Idő 
Értékelés 
Értékelés Elnyomó ölelésben élnir>sohasem tudott e büszke nép.r>Gyáva a süllyesztőben végzi,r>lebegett felette a jövő kép.r>r>Ifjak serege erőt merítr>szeretett haza sóhajából.r>Szívet hazaszeretet hevít,r>nem hajol meg gyávaságból,r>r>Döngő léptű idegen seregr>tapossa hazánk dús földjeit.r>Szemben velük hazafi tömegr>vívja élet – halál harcait.r>r>Ha összefog az egész ország,r>hazaszeretet húz rá vértet.r>Megtanulja az egész világ,r>nem igázhatja le e népet.
Árpád és Kurszán vezetésével,
r>Eddig nomád és vad törzsekkel,
r>Hazátlan és vágtázó Magyarok,
r>Immár a hont foglalt Magyarok!
r>
r>Voltak már téli- nyári szállásaik,
r>Lovaiknak, állatoknak istállóik.
r>Itt talált gyér lakóssággal keveredve,
r>Lassan egyesültek egy nemzetbe.
r>
r>Letelepedtek, de még kalandoztak,
r>Évszázadokon át, hadjáratoztak.
r>Atlanti óceánt is meglátták,
r>Ki szembe szegült, azt lenyilazták.
r>
r>Svájcot, Bajorországot feldúlták,
r>Észak Itáliát kifosztották.
r>Ezek úgymond rabló hadjáratok,
r>De igazán csak kalandozások.
r>
r>Szolgálták szomszéd felderítését,
r>Megismerését, megfélemlítését.
r>Kialakult a jó viszony hamar,
r>Rövid időkre a bajorokkal.
r>
r>Arnoulf a bajorok hercege,
r>Évekig fejedelmünk vendége.
r>Országhatár, Bécsen túl húzódott,
r>Bécs falu, az országhoz tartozott.
r>
r>Magyarország keleti fejedelme,
r>Kapcsolatot Bizánccal felvette.
r>Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz,
r>Idejött püspökük, Hierotheosz.
r>
r>Kilencszázötvenötben a fordulat,
r>Sajna, tönkreverték a magyarokat.
r>Legyőzői Róma keresztényei,
r>Ottó, a német császár, seregei.
r>
r>Vesztes csata helye, Augsburg,
r>A bosszú helye, Regensburg.
r>Bulcsú vezért és a társakat,
r>Hurkos kötéllel fellógattak.
r>
r>Túléltük ezt a katasztrófát,
r>Nézzük ennek a jó oldalát.
r>Elindított új külpolitikát,
r>Újszerű, békésebb irányzatát.
r>
r>A kereszténység felvétele,
r>Jórészt Géza cselekedete.
r>Ebben is társa és segítette,
r>Gyula lánya Sarolt, a felesége.
r>
r>Kemény, kegyetlen volt övéivel,
r>Könyörületes idegenekkel.
r>Hozták Krisztust, a világosságot,
r>A sötétség megvilágosodott.
r>
r>Kereszténységet felvettek,
r>Államot alapítottak, letelepültek.
r>Alakult új feudális ország,
r>Megalakult Magyarország.
r>
r>Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
r>
Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem.
r>Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem.
r>Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában!
r>Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban!
r>
r>A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten,
r>És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen!
r>
r>Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága,
r>És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba.
r>Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni!
r>A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki!
r>
r>Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok,
r>A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok!
r>
r>Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József
r>
Jött a török, csak zúdult… áradat,
r>Fehér habra hajszolták lovakat.
r>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
r>Kezükben pajzsok meg jatagánok.
r>
r>Országot foglalni mi hagyhatjuk?
r>Sereggel hadba szállt: király urunk.
r>Lovakat nyergelték és itatták,
r>Egész nemességet hadba hívták.
r>
r>A véres kard eredménye meg lett…
r>Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
r>Széthúzott magyarság… nem ment oda,
r>Sereg másik része, sehova…
r>
r>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
r>Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény.
r>Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott,
r>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
r>
r>Főurak, az elit acsarkodott,
r>Hatalomért meg csak viaskodott.
r>Egy része tűrte, többi ölését,
r>Nem akarta barát ölelését.
r>
r>Odaveszett jó királyunk, meghalt!
r>Ország ezek után szinte meghalt…
r>Patakba fulladt, mondták királyra,
r>Ám orvul meggyilkolták csatában?!
r>
r>Elit csak dőzsölt, ország szétesett,
r>Senki nem figyelte magyar szívet.
r>Úr, ránk is mérte a büntetését!
r>In tolerálta uraink kedvét.
r>
r>Ország tönkrement, úgy van az óta?
r>Ország sors tán’ változott… mióta?
r>Vesztes ország lettünk, főurak tették,
r>Magyar identitást rég elvesztették.
r>
r>Ötszáz éve honunkat elvesztettük,
r>Akkor főuraink alá rendeltük.
r>Nem török a hibás, élet ilyen,
r>Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?!
r>
r>Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna,
r>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
r>Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven.
r>Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően?
r>
r>Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot!
r>Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot…
r>Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
r>
r>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
r>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
r>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
r>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak…
r>A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki!
r>A famíliának, rögvest kürtöld ki!
r>
r>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk.
r>
A vár seregleter>fut, rohan rettegver>félve a közelgő tüzet.r>Vár ura mentenér>egyetlen szerelmesr>lányát a szép ifjú szüzet.r>r>Ám ő is rabja lettr>az ősi váránakr>karcsú tornya tetején.r>Csak egy vitéz van kir>bajjal szembe nézver>áll a várbástya peremén.r>r>Egy óriás sárkányr>száll a vitéz felér>perzselő tüzet okádva.r>A fél birodalmatr>árnyékba borítjar>olyan hatalmas a szárnya.r>r>Acélos tekintetr>büszke hősies szívr>vértezi fel a vitéz legényt.r>Tornya ablakábólr>őt nézi a királyr>aki elhozta a reményt.r>r>Hatalmas küzdelemr>vette hát kezdetétr>a vitéz és a sárkány között.r>állt ott szilárdan mígr>a ronda bestiar>a feje fölött körözött.r>r>Lángokat okádvar>bukva a magasbólr>rontott rá a hős vitézre.r>Ám ő nem rettent megr>egy gyors mozdulattalr>döfte kardját a szemébe.r>r>Kilehelve lelkétr>a gonosz bestiar>port verve hullott a mélybe.r>Bástyáról leszállvar>a győztes hős vitéztr>ünnepli a király népe.r>r>Fut le a király isr>tornyából sietver>dicsőíteni a legényt.r>Hatalmas az örömr>csókolják ölelik,r>szinte agyonnyomják szegényt.r>r>Elmúlt hát a veszélyr>boldog volt a legény,r>mert nem maradt el a hála.r>Fele birodalom,r>és még ráadásképpr>övé lett a király lánya.
