Idő 
Értékelés 
Értékelés Labirintus nyirkos mélyénr>vaksötétben ballagok,r>nem ad fényt itt semmi más csakr>fejem felett csillagok.r>r>Megroppan a lábam alattr>szerteszét szórt csonthalom,r>láthatatlan rém pusztít ittr>nincsen benne szánalom.r>r>Acéloznám a szívemet,r>de legyőz a borzalom,r>félelembe burkolódzvar>az utamat folytatom.r>r>Madárdalos hajnal fényer>felváltja a vakságot,r>nehéz lesz majd elfelednir>ezt a szörnyű rémálmot.
Az őszi kertbenr>Az őszi kertben már elnyíltak a rózsák,r>csak a krizantém bontja szirmait,r>borzas fejével hajlik a földre,r>s az őszi faggyal lassan búcsút int.r>Lassan felveszi dérezüst ruháját r>a kert, s míg lehunyja álmos szemeit,r>halk sóhaj száll a hűs éjszakában,r>mint mikor valaki szépet álmodik.r>Most csak pihen. Majd lassan újraébred,r>mikor a tavasz újra élni hív,r>felébresztve az alvó világot,r>eléjük tárva földi kincseit.r>Ő is úgy érez, akár az ember,r>s ha bánat suhintja homlokráncait,r>sűrű könnyeket hullajt a tájra,r>siratva mások súlyos vétkeit.r>Mert ők is érzik, e haldokló világbanr>mily kevés már a tiszta szeretet,r>s színes virággal egyre csak hívnak,r>ne állj a sorba! Te csak élj, s szeress.r>Mert míg szeretet vezérel minket,r>s ameddig győz a tiszta értelem,r>addig tágul e csodás világ ésr>ezer szépsége tárul fel neked.
Beléd szerettem te szép lányr>mondok neked száz bókot,r>kérlek szépen add meg nekem r>szívedhez a PIN kódot.
Hólepte ága csüng a fánakr>úgy tűnik, mintha búsulna,r>talán arra gondolhat ott mostr>kinyújtózni, de jó volna.r>r>Ám az is lehet, hogy szép terhetr>boldogan visel az ágán,r>mert télen hóköntöse nélkülr>állna ott csupaszon, árván.
Elfeledett istenségekr>lakában áll Esőisten,r>szomorúan gondol arra,r>aki őt imádja nincsen.r>r>Feledetten, keserűenr>leült égi trónusára,r>imáitok szálljon felémr>kérleli, de mindhiába.r>r>Szomorú keserűségbenr>jéggé keményedett szíve,r>fagyos arcán csorgó könnyer>lehullott, mint bús hópihe.
