Idő 
Értékelés 
Értékelés Száraz nyárfa áll a dombonr>csontkarjával imádkozik,r>nem gondolkodik a sorsonr>életéhez ragaszkodik.r>r>Megfakult a büszkeséger>még pislákol lélek benne.r>Vigyázz kérlek életérer>mintha a gyermeked lenne.
Vegyes formákban…
r>
r>(3 soros vers)
r>Él-e, van-e nekem közönyöm
r>És ehhez nekem van-e közöm?
r>Nem tudom! Keresem, esküszöm.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Vágy tán’ van bennem is!
r>Ez nyomja vállam, oly’ régen.
r>Remény a holnapba.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Ha van közönyöm, nem kicsi,
r>Tudnék változtatni, mi legalább pici?
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrős)
r>Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
r>Kiderül, hogy a közönyömnek oka én lettem?
r>Veszett már annyi vágyam, hogy így közönyös lettem?
r>*
r>
r>(TANQ)
r>Közöny lelket ural?
r>Lélek, másszon ki ablakon?
r>Közöny háza kéjlak?
r>Közönyös, bűnös ember-e?
r>Ő élet lehetetlene?
r>*
r>
r>(Apeva)
r>A
r>Múltam
r>Közönyös.
r>Ebbe süllyed
r>Beletörődő.
r>*
r>
r>(Vers)
r>Vajh, ki lehet-e lépni a közöny kapuján
r>Úgy, hogy végleges... környezetem nagy maradvány?
r>Ami természetes és idevezetett,
r>Hagyja-e változtassam az életemet?
r>*
r>
r>(Renga-láncvers)
r>Lélekúr közöny!
r>Ez nagy érdektelenség?
r>Beletörődni?
r>Közönyt idéz a
r>Kilátástalan élet.
r>Magába zártság...
r>Közöny úrias.
r>Játssza az érdeklődőt…
r>Én fogam szívom.
r>Elfojtott érzés,
r>Testet, lelket tönkre tesz,
r>Uralja közöny.
r>Közöny a gonosz?
r>Ellenségem alapból?
r>Közömbössé tesz?
r>Közöny, betegség,
r>Érdeklődés hiánya.
r>Tönkre megy a lét.
r>
r>Vecsés,- Szabadka,- 2017. május 1. – A Renga láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot Jurisin Szőke Margit és a 2/2 résznek ő a szerzője. Tordai Kata, „Rettegés” c. versének átirata a szerző engedélyével.
r>
Az idő, elgondolkoztató…
r>
r>(vers)
r>Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
r>Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
r>Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
r>Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
r>*
r>
r>(3 soros, zárt tükrös)
r>Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
r>Talán még igazából, soha nem is éltem,
r>Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Idő múlása,
r>Az élet végét jelzi.
r>Még nem adom fel!
r>*
r>
r>(sedoka)
r>Szépet keresek,
r>Megsárgult képet látok,
r>Idő keze festette.
r>
r>Múltba keresni
r>Életet... hiú ábránd,
r>Már csak homályos emlék.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Még
r>Jut-e
r>Boldogság?
r>Lesz rá idő?
r>Fut... kegyetlenül…
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Ha a jövőbe láthatnék,
r>A múltban menedéket soha nem keresnék.
r>*
r>
r>(Oximoron)
r>A megélt boldog, szép perceket
r>Mindig fájdalommal fizettem.
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Én csak… gondolkozok!
r>Én maradok hoppon,
r>Az idő meg… tovarohan.
r>*
r>
r>(Renga-láncvers)
r>Az idő rohan,
r>Kíméletlen, rám nem vár.
r>Lassan haladok...
r>Idő percei
r>Mutatóban élednek.
r>Mutatók gyorsak.
r>Rohanó évek,
r>Terhe húzza a vállam.
r>Nem siethetek...
r>Idő percei,
r>De hangosan kopognak!
r>Rúgó besegít.
r>Idő nem áll meg,
r>Ám még élni szeretnék.
r>Lesz-e még idő?
r>Idő percei
r>Rohannak, de vajh’ hová?
r>Itt nincs pihenő…
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
r>
Az idő, elgondolkoztató…
r>
r>(vers)
r>Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő,
r>De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő?
r>Az esti alkonyatban is formákat rajzol,
r>Az éjszakai vaksötétben sem araszol…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
r>A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül,
r>Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül,
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Gyertyánknak fénye,
r>Idő nélkül araszol…
r>Végén, elmúlik!
r>*
r>
r>(sedoka)
r>Mécses kis lángja
r>Holtaknak is világít,
r>De nem látunk mélyebbre.
r>
r>A mécses lángja
r>Nem elég múltnézőben,
r>Arra, minden… idő lett.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Az
r>Idő
r>Csak halad!
r>Szereptelen
r>Fő irányító.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Az időt, ha tudnám, megfejteném,
r>Jövőből, előre jöjjön, de… szeretném?
r>*
r>
r>(Oximoron)
r>Az élet csak egy idő nélküli pillanat,
r>Mily’ jó megélni sok ezer nap alatt.
r>*
r>
r>(HIAfo)
r>Mutatója nincs is?
r>Csodálkozva nézek!
r>Homokórában van homok?
r>*
r>
r>(Renga-láncvers)
r>Mókuskerék az
r>Idő, meg nem áll soha.
r>Gong óra üti!
r>Az idő pereg
r>Mint homokóra szemek.
r>Én meg rettegek!
r>Pillanat ketyeg!
r>Hallom, egyenletesen…
r>Gong óra üti.
r>Lesz-e még idő?
r>Az évek már elfogynak.
r>Én meg rettegek!
r>Időnél, nincsen
r>Körforgás. Előre megy.
r>Gong óra üti!
r>Lét egy pillanat,
r>Kevés maradt még hátra.
r>Én meg rettegek!
r>
r>Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 8. – Kustra Ferenc József - (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5. haiku-versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- haiku-versszakot szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit és a 2. résznek ő a szerzője.
r>
(vers)
r>Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
r>Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
r>Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
r>
r>(apeva)
r>Úgy
r>Tűnik
r>Csend honol,
r>Oly zajtalan,
r>Ám csak külsőleg.
r>*
r>
r>(haiku)
r>Idegen, rideg
r>Oly’ élettelen minden.
r>Belsőm gyötrelmes.
r>
r>A
r>Lélek
r>Vergődik,
r>Bizonytalan,
r>Nincs már nyugalom.
r>*
r>
r>(Vers)
r>Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
r>Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
r>Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
r>
r>Fényt
r>Takar
r>Sötétség,
r>Mindent bénít.
r>Megszűnt fegyelem.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Megszűnt a fegyelem,
r>Ezt a fénytelenek látják.
r>Vég van előtérben…
r>
r>Nincs
r>Hová
r>Rohannod,
r>Rettegsz belül,
r>Sorsod utol ér.
r>
r>(vers)
r>Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
r>Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
r>Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
r>
r>Már
r>Álmod
r>Sem tiéd,
r>A rettegés
r>Nem kíméletes.
r>
r>(10 szavas)
r>Lelki nappalok fényét vesztem...
r>Meg nem élhetem!
r>Irgalom vagy kegyelem?
r>*
r>
r>Az
r>Igaz
r>Szót valljad!
r>Békére lelsz,
r>És bátor leszel.
r>
r>(vers)
r>Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
r>De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
r>Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
r>
r>Nézz
r>Szembe
r>Magaddal,
r>Ha nem teszed
r>Később megbánod.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
r>Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
r>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
r>
r>Légy
r>Bátor!
r>Félelem
r>Elvész nyomban.
r>A teremtő vár.
r>
r>(vers)
r>A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
r>Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
r>Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
r>
r>Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
r>
