Idő 
Értékelés 
Értékelés Örömtől vágyakozó szeretetbenr>Anyám megszülte kisfiát.r>Örökké való szeretetbenr>Élnek gyerekeink gyermeknapokon szeretetben.r>r>Fekete felhők alatt a szenvedésünk,r>A boldog gyermeknapokra visszanézünk.r>Kitárja ajtónkat a hideg szél.r>A családunk búja, baja belefér.r>r>Karavánútjainkon fekete átok,r>Nap fényén kisgyerekek játszanak a tájon.r>Nagy családi klánnal, gyerekek hadával szekereztünk,r>Múltunk nyomait nem felejtünk.r>r>Dédapáink mosolyognak ránk a hegedűk húrjain,r>Népes család a messze táj útjain.r>Gyermeknapok múltjain napjaink szomorú,r>Másságunk kincsei a múlt porába belehullt.
Mesék, vár alján zöldell a rét.r>Álomba ringatón még visszatér.r>Vidáman játszanak,r>Rúgják a port,r>Labda repül, a szív zakatol.r>Ezer virágos rét mind a tiétek,r>Gyermeknapon álomvilágban éltek.r>Átélem újra veled a gyermek világát,r>Játszik a szélben a mesés világ.
Szerelem könnyeir>r>Szerelmünk lélektüzén élek,r>Mézillatú lelkünk harcán félek, hogy elégek.r>Álmatlan hajnalokon hallgatunk csendet,r>Álmaim aranyszínű hintaján folyton kereslek téged.r>r>Hány ölelés és hány vitán őszültünk meg,r>Szóváltásunk olykor éjjeli harcra ment.r>Remegőn, megtörve elvérzik bennem az érzés,r>És feltámad bennem újra a szerelemféltés.r>r>Nem tudok már mást szeretni,r>Hazugsággal mért kell nékünk élni.r>Néked adtam a szívemet,r>Veled élem le az életem.r>r>Sóhajom hangján kétségbeesik a remény,r>Földi életem kíntól szenvedőn még mit remél.r>Ámor kitépte szívem, s én néked adtam,r>Tündöklő életem ifjúságát terád hagytam.r>r>Sötét vándor, csillagok alatt sétálok céltalan,r>Lelkünk oltárán zokogok némán egymagam.r>Hogyha majd nem kellek végleg tenéked,r>Látogasd meg az elárvult sírhelyem.
Apám barnaságba fojtott szegénységen,r>Nevelt hat gyereket, arcán a nap megedzett.r>Vert vályogot, tört követ, ásott árkot,r>Küzdött az árvíz ellen a feltöltendő gáton.r>r>Temetőben pihen szegénykém teste,r>Úgy vártam gyerekként haza minden este.r>Ránk hagyta a nyomort, a szegénységet,r>Azóta is akadnak nehézségek.r>r>Könnyezek a néma csendben,r>Bánatom szívembe rejtem.r>Elmúlt az az idő, mint egy álom.r>Hogy a fiad lehettem, apám, az Istent áldom.
Apám arcán sűrű volt a bánat,r>Negyvenhárom éve hagytad el a földet s a házat.r>Most itt állok a sírhalmodnál könnyező szemekkel,r>Rád gondolok fájón, lehajtott, bús fejjel.
