Az érzelmeimtől függ hogyr>kit kedvelek és kit nem,r>mert tele előitélettel homályosr>és hályogos a szemem.r>r>A szeretet viszont nemr>a szeszélyeim függvénye,r>hanem mint csontban a velő,r>egy istenadta, szívben rejtett erő.r>r>Csak pucéron és ártatlanulr>állhatok a lelkemmel szembe,r>melynek tiszta fénye arra mutat,r>hogy hol a hiány és mi a feladat.
a mulandóság padlóján táncolunk,r>még akkor is ha a csontvázat említjükr>(a halál üregszemű jelképe),r>amely idővel szintén földé válikr>r>még a halál is elvérzik,r>és mának virágai a holnapr>gyomnövényei lesznekr>a jelen egy nád szálr>mely a holnap szelében inogr>r>az évszakokr>megkeverik napjainkatr>mint várakozór>nyugtalan kérdésekr>r>öregedésünk során rájövünk,r>hogy a lebegő őszi levelekr>a szélben valóban egy újr>menyasszonyi táncot gyakorolnak
Szűrt fény kergetőzik a lombokon.r>Két levél között csendben átoson.r>Lecsúszik az ősöreg fa törzsén.r>Mely az időt nyögve áll itt görbén.r>r>Megfáradva várja léte végét.r>Kor marta ránc barázdálja kérgét.r>De most csak figyeli a fény táncát,r>öröm simítja ki kérge ráncát.
Nézegetem szobám kopár falát.r>Szellemeket rajzol rá egy faág.r>Ahogy hajladozik, kint a fényben.r>Árnyék rajzol képeket sötéten.r>r>Megjelenik a bőség szelleme.r>Soha sem voltam jóban ővele.r>Látszik még egy, ki sosem volt barát.r>Nyugalom díszíti szobám falát.r>r>Megjelenik életem hű társa,r>a velem sétálgató bús dráma.r>Ővele mindíg is jóban voltam.r>Te is itt vagy barátom? Dúdoltam.r>r>Na menj el innen már a fenébe.r>Minden trükködet tudom betéve.r>Behúzom a függönyt, hogy ne lássam.r>Úgyis marad az egyetlen társam.
Elindult a komor ősz már.r>Előtte ballagott a nyár.r>Lehagyta az ősz a nyarat.r>Az ősz mögött hát lemaradt.r>r>Mikor érezte, hogy fárad,r>lépett hátrafelé hármat.r>Minden lépése egy hónap.r>Ősz utat ad tél apónak.r>r>Nem lehet itt semmi panasz.r>Látszik már a színes tavasz.