátrat állítanak,r>tüskés boltíveik alattr>árnyak koccintanak.
Nekem nincs halloween, csak halottak napja,r>ilyenkor az ember holtait siratja.r>Mert ha fájó szívvel vissza gondol rájuk, r>újra érzi azt, hogy mit jelent hiányuk. r>r>Amíg velünk voltak, és közöttünk éltek, r>nem sejtettük, milyen mulandó az élet. r>Mennyi minden van, mit nem mondhattunk már el, r>de talán hallhatják odafent a mennyben. r>r>Most pár szál virággal emlékezem rájuk, r>s halk imával kérem: legyen szép az álmuk. r>Nem halnak meg ők, míg emlékünkben élnek, r>s a vén idő szárnyán minden emlék szép lesz. r>r>Istenem! Add azt, hogy nyugodt legyen álmuk,r>s erőt, hogy a lelki békénk megtaláljuk.r>Hisz hol ők nyugszanak, nem fáj semmi többé,r>s az emlékük itt él bennünk mindörökké.
